Téma: Autizmus mindennapok

Nálunk az unokatesó a barátja az oviból. De határozottan mondja, hogy a többiek nem. Kérdeztem, hogy beszélgetnek-e vele, de mondta, hogy nem. Viszont megnyugtatott, hogy a bántanak-e kérdésre is nemet mondott. Sőt, meg is lepődött kissé, már amennyire meg tud lepődni.
De az unokatesóval szokott játszani, mondja, hogy autósat, vagy főzőset...

Mi főzősjátékot úgy kezdtünk, hogy kiraktunk körbe néhány állatot, és csoportosítottuk az ételeket, hogy ki mit eszik. Látod a nyuszinak adjuk a répát, káposztát, zöldségeket, a mackó eszi az édességeket, a kutyus a husikat és így tovább. Meg én báboztam, és mondtam miket rakjon a fazékba, keverje meg, le ne égjen, tegye tálcára. Vagyis a báb mondta az utasításokat, aztán meg meg kellett etetni. Nagyon szerette ezeket a főzőcskéket. Utána meg mikor már volt a húga is olyan korban, együtt csinálták ezt.
Orvosost is én mondtam mit csináljon, és azt is mit mondjon. Meg előtte megcsináltam rajta, vagyis megvizsgáltam őt, aztán cseréltünk.
Nálunk a húga dirigál amúgy, de ő erőteljesebb személyiség, mint Latka.

Sünöcske: azért legközelebb, ha nincs fuvar hazáig, szólj nyugodtan, mert 20 perc este télen azért sok. Szívesen elviszlek az állomásig, remélem majd vissza is találunk. Nem tudom a költözés után milyen messze lesz az állomás...
Amúgy Márti annyit mondott, hogy meg kell tanítani a problémák megoldására is. Vagyis eddig kijavítottuk a paneltévesztéseit, vagyis mikor rossz választ adott, (miért nem eszed a gyógyszert-mert nem vagy a barátom- javítva: mert nem szeretem). Ezután majd gyakorolni kell a segítségkérést is. Majd le is rajzolom ezt a történetet, hogy hogyan kellett volna segítséget kérni. Meg az ovis esetet is, mikoris nem tudta mondani a kérdésre, hogy azért nem kezd el enni levest, mert nincs kanala. Szóval megtanulunk segítséget kérni.

Ez az állatetetés eszembe se jutott. Pedig mindenünk van hozzá.
Csak ki kéne gyűjtenem ezeket az ötleteket már innen a fórumról, már csak azért is, mert ha nem csinálom meg rögtön, elfelejtem! Gondolom, ezzel mások is így vannak.

Akkor még egy ötlet, ami eszembejutott: építkezős. Fogtuk a dömpert és a színes kockákat és körberaktuk az állatokat. A nyuszi sárga tornyot épít, vidd oda a sárgákat. A kutyus kéket, és így tovább. Ezt is nagyon élvezte, a végén meg tornyot kellett építeni.
Igen, ötletek nálam is néha elsüllyednek... Pedig itt tényleg sok hasznos összegyűlik. Most majd pont a tiedet fogom alkalmazni, és képregényt rajzolok a fenti problémákról.

Képregényről jut eszembe, mondta Emma tegnap, hogy használhatunk szövegbuborékokat is! Nemcsak a simát, a kimondottra, hanem hullámosat a gondoltra és szívet arra, amit szeretne. Nem tudom, ez nálunk aktuális-e már, egyelőre maradok a simánál, aztán megpróbálom beépíteni a mit szeretne buborékot, talán az könnyebb, mint a gondolós, nem beszélve arról, hogy most már nem mindig tudom, hogy mit gondol! Elmondani meg még nem tudja.

Ez nagyon jó ötlet! Én pont arra gondoltam, hogy szöveget is írni kell, vagy jeleket, mert ugye pont azt akarom megtanítani neki ezzel, hogy mit kell mondania. Így szívecskébe rajzolok egy kanalat, mellé bubiba meg a szöveget: kérek kanalat.
Viszont tanács kéne: konkrét dolgokat tanítsak, vagy előbb azt hogy kérjen segítséget? Vagyis mit: ebben az esetben kérek kanalat, vagy minden esetben mondd, hogy kérlek segíts? Mit kell előbb, vagy melyiket tudja jobban alkalmazni? Bár így leírva, azt hiszem inkább a kérlek segíts lesz a nyerő. Bár nem tudom, akkor meg fogják-e érteni, hogy miben kell segíteni? Ötletek?

Hú, ez nehéz kérdés. Ugyanis ha nem tudja elmondani, miben kér segítséget, akkor ezzel nem sokra megy, bár arra jó, hogy legalább jelzi, hogy valami nem stimmel.
Azt hiszem, jobb, ha megtanítod mindig az adott szituációra, ami kiderül, hogy probléma van vele, de általánosítva a segítségkérést is.
Esetleg úgy, hogy a szívecskébe rajzolod a kanalat, a bubiba meg írod, és hozol egy példát olyanra, aminek nem tudja a nevét, berajzolod a szívecskébe, a bubiba viszont esetleg csak egy kérdőjelet teszel, plusz a segíts jelét (ami a sárga kéz). De ezt inkább meg kéne beszélni a gyógyped.-del. Tényleg jó kérdés!!! (A PECS-ben a sorrend az, hogy először kell tanítani konkrét dolgokat elkérni, és utána jön a "segíts".)

Szanya, akartam írni még neked arra, hogy írtad, hogy nehéz úgy kezdeményezni ezeket a mintha játékokat, hogy teljesen érdektelen rá a fiad. Nagyon megértelek! És biztosan én sem erőltetném, ha látnám, hogy nem boldogan játszik velem. Nekünk, az érintett gyerekek anyukáinak ez a legnehezebb, szembesülni ezekkel és megtalálni a határt az erőltetés és a fejlesztés között!!! Azt csak te tudod, hogy meddig lehet elmenni a fiadnál, senki más nem tudja. Én sokszor kapom meg, hogy nem viszem játszóházakba meg ilyen nyilvános helyekre. És még jól is érezné magát a fiam, de csak én tudom, milyen borzasztó dolog eljönni ilyen helyekről, a betegségekről már nem is beszélve, hogy mit szed össze a fiam, aki alapból a szájában turkál nonstop és ugye, mint ahogy már talán kiderült, nem kevés betegségen megyünk át... De én nem bírom hallgatni egy-egy ilyen játszóház után (amikor 1 óra dühroham előzi meg az indulást, ilyenkor hiába minden rajz, óra, homokóra), hogy ő milyen szomorú, egész álló este ezt kell hallgatni, ül magában roskadva, hogy milyen szomorú, mert el kellett jönni. Képtelen feldolgozni ezeket és nekem marha rossz nézni, hogy nem kielégítettük valamilyen vágyát, hanem még frusztráltabb lett egy-egy ilyen alkalom után. A buszozás is hasonló, nem megnyugszik tőle, hanem még frusztráltabb lesz, mert nem bírja befejezni. A vendégséggel is ez van, de oda azért megyünk.

Hát igen, elég rossz volt látni, mikor próbáltunk bábozni neki (vettünk neki még Bogyó és Babóca bábot is!), hogy egyáltalán nem érti, és elpályázik valami mást csinálni. Már jó rég nem is próbálkoztam ezzel, de most az oviban mondták, hogy érdekelte a bábelőadás (vagy valami más... mondjuk csillogó... esetleg villogó... a színpad körül), úgyhogy azért kipróbálom, mi ezzel a helyzet. De ma is az volt, hogy vettünk neki még korábban egy Csigafutam nevű társast (csak nem akartam odaadni, mert annyira nem érdekli újabban semmi), mutattam neki, hogy színes dobókockás, meg csigák vannak benne, apával játszottunk is, és ahelyett, hogy jött volna, elment az ágyra ugrálni.
Rettentő bosszantó, mivel korábban minden ilyenben benne volt.

Ez az egy óra botrány, meg szomorkodás nagyon kimerítő lehet neked! Az én fiam ilyeneket nem csinál, ritkán hisztizik, és olyankor alapos oka van rá, és röviden le is zárjuk. Szomorkodni meg max. 1-2 percig szokott, szerencsére gyorsan meg tudjuk vigasztalni. Nem lehet egyszerű ezt kezelni és neked még ott a kicsi is!

Szanya: köszönöm a tanácsot a rajzzal kapcsolatban. Azt hiszem egyszerre fogom a kettőt beírni, vagyis: segíts, nincsen kanalam. vagy ilyesmi. Meg arra is gondoltam, hogy mint történetet majd feldarabolom, és három rész lesz, amit neki kell sorrendbe rakni, így lehet dobozolni vele. No majd ha időm lesz...

Nekünk 3,5 évesen volt ennyire passzív a gyerek, csak akkor még nem tudtam, hogy mi van vele. Lehet így utólag talán a napirenddel tudtam volna segíteni neki. Ő azt csinálta, hogy minden korábban szeretett játékra közölte, hogy nem akarja. Csak feküdt, vagy ült, és nézett a semmibe. Nagyon sokat sírtam akkoriban...
Nálunk az ovi hozott változást. Meg talán az idő is. Most 5 évesen már végigüli a társast, van kedve hozzá. Neki először a Zingo jött be, ott nincsenek körök, nem kell várni, csak figyelni és képeket egyeztetni. Most már dobós társasnál is van, hoqy odaül és részt vesz benne.
De úgy látom érdemes időnként bepróbálkozni, hátha fejlődtek már annyit, hogy van kedvük az adott játékhoz. Remélem bejön nálatok is a bábozás!

labolen:
A fiad már tud olvasni?

Labolen, rosszul fogalmaztam meg, úgy látszik. Nem passzív egyáltalán, egész nap ténykedik meg ugráltat, de csak az történhet, amit ő akar. Megnézem a Zingót, de azt hiszem, hogy most próbálkozhatok akármivel, neki akarata van! Korábban simán lejátszottunk 2 kört a Bogyó és Babóca oviba megy társassal, ami jó hosszú, sima kockadobálós.

Bocsánat, hogy nem szólok hozzá, de én ezekkel csak az NT fiamat tudom összehasonlítani. Viszont nagyon jókat írtok és megpróbálom elraktározni, hogy amikor már mi is ott tartunk.

1. Én még a szerepjátékok kapcsán azon gondolkodom, hogy nem jó e az ha az ember kisvideót keres avval kapcsolatban, amit meg akar ismertetni a gyerekkel. Aztán esetleg elsőre azt leutánoztatni. De kapásból a YouTube-n egy értelmes gyerekvizsgálósat (orvosos) sem találtam. Lehet nekem kéne eljátszanom a nagyommal aztán apa levideózná. Csak agyalok.
2. Egyáltalán milyen szerepjátékok vannak, mert ugye a lányok babának (én is babáztam le fel)de a fiúk talán nem annyira.
Az én nagyfiam ennyi idősen, de még oviban sem játszott semmilyen szerepjátékot. A játéka 99% ban építés volt de abban hihetetlenül kreatív olyanokat talált ki hogy csak néztam, de szerepjáték 0. Kicsit az is furcsa volt, de volt amiben nagyon ügyes volt és kész.(Egyébként a gyógypedőnk azt mondta fiúknál amúgy is később jön a szerepjátékozás mint kislányoknál)
Na ezt az orvosi viszgálatot mindenképp nézegetjük, mert amúgy nagyon félt eddig minden orvosi vizsgálatnál alig lehetett megvizsgálni, mindig ordított.

Bogyó és Babóca mesék között van orvosi vizsgálatos is, meg óvodai nap is meg sok minden.

Akkara:
A Heim Pál Gyermekkórházban voltunk. Nem kellett beutaló, de a vizsgálat előtt meg kell, hogy nézze a gyerek fülét egy orvos is, aki egy másik épületben van, át kell vágni az udvaron, mert magánál az altatásos vizsgálatnál csak asszisztensek voltak.
Minket decemberben vizsgált meg egy doktornő és ő adta a beutalót is február 13-ra. Szerintem ez megy egy nap alatt is, csak én intéztem bénán, meg kell őket kérdezni.
Nikuc, nem kell megkérni senkit, hogy vigyázzon a gyerekre, végig velünk volt, aludt szépen egy kórházi kiságyban, míg mi várakoztunk. (nem volt a szobában senki rajtunk kívül.)
Ami szerintem nagyon fontos, hogy valóban ne kapjon se inni, se enni a vizsgálat előtt, mert így gyorsan hatott az altató, kb 5 perc volt, és keveset aludt előző éjszaka. Az előzőek miatt az idő nagy részét átaludta, mert egyébként nem tudom, mit csináltunk volna vele, ha ébren van, a várakozás nem az erőssége.
Üllői úti rendelők / Fül-, orr-, gégészeti szakrendelés
Heim Pál Gyermekkórház - Üllői úti / Delej utcai telephely
1089 Budapest, Üllői u. 86.
A.épület 1.em. / 121
Telefon: (06-1) 459-9100 / 1331 m.
Profil: gyermek fül-orr-gégészet
Osztályveztő főorvos: Dr. Katona Gábor PhD
Tel.: (06-1) 459-9102
E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Honlap: www.drkatonagabor.hu
Fül-orr-gége szakrendelés
Rendelési idő:
Hétfő - Csütörtök: 08.30 - 16.00
Péntek: 08.30 - 14.00
Délelőtt Délután
Hétfő Dr. Majoros ügyeletes orvos
Kedd Dr. Farkas Dr. Sultész
Szerda Dr. Csákányi Dr. Benedek
Csütörtök Dr. Katona Dr.Lőrincz
Péntek Dr. Sultész készenléti ügyeletes orvos
Audiológia
Rendelési idő: 08.20 - 16.00
dr. Katona Gábor, dr. Csákányi Zsuzsanna
audiológus asszisztensek: Horváth Andrásné, Csík Ibolya szurdologopédus: Simon Anita

3Mackó,köszönöm szépen, megnézem a könyveket. Nálunk kicsit az is a gond, h a könyveket mindig nagyon figyelmsen meg kell választani, mert ha túl díszes, vagy túl sok a mellékes nem a történetet mutatú részlet, azokat kezdi el nézegetni. Pl a falon egy képet, vagy hogy a polcon játékok vannak.
Pl Az úszni igét akartam tanítani. Letöltöttem internetről 3-4 képet. Persze volt ahol a háttérben, volt egy hajó. Mondanom sem kell, h az a kép nem az úszásról szólt számára, hanem a hajóról. Ez ugye tipikusan autikra jellemző, amit a gyógypedünk úgy hív elvész a részletekben...
Állandóan ilyen leegyszerüsített képeket keresek ezért. Az Anna Peti Gergő pl nekünk túl csiricsáré.
Korábban még az is feltünt, h ha egy oldalon nagyon sokminden volt (sok infót tartalmazott a kép) azt szinte nem látta át. Pl egy zsúfolt pályaudvar rajza. Abban meg nem találta meg a kiskutyát, vagy a babakocsit. Ez pl már javult, most már hosszasan tanulmányozza, (ez utóbbi talán valamilyen vizuális fejlődés eredménye)de ez főggetlen az elvész a részletekben problémától.
Nem tudom hányatoknak ismerős ez, pl amit Labolen írt a mesekönyv olvasásról, az kisértetiesen hasonlított, csak persze már egy 5 éves szintjén.
Mit lehet ezzel a problémával tenni? Mármint hogy a történet vonulatára figyeljen, és ne a mellékes részletekre?

Eddig az AnnaPanni - Boribon könyvek jöttek be, rövid történet olvasására (Legalábbis erről gondolom, hogy már valamennyire értheti)Ezeknek nagyon egyszerű az ábrázolása.
Előtte még csak tárgyakat szeméklyeket és cselekvéseket tanítottam. Most kezdjük a meséket, de szerintem még határ eset fiamnak.

Szanya: Az jó, ha nem passzív, ez akkor csak nálunk volt egy tünet. Nagyon elkeserítő volt, igazából nekem ez adta a lökést, hogy vigyem el valahova. Mert ez nem tűnt normálisnak.
3mackó: Nem tud olvasni, remélem nem valami hsz-em volt félreérthető... Ő is csak a képeket nézegeti a könyvből, illetve az oldalszámokat. Nagyon fontos, hogy minden oldalon legyen szám, ahol sorrendben jönne. Vagyis kezdjük 1-től, mert ugye a könyvek néha későbbről kezdenek számozni. És olyan nincs, hogy nincs oldalszám! Ez amiatt kell neki, hogy tudja mi hol van, pontosan. Pl ha keres egy verset megkérdezem hogy hanyadik oldalon van, és megmondja, ha épp megnézte. És tényleg ott van. No neki ezek a fontosak, nem a történet!
Tomger: Ennyi idősen az én fiam is a képeket nézegette az Annapetigergőben. Nem is olvastu a történetet, csak néztük, mikor hol mi van a képen. Ő nagyon szerette, ha ismétlődnek a tárgyak. Most kezdtem el neki Thomast úgy olvasni, hogy visszakérdezek. Most már jobban figyel és többször is tud válaszolni, ha adott mondatrészletre kérdezek rá, és csak viisza kell mondani. Az értelme azonban nincs meg. pl: Thomas viszi a postát. Mit visz? postát. És akkor most leveleket visz, vagy követ? követ. Tehát nem érti ezt a szót. elmondtam neki, másnap már fogott egy általa levélnek hívott játékdarabot, és mondta, hogy ez a posta. Vagyis ezt megtanulta. De nagy összefüggéseket még nem lát át. De hát ezért gyakoroljuk.
Hogy ezt hogy lehet javítani? Nekem a gyógyped azt mondta, hogy mese közben bábozzam el, vagy fogjam a kisvonatot és mutassam, hogy mi történik. Vagy amit próbáltam is, hogy pálcikákkal lerajzoltam, vagyis csak egy gyors skicc a mese mellé, hogy éppen mi történik. Ezt nagyon élvezte.

3mackó: nem tud olvasni, de ismer minden betűt 2,5 éves korától. Egy ideig ez volt a fő érdeklődése, hogy melyik rendszám milyen betűkből áll. Mindent "elolvasott". Aztán jöttek a számok. Szerintem csak emiatt nem olvas, mert a számok érdekesebbek. most 100-ig összeolvassa, tudja hogy 1000-ig sőt tovább lehet számolni. Kérdezte, hogy melyik a legnagyobb szám, így ismerkedünk a végtelennel. Már az ujjaival mutatja a fekvő nyolcast.