Kicsit megkésve, de hétvégén nem tudtam írni.
Szanya:
Gratulálok a biciklizéshez! Ez fantasztikus! Mi most hétvégén tettük el a motorokat. A Marcinak vettünk futóbiciklit, könnyű műanyagot, de a Levi kezdte el használni. Persze ez kicsi neki, de a lényeg, hogy kipróbálta és tetszik neki. A bringázás sajnos nem az erőssége, valószínű a hipotón izomzata miatt, de egyre ügyesebb. Jobban megy, mint tavaly!
Agiviki:
Ez a randizás annyira jó!! Azt hiszem követni fogjuk a példátokat!
Maxfaktor:
Annyira megértelek!!!! Nálunk is 2 év van a gyerekek között, 4 év 8 hónapja vagyok itthon, de december 1-től visszamegyek dolgozni. Az utóbbi 1 évben nagyon sokszor kifordultam önmagamból a leterheltség, a mindennapi monotonitás és a társas kapcsolataim teljes leépülése miatt. Sokszor azt éreztem, hogy nem bírom tovább ezt az anyaszerepet, nem bírok az autizmussal együtt élni. Sokszor már jelentéktelen dolgokon is kiakadtam és elviselhetetlen voltam.
Ami erőt adott, azok a szülőtalálkozók voltak, ez a fórum és az, hogy időnként hétvégén elmegyek itthonról 2-3 órára a Müllerbe parfümöket illatolni. ( Nagy parfümmániás vagyok.)
A baráti kapcsolataim ellaposodtak, mert velem "csak" az autizmusról lehet beszélgetni és ez azokat az embereket nem érdekli, akik nem élnek ezzel együtt. Akikek még nincs gyerekük, azokkal szintén nincs közös témám, mert nem tudom milyen film megy a moziban, nem jut időm tv-t nézni, nem ismerem a mai zenéket, nem történik velem "semmi", amiről tudnék beszélni.
Maradtok Nekem Ti, és a férjem, akivel azt hiszem jó szövetséget alkotunk, bár néha úgy élünk egymás mellett, mintha kollégisták lennénk, annyira nem jut egymásra időnk. De most majd készülök a randira....