Téma: Autizmus mindennapok

Az én fiam is játszik "mintha játékot", de vagy csak magában, vagy velünk, vagy a nagytesóval. Az oviban nem. Hogy mennyire kitalált, vagy másolt azt nem tudom. Gondolom sok minden másolt. Ha a tesóval játszanak, akkor inkább ő csak az engedelmes fél, mert a nagyfiam talál ki szinte mindent.

A másolt is jobb a semminél! A "Hogyan játszunk autista gyerekkel" könyvben például arra vannak ötletek, hogy hogyan tanítsuk meg a gyereknek ezeket a játék "pattern"-eket, mert ezzel már egy oviban, általános iskola elején simán elboldogulnak. Az enyém pl. babakonyhával főzni szokott, de ez neki abból áll, hogy keverget egy edényben, esetleg betesz valamit a mikróba. Ennyit sikerült eltanulnia. Az orvosos készletből kiszedegeti a tárgyakat, megnézegeti, a sztetoszkópot a fülébe dugja, de nem "vizsgál" meg senkit.

Most értettem meg, miért mondta azt a fejlesztőnk, hogy a férjemnél is és a fiamnál milyen klassz, hogy tudnak utánozni. Nem értettem, ez mitől klassz... de már értem. És, ha leülsz a fiaddal és amikor a fülébe teszi a sztetoszkópot és azt kéred tőle, hogy vizsgáljon meg téged, akkor mit csinál?

Az oviban a gyógyped megfigyelés szerint pl az udvaron csak rohangál, egyik gyerekcsapattól a másikig csapódik, vagy kiszemel magának valakit és azt követi mondjuk 15 percig és annak minden mozdulatát leutánozza, azt is amit mond. Bent a csoportban többnyire autózik, néha játszik a babakonyhában, a babaházban, néha épít, és nagyon-nagyon-nagyon néha bekapcsolódik a foglakozásokba. Otthon a nagytesóval többnyire harcosat, háborúsat szoktak játszani, ehhez építenek gépeket, katonákat, várakat, néha indiánosat, orvososat, kisbaba-apuka szerepjátékot, sárkányosat, kommandósat, kutatósat játszanak. De olyan jó, hogy már órákig képesek ezt együtt csinálni.
A pszihopedagógushoz akihez szoktuk vinni heti kétszer simán ráveszi szinte mindeféle játékra, olyanra is, amire még senki másnak nem sikerült őt rávenni (nála kirakózott először, festékkel paszatolni, saját ötlet nyomán garázst építeni az autónak, megkeresgélni az azonos képeket stb. Amit ott egyszer-kétszer megcisnált, azt utána otthon is inkább hajlandó megcsinálni. (Az auti gyógyped aki nemrég kezdett vele foglalkozni, remélhetőleg még több mindent elér nála)

3mackó, az engedelmesség általában a kisebb tesók sorsa Pedig nálunk a kicsinek van vasakarata, meg ő az irányító, de játékban a nagy irányít.

kimni:
Nekünk is azt mondták, hogy ez egy nagy erőssége, amire lehet építeni, hogy nagyon jól utánoz. Gondolom így könnyebb lesz sémákat megtanulni, amivel elboldogulhat valamennyire majd az életben.

3mackó, 4 évesen az én fiam is ilyen volt az oviban!!! 4.5 évesen találta meg a kisbarátját, akivel igazán most, ebben az évben, 5 évesen lett nagyon szoros kapcsolatuk. És 4.5 éves kora után, azaz 2011 tavasszal mondták először, hogy kezd bekapcsolódni a közös dolgokba. És akkor ő még fejlesztést sem kapott, utána kezdtük el.

kimni:
Mind a két, sőt már látszik, hogy mind a három gyerkőcöm igen akaratos és öntudatos. Csak a nagyobbik fiam igazi "vezető" tipus, már az oviban is ő akarta megmondani mindenkinek egy közös játéban, hogy ki mit csináljon, mit hova tegyenek stb. És hihetetlenül fantáziadús, mindig kitalál valami újat. Zolika meg élvezi már a vele töltött időt, ami nagyon jó.

3mackó, remélem, ezt nem olvassa a férjem , de néha annyira az agyamra megy, hogy mindenben utánoz és észre sem veszi (elmondtam neki is ezt már párszor, de nem tudja, mikor utánoz, ez nem tudatos). A fejlesztője meg nagyon boldog ettől, mert szerinte (is) ez a kulcsa annak, hogy megtanuljon sémákat. Csak ne engem utánozna... A fiam utánzása persze mindig inkább boldogság, mint düh

Pont tegnap kérdeztük tőle, hogy van-e barátja az oviban. Erre azt felelte, hogy az oviban nincs csak az iskolában. És ki a barátod az iskolában? - Hát az Adnris - volt a válasz magyarán a nagytesóját tartja a barátjának.

A végén egészen összeszokott páros lesztek, mert sok mindent hasonlóan fogtok csinálni.
NT emberek is hosszú együttélés alatt összecsiszolódnak és hasonló gesztusokat, reakciókat vehetnek fel.

Kimni, hogy vizsgáljon meg? Ezt még nem próbáltam, de a "vizsgál" szó még nincs meg neki, az biztos. De ha megmutatnám, hogy hogy kell apát megvizsgálni, akkor biztos utánozná! Jó is, hogy ez szóba került, rég nem próbáltam már ilyenekre tanítani!

HáromMackó, azért ezek már nagyon nehezen érthető dolgok, hogy egy családtag nem barát, még ha olyan, akkor se. Erre jó az a szociális körök tábla, ami Edinának van.

3mackó, sajnos nem azokban utánoz, amik összeszokott párossá alakítanának De nem csak, főleg nem gesztusokra gondolok, hanem pl ahogyan anyámmal beszélek, azt átveszi és ugyanígy beszél az anyukámmal, ahogy én - hiába mondom el neki, hogy ő nem beszélhet az anyukámmal így, míg nekem szabad... meg amiket felindulásból mondok neki néha, hallom, hogy szó szerint visszamondja másnak a telefonban, múltkor a főnökének... ezek nem jó dolgok.

Egyenlőre nem érzzük gondnak, hogy a tesóját tartja a barátjának, de gondolom ha ez sokáig így marad kell majd valamit okítani neki ezzel kapcsolatban is.

Akkor vigyáznod kell arra, hogy mit mondassz előtte, hát ...

Megpróbáljuk most a fiamat megtanítani, hogy ha sugdosunk a fülébe, tegye fel azt a kezét, amelyik oldalon hallotta a suttogást. Hátha így megérti a feladatot. Ha megdicsérjük érte, biztos jó játéknak találja majd. Ilyen vizsgálatot meg szinte mindenhol csinálnak.
Én egyébként 100%-ig biztos vagyok benne, hogy nincs baj a fülével. Volt, hogy mostam a hajam, ott állt mellettem, egyszer csak kirohant. Elzártam a csapot, és csak akkor hallottam, hogy a kedvenc reklámja kezdődött a tévében. Pedig a belső oldalon állt, ő még kevésbé hallhatta volna, mint én. Vagy volt, hogy nyáron kint voltunk a szomszédokkal, vagy 10-en. A gyerekek visítoztak, fociztak, mi beszéltünk. Egyszer csak a fiam fogta a kezemet, és húzott a ház másik oldalára. Meghallotta, hogy jön egy repülő, és azt kereste. Nekem fel sem tűnt a hang a nagy zajban, de ő még azt is tudta, hogy a hang alapján a ház másik oldaláról fogja meglátni. (ez a rendes utasszállító, ami nagyon magasan megy)

Ő egyébként néha játszik mintha játékot. Már megvolt a Húga, mikor egyszer kihozott egy játékbabát, és puszit adott a homlokára. Vagy pl. a bubifújóval úgy csinált, mintha buborékot fújnak. A babakocsit is tologatja, de nem biztos, hogy azért, mert a babát szeretné kocsikáztatni. Meg löködi a Húgát is a hintában. Az a baj, hogy csak ritkán játszik ilyet.

Szanya, mi 2 évesen úgy kezdtük el ezeket a mintha dolgokat, hogy leraktam én csomó szőrállatot a kanapéra, fogtam egy kanalat és elkezdtem őket etetni, közben persze beszéltem az állatokhoz "éhes vagy? kérsz egy kicsit? még kérsz? finom?" és mondtam a fiamnak, hogy gyere, próbáld meg te is, etesd őket. És etette Pont úgy, ahogy én, nem volt benne több. És sokszor így csinált meg dolgokat. A vizsgálatnál mondhatod azt, hogy konkrétan mit tegyen: gyere, tedd rá a mellkasomra, ide (és mutatom) a sztetoszkópnak ezt a végét és várd meg, hogy nagyokat lélegezzek, majd mondd, hogy minden rendben vagy azt, hogy te meg vagy fázva - ha az utóbbit választja, akkor lehet tovább mondani, mit kell olyankor csinálnia, ha ő az orvos.

3mackó, nálunk is a tesó a barát, sőt apa is, anya is... talán anya már nem, talán ezt érti, hogy anya az anya, de a többiek még barátok. Én ezen nem aggasztom magam

Kimni, én is ilyeneket szoktam, de elég fárasztó úgy, hogy totál nem érdekli az egész. Most már nyitottabb ezekre is, viszont most a "de én most laptopozom/ugrálok/éhes vagyok és különben is csak azt lehet, amit én mondok" szindrómával kell megküzdenem.