Téma: Autizmus mindennapok

Nagyon várom!

champ beküldte:
'When I feel heavy metal woohoo'?

Nem értem, nem tudom felfogni, Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

GANGNAM STYLE: champ, jó hogy ennyire élvezed, én már nem. Annyira örülök hogy kezd lecsengeni ez a sláger, mert három hónap alatt meg nem tudom mondani mennyiszer hallgattam természetesen nem G-től

Szanya: ha ez ennyire szemet szúrt mindenképp beszéld át az asszisztenssel! Hol van a számunkra még elfogadható rugalmatlanság határa és mi az ami szerinted túlzás. Gondolom az asszisztenssel átbeszélheted és ha nem megnyugtató a válasz, bemész. Miért is ne mehetnél be egy napra. Amúgy is közeleg a nyílt nap! Egyébként pedig 3 hét után mentetek elöszőr, ezt ne felejtsd el!
Az én fiamnak a karácsonyi szünet a hallásterápiával megtoldva is 3 hét volt. Neki is vissza kellet szoknia.
Ja és nincs olyan hogy késő, legfeljebb nehezebb lesz változtatnod.

Újból felnyitottad a szememet, hogy mennyire figyelnünk kell. Nálunk is rendesen vannak merevségek. Az oviban pl csak egy fekete villával eszik a fiam. Nagyon nem szeretem ezt, de nem akarok beleszólni, mert legalább már hajlandó enni. Itthon bármilyen evőeszköz megfelel. Mivel ez már szerves része az ovis ebédnek, egyre többször meséli hogy ő az oviban a fekete villával eszik. Pár napja előállt, hogy neki itthon is fekete villa kell. Majdnem 20 percig beszélgettünk a villákról mire ezt sikerült kivernem a fejéből.(annyival zárult a beszélgetés hogy majd veszünk zöld sárga és piros villát is, de ő majd a zöld villával eszik)
Viszont az oviban ott tartottunk korábban, hogy többször érintetlenül hoztam haza az ebédjét és sokszor volt ilyen. Most még mindig nem fényes mert magától csak néhány kedvencet eszik meg egyedül, a többi ételt az óvónénik, az asszisztens eteti meg vele, vagy! a gyerekek mondják neki hogy egyél még...
Az evés, noha eszik többfélét is a fiam egy elég problémás téma nálunk is. Erről mindig kérdezem az ovónéniket, de hogy egyébként milyen merevségek vannak, nem tudom.

Labolen: előkerestem a második pontot a vadasos előadásból. Ez az én és a személyiségem. De úgy emlékszem ezt te is hallgattad, nem?
Ehhez szuperül passzol Szanya szeretem-nem szeretem feladata, ha a végén átbeszéltétek, hogy mindenki mást rakosgatott a saját táblájára. (Mi is megcsináltuk a feladatot de G nem nagyon figyelt a többiekre. Viszont örültem, hogy a második alkalommal legalább már egyértelműen értette, mármint a feladatot és jól is mondta)

Visszatérve, a vaázlatomban ez áll.
személyiségjegyek gyűjtése általában, majd a gyerekre vonatkozóan. Aztán magáról még: mi az amit szeret , ami érdekes a gyereknek.
Táblázat készíthető:
Vízszintesen: Kedvenc étel, Kedvenc ital, Kedvenc játék/tevékenység, kedvenc hely
Függőlegesen
Én
anya
apa
testvér

A 3. pont az én és a testem: külső belső testrészek, feltételezem neketek már nagyon részletesen illene ismerni és az érzékszervek is. Ide szuper lesz a múzeumlátogatásotok mert itt az érzékszervekkel is foglalkozni kell

4. Én és az érzéseim: na ez még egy jó, sajna erről már alig jegyzeteltem, mert ettől másfél éve még fényévekre voltunk.

Szanya tudtok valamit erről, hogy elkészült e ez a kiadvány a Vadasban?
Én tuti megvenném.
Ha nem, írok direktbe Annának.

Tomger: Köszi a tanácsokat!
Testrészesünk már van, de jó ötlet belerakni az érzékszerveket, főleg ha tényleg eljutunk a kiállításra.

Az érzéseim rész nekünk élményekkel van összekötve, hogy mikor érezte magát jól, rosszul, vagy megijedt, vagy dühös volt. Ide már nekünk olyasmik kellenek majd, hogy mások hogyan érezték magukat, miközben ő így- és így érezte magát. Mármint, lehet, hogy ő nevetett, de valaki emiatt sírt.

Mikor én hallgattam, még nem volt téma az én-könyv. Csak említés szintjén, hogy ilyet is lehet készíteni.

Szanya: Én úgy gondolom, hogy vannak enyhe rugalmatlanságok, amit egy rajzos-jutalmas módszerrel le lehet építeni. Ha ilyesmibe ütközik az ember, akkor ezt meg lehet oldani egyszerűen, az asszisztens is vállalhatja. De ha nagyon merev valamiben, akkor a rajzos- jutis megoldás nem fog működni, ott egyszer kéne túlélnie a gyereknek, hogy más van, mint amit ő akar, és utána le lehet építeni a dolgot. Én legalábbis így tapasztaltam.
De ezek a dolgok nem mennek egyszerűen, itt ám sírás és kiabálás és kiakadás van. Vagyis nálunk így mennek ezek. Oké, hogy utána már nem olyan rugalmatlan, na de ezt át kell vészelni. És ez olyan, amit egy asszisztens nem vállalhat be. Mert kvázi úgy néz ki, mintha kínozná a gyereket, a többi ovis is megijed, hogy miért sír ennyire a társuk, és egyáltalán, nagyon ijesztő egy ilyen.
Szerintem emiatt fontos mérlegelni, hogy mit akarunk megváltoztatni, tényleg olyan nagy gond-e hogy csak fekete villával eszik, vagy a sor elején megy. (csak példák).
Én úgy gondolom, hogy idővel maguktól is fejlődik a rugalmasságuk, mivel egyre több területen kénytelenek megtapasztalni, hogy nem minden van úgy, ahogy azt ők szeretnék. Mert vannak rajtunk kívül álló tényezők is, mikor nem tehetünk a kedvére, nem igazodik a világ őhozzá.
Ettől függetlenül meg lehet próbálni javítani a rugalmasságon, mert hasznos, ha valamiben nyit. Csak úgy gondolom, hogy lehet, hogy a szélsőséges ellenállás miatt egy asszisztens ezt nem fogja felvállalni, ha nem csak egy rajzos problémáról van szó.

Szia Champ!

A kislányom 3 év 3 hónapos, van egy kisfiú testvére, aki 1 év 3 hónapos. Pont 2 év van köztük.
A kisfiam tapsol, integet, ilyet a kislányom SOHA nem csinált.
A nevelési tanácsadó szerint minden tünet csupán testvérféltékenység és mindent csak azért csinál, hogy rá irányuljon minden figyelem. Abból indulnak ki, hogy szemkontaktust tart és minden gond nélkül át lehetett vele menni egy másik helyiségbe. Szerintük egy autista nem ilyen.
Én viszont túl sok olyan jelet látok, ami aggasztó.

Labolen: nálunk nem ennyire egyértelműek a tünetek, mint nálatok voltak.
Teljesen jól használja a személyes névmásokat: én, enyém, tiéd stb...
Viszont eszembe jutott az érzékeléssel kapcsolatban, hogy neki a teste érzékeny. Sokszor fáj neki egy ártatlan hozzáérés, máskor viszont hatalmasat esik és teljesen érzéketlennek tűnik. A szelet utálja, ha kicsit is fúj a szél nem tudunk sétálni, pici korától kezdve.

Néha úgy érzem, megőrülök a bizonytalanságtól. Már aludni se tudok, csak várom a hétfőt, hogy mit fog mondani a pszichiáter.
Ahogy olvaslak titeket kicsit megnyugszom, mert olyan természetességgel írtok mindenről. Én még most teljesen kétségbe vagyok esve, hogy mi lesz...

Labolen:
az én és az érzéseimhez annyit írtam csak hogy: jó és rossz érzésesk, nem helyén való érzések.
Persze időről időre elővesszük ezt az érzelmek témakört, hol csak ismerkedünk az érzelmekkel örülünk hogy végre egy két érzelmet már meg tud különböztetni, de fontos sztem a mi gyerekeinknél mindig újból elővenni a témát és a szintjéhez igazítani.


Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Maxfaktor. üdvözöllek a fórumon! Már sokat írtak a többiek a tünetekről. Az én fiam 3 évesen kezdett csak el beszélni autispec megsegítésnek köszönhetően (PECS) A mai napig látványos a lemaradása beszédben is. Konkrétan a névmásokat még most is keveri, sokat még nem is használ. A nembeszélés volt a fő tüntet, ami miatt elkezdtünk vizsgálódni. De mióta beszél és tényleg egyre jobban, sajnos a merevségek, furcsa gondolkodás mégis megmutatkozik a mindennapokban.
A leírtak alapján, ha van is okod aggódni, csak enyhébben érintett a fiad. Pici még és fejlesztésekkel nagyon szép eredményeket lehet elérn!

Érthető hogy ennyire aggódsz, mi nem most szembesültünk a problémával. És próbálunk mára csakis a feladatra koncentrálni.

Tomger: teljesen egyetértek abban, hogy nagyon fontos a rugalmatlanságot leépíteni, és lehetőség szerint ezt úgy megoldani, hogy a gyereket se viselje meg túlságosan. Én inkább azt próbáltam valahogy megfogalmazni, hogy nálunk is van olyan, amit csak úgy tudok leépíteni, hogy közben még a férjem is fogja a fejét, hogy biztos, hogy ennyire kell hagyni kiakadni a gyereket? És nehéz még nekem is megmondani, hogy hol a határ, mikor azt mondom, nem éri meg. Lehet, hogy sokszor nem is találom el, és olyat erőltetek, amit nem kéne, vagy olyat hagyok rá, amit át tudnánk lépni. De vannak olyan esetek, mikor meg kell törni a rugalmatlanságot, és nem segít a vizuális eszköz vagy jutalom. Például új cipő, mert a régit kinőtte, vagy arrébb tettek egy padot az oviban, és nem lehet visszatenni. De olyan, mintha rájönne, hogy ha egyszer túlélte, akkor már ebből nem kell akkora gondot csinálni.
Amit én szerettem volna mondani, hogy ezt viszont nem fogja felvállalni egy asszisztens se. Ezt csak a szülő tudja megcsinálni.
Én hiszek abban, hogy L.-t felnőtt korában idegesíteni fogja, hogy nem tud arra az ülésre leülni, amire akar, de lesz kialakult eszköze, rituáléja, amivel ezt a feszültséget eloszlatja és leül egy másik székre. Ezért dolgozunk most.

Labolen!

A rugalmatlanságról: Like !

Maxfactor: L. bőre is érzékeny, nem bírja a címkéket a pólóban, mindet ki kell vágni. És nála is előfordul, hogy tök nagy eséseket nem vesz figyelembe. A kettősség előfordulhat ilyen szinten is. Hangérzékeny a fiam bizonyos hangokra, vagy hangerősségre, de közben meg imádja a kiakasztó hangsorokat, amiket néha produkál a számítógéppel.

nevtan: "imádom", mikor azt mondják, egy autista nem ilyen. Most tőletek függetlenül, mi az hogy nem lehet átvinni egy másik szobába? Az enyém simán megy, mert érdekli, mi van ott.
Elhiszem, hogy nehéz kivárni a hétfőt, és hogy rossz ez a bizonytalanság. Remélem, hogy azt a választ kapod, hogy nem kell aggódni, egészen biztosan nem autista a kislány. De ha mégsem ezt mondanák, legalább van már példa előtted, hogy ez nem egy zsákutca, nem valaminek a vége, hanem egy másik, új út.
Azért szurkolok, hogy inkább csak egy kis lemaradás és különc személyiség álljon a háttérben. Majd írd meg mindenképpen, mit mondtak!

Bundáskenyér:

Sziasztok!

Feltöltöttem Louis Theroux két epizódját, facebookon többen kérték.

Még 6 napig innen le tudjátok tölteni, ha érdekel:
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Wertzuz: nekem sikerült letölteni, köszönöm szépen. Este, ha lesz időm, megnézem.

Szanya, mire eljutottam idáig az olvasásban, rájöttem, hogy nem tudok mást hozzátenni Labolen írásaihoz, olyan mélységesen egyetértek vele. Én is hasonlóképpen vagyok ezekkel a merevségekkel, és ugyanúgy azt érzem, hogy muszáj néha eljutni a kiakadásig, hogy leépüljön valami. És ugyanúgy nem tudom megmondani, hogy jól csináltam-e vagy nem lehetne-e ezt megcsinálni a meglévő merevségekkel. De nekem ez a sorban első helyre kell mennie nem tűnik annyira komoly merevségnek, ami próbára tenné az óvónőket, én is inkább arra tippelek, hogy a 3 hét kihagyás nagyon sok volt!

Maxfaktor, üdv itt! Én nem tudom, hogy a lányod érintett-e, ezt így fórumon senki nem tudja megmondani, ugyanakkor, amiket írsz, az nagyjából az én fiamnál is így volt és nekünk is van egy nem egészen 2 évvel kisebb tesó is. És pontosan ugyanezeket a mondatokat megmondani nem tudom, hányszor hallottam, amiket ti. Dehát szemkontaktust tart, dehát kérdez (persze, csak olyat, ami őt izgatta és nem volt kapcsolatos emberekkel), de kooperál, és még sorolhatnám. Az egyik pszichológus szerint szülés közben lelki trauma érte, ezen kellene dolgoznunk, hogy a tünetek megszűnjenek. Végül az 1-es gyerekklinikán kaptunk Asperger diagnózist, elkezdtük az auti spec fejlesztést és megváltozott az életünk azóta. Az én fiam is hiperszenzitív volt (még most is talán), minden fájt, ami a bőréhez ért.
Sajnos, lemaradtam néhány napnyi fórumról, nem tudom, hova mentek pszichiáterhez, de az biztos, hogy ha autizmus is áll fenn, valószínűleg egy ilyen enyhébb megnyilvánulást (mint amilyen a kislányod lehet, ha egyáltalán ez), csak speciális szakemberek fognak tudni diagnosztizálni. Nem tudom, hol laktok, érdemes utánajárni, hogy milyen intézményhez tartoztok - ami nem a nevtannal kapcsolatos.

A kiakadásokhoz: nekünk minden nap van valami. Sokszor tudom, hogy ezen most fel fogja húzni magát, de sokszor meglepetésszerűen jön. Nekünk az a mázli, hogy iszonyú jól terelhető, nagyon könnyű megnyugtatni, akár a kedvenc zene elindításával, vagy ha elkezdünk a színes nyomtatókról beszélni.
Ma vettem a skacokank gumicsizmát. Majd kivert a víz, amikor Z. talált a polcon egy közlekedési táblásat (ez ugye favorit nálunk) és nem volt a méretében! A frász jött rám, hogy most mi lesz, de nem volt semmi! Közölte, hogy akkor jó lesz a zsiráfos. Simán lehet, hogy 10 perccel előbb vagy később bejött volna a parám!

Tomger: a szőr feláll a hátamon a Gangnam style-tól! Csak az én gyerekeim a nosa-nosa-val is kb. fél év késésben voltak (nem hallgatunk ilyesmit itthon), meg ezzel is, úgyhogy csak pár hete tart. Képzelhetitek hogy örültem, amikor Apa feldobta az én autómban lévő pendrive-ra és mikor múlt hétfőn ráadtam a gyújtást, ez a sz*r üvöltött ezerrel! A gyerekekért viszont mindent! Nem tudok nemet mondani, amikor pizsiben és napszemüvegben jönnek kézen fogva, hogy indítsam el nekik!

Marco: igen, a Song2-ra ugrálunk! Ez egyébként Z. egyik kedvenc száma, és a woohoo miatt elnevezte rock-bagolynak!

Megnéztem az egyik filmet, amit felrakott Wertzuz, az autizmust. Elég kemény, sajnos csak a súlyosabb eseteket mutatja be, ezért egy kívülállónak nem ad átfogó képet a dologról. Viszont elképesztő az iskola, amit bemutat! Ha itthon ilyen lenne.... Van még hova fejlődni e téren Magyarországnak.

Champ: ez nagyon jó, hogy ilyen könnyen megnyugszik, vagy elterelhető a figyelme. Így egyszerűbb a kiakadásokat is kezelni. Nálunk szerencsére ritkán vannak nagy katasztrófák, a kisebbeket meg mi is kezeljük. Olyankor sírdogál szegénykém, meg rikoltozik, majd megszakad a szívem érte.