Olvassatok erről a pedagógiáról a neten, Carl Rogers az "értelmi szerző". Ez a személyközpontú oktatás, nevelés, ahol nem a gyereket szablyák a tananyagra, hanem fordítva, a gyerekekhez igazítják a tempót, megközelítést. Van ám olyan, hogy valakit innét is elküldenek, de általában azt, aki nem tud ezzel a szellemiséggel azonosulni. És minden helyi pletyak ellenére, a gyerekek tanulnak, a gimisek ugyan azt az érettségit ugorják meg, mint bárhol máshol. Az évnyitón a diri mesélte, hogy nyáron visszajött egy érettségezett lány a suliba és csalódottan mesélte, hogy a Corvinusra nem vették fel, "csak" az ELTE-re.

Na persze ő biztos nem auti. Egy másik srác, aki nemrég végzett és most PHD fokozatot csinál a pécsi egyetemen, azért jött ebbe a suliba, mert a diszlexiája miatt máshová nem kellett.
Látom, hogy iszonyú sokat dolgoznak, néha küzdenek a tanárok egy-egy gyerekekkel, köztük az enyémmel is és lányomtól tudom, hogy az összes többi autival, de csinálják. És Z. tanítónője velem együtt örül délután, hogy megint szerzett a gyerek pár zsetont. Tudják a srácok a csoportban, hogy vannak, akik nem olyanok, mint a többség, de tudatosan nem nevezik nevén a diagnózisokat, egy 7-8 éves gyerek úgysem érti. Meg nem is ez a lényeg.
A sulinkról rengeteg riport van a youtube-on, ha akarjátok, akkor összeszedek egy link sorozatot, de ide nem akarom berakni mindet.