Téma: Autizmus mindennapok

Sziasztok!

Késztettem pár játékot, forma és színválasztót. Igaz Gergő még kicsi, így az Ő szintjére készítettem őket, és bár ha jól tudom itt szinte mindenkinek nagyobb a gyerkőce, azért felraknám, hátha érdekelne mást is. Piszok sok meló volt vele, amit nem gondoltam volna, így nagyon jó érzés lenne, ha másnak is tetszene.
Viszont nem tudom hová kell feltölteni, vagy beküldeni. Mivel a pdf fájlok mellé (pl. időjárásoshoz) játékleírást is írnék.
Segítsetek, hogy hogyan tudom felrakni az oldalra.

Köszönöm!

Wertzuz, ez szuper! Küldd az Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. -ra légyszi!

Valószínűleg a mi gyerekeink többe kerülnek.
divany.hu/poronty/2013/03/16/13-15_millio_a_gyerek_mire_felno/

Süni:

Ha az eddigi átlaggal menne 18 éves korukig, akkor kb csak a fejlesztések kerülnének ennyibe

Fordítás: totál kellemetlen,csak aznap amikor ígérgetem, begyulladt a fejem a bölcsesség fogam miatt, és azóta szenvedtem vele (kihúzták már szerencsére). Most már kezdem összerántani magam, úgyh nekiugrok:)

sünöcske:
De akkor ebbe nem számolták bele az ételt gondolom ...

Hát igen kb 30 ezer megy el Z-re havonta csak a fejlesztő foglakozásokra, egyéni úszásórára stb.

És most elkezdem visszafelé olvasni amit írtatok.

Nekem még ma is családlátogatás van, hétfőn lesz talán több időm!

1 %-os nyilatkozathoz van esetleg az auti.hu-nak vagy a nonprofit szervezetnek adószáma?

Marco: nem tudom, hogy állsz a többi bölcsesség fogaddal, de ha mindegyiktől megválsz vigyázz!

Ma kihasználva, hogy az autópályán du. 2ig ingyen lehetett autózni, a Mátrába mentünk havat nézni. A nagyobbak síeltek. Én Andrissal szánkóztam. A 3.-4. felhúzás után Gizmostól, a tüdőm levegőért kiáltott. - a tüdőm elszokott a hegyi levegőtől, a szívem meg a szintkülönbségtől. (gyúrnom kell, nagyon puhány lettem a kor előre haladtával )
Remélem mindenkinek ilyen szép napja volt, mint nekünk. Gizmon látszott, hogy nagyon élvezi.

Wertzuz: Jó munkához idő kell , persze, hogy kíváncsiak vagyunk arra amit csináltál! Az, hogy fiatalabb a manód, még nem jelenti azt, hogy az idősebbek mindenben profik már.

Marco: jobbulást!

Süni, nagyon aktív vagy! Én már rég megöregedtem és a fiaim ebben az évben komolyabban csak a nagyival szánkóztak
Na jó, egy kicsit húzogattam a környékünkön, de felénk domb híján nem volt túl nagy szánkózás. A nagyiéknál viszont van egy domb a közelben és ő többször elvitte a kicsit egy-egy órára szánkózni. Tényleg nem tudom milyen szánkózás lehetett, mert hosszabb távon már sétálni sem tudok anyukámmal, mert fullad, de ,,állítólag sokszor lecsúsztak,,Kizártnak tartom, hogy G magától felhúzta volna a dombra a szánkóját.

Kérdés ,talán új topikot is lehetne nyitni, (csak nem jöttem rá hírtelen hogy kell)
Naplózás eddig csak élménynaplót vezettünk, amibe kb hetente egy-egy eseményt részletesen leírtam a gyereknek, fényképekkel, rajzokkal. E/1 számban kb a gyerek beszédszintjére egyszerüsítve a történést. (Kirándulás, szülinap látogatás a nagyinál, most a hétvégén a nagyszoba festése, hetente sikerül vmit találnui amiről készítek 1-2 oldalt)
Erősen gondolkodom a mindennapi naplózáson. Sokan megerősítették, hogy ez mennyire fejleszti a gyereket.
Aki készít ilyet kérem írja le, hogyan teszi. Ha jól emlékszem Sephora említette, hogy vezet ilyet Levinek. De biztosan van még más is.
Konkrétan hogyan tudjátok az oviban történt dolgokat, ebben most kérem az asszisztens segítségét majd, de sajnos a fényképezéssel sem túl aktív. Szanya, ebben Te is adhatnál tanácsot hogyan nyomatékosítsam h ez fontos lenne. Mert ha kérem készül 12-3 kép aztán megint semmi. Minden jóindulat ellenére olyan, mintha elfelejtené aztán meg mondja hogy nem volt rá idő???
Az is kérdés hogy ebbe mik kerülnek: fényképek, rajzok és .. milyen részletességgel?

A naplónak magában nem tudom, hogy van-e értelme külön topicot nyitni, szerintem nagyon kevesen állnak neki, időigényes dolog. (De tényleg nagyon hasznos.)
Szerintem ha eddig élménynaplótok volt és az asszisztens is ellenáll, akkor nincs sok értelme a napi szintűnek. Mi a naptárba ragasztgatjuk be, hogy mi volt aznap (mármint ami a tervezetten felül bekerült), azt végigmondatom. A naplót nem tudod úgy megcsinálni, hogy aznapra kész legyen, mikor az esemény történt, utólag meg már kisebb a motiváló ereje. Ha mégis meg akarod csinálni: mindegy, hogy rajzos vagy fotós, én nem tudok rajzolni, viszont aktív az asszisztensünk, adódóan fotós a miénk. Hogy hogyan lehet valakit fotózásra rávenni, ha nem akar? Szerintem sehogy. Nálunk az óvónők is aranyosak, ők is fotóznak, ha nincs épp bent az asszisztens, vagy odaadják a dadusnak. Ha bent van a zsebében annak, aki fotóz, akkor nulla az időigény a kattintgatásnak. De ha valaki nem akar...

Mi is szánkóztunk, de L. annyira nem élvezte, csak párat csúszott. Bezzeg a lányom! De szerencsére ő mér magától felhúzta a szánkót, így én csak irányítottam, hogy mikor indulhat. Mondjuk nálunk csak 4 méter magas kis domb van, ott könnyű dolgom volt.

Naplózás: Mi úgy csináltuk, hogy ovi után leültünk, és én lerajzoltam pálcikaemberkékkel, hogy mi történt aznap. De ezt úgy, hogy csak azt rajzoltam, amit ő elmesélt. Annyit tudtam a napjáról, hogy reggel bement az oviba, valamit játszott biztosan, aztán volt valami feladatozás, aztán udvar, aztán ebéd. Ezekre rákérdeztem, és ő mindig mondott valamit. Eleinte mindig ugyanazt mondta, vagy azt, amit a húga mondott, de idővel egyre több mindent tudott mesélni. Főleg, mikor egy-egy részletet konkrétan tudtam a napjából. A végén meg megbeszéltük, hogy mi volt a legjobb dolog, és mi volt a legrosszabb. Ezt is ő választotta ki. Nem tudom G. mennyire beszélget ilyenekről, vagy el tudja-e mondani hogy mi történt vele. Nekünk is sok gyakorlás volt, de ezt nagyon szerette a fiam. Vissza is hozom megint, most egy kicsit hanyagoltunk mindent, mert nagyon lázadt. De ezt szereti. Le is videóztam egyet, majd felteszem a db-ba.
Ez nem olyan, amit vissza lehet nézni, mert nem rajzoltam szépen, de azonnali volt, nem kellett sokat szerkeszteni, fotózni. És arra jó volt, hogy megtanult vele mesélni, és látta képen is, amitől még több minden eszébe jutott a napról.
A fejlesztőhelyén is van ilyen feladat, hogy vinni kell egy élményt, amiről mesél. Én már ide is csak rajzolok, vele együtt megbeszéljük, hogy mi volt a legjobb a hétvégén, és azt lerajzolom pár képpel, ő meg erről tud mesélni. Nagyon letisztult, nem vonja el a figyelmét semmi részlet a képen. Nekem azt mondták, hogy ez még talán jobb is mint a fotó, mert vele együtt készül, és nagyon egyszerű, könnyen tudja értelmezni.
Nekünk ez bejött. Emellett van az eseménynapló, amit külön fotókkal lehet csinálni, hetente egyszer.

El akartam még mesélni, hogy milyen beszélgetésem volt L-val reggel. Már korábban is mondta, hogy J. egy kisgyerek az ovis csoportjából, azt mondta neki, hogy ő beteg. És kérdezte, hogy tényleg az? Ezt még el tudtam ütni azzal, hogy nem, J. biztos arra gondolt, hogy taknyos vagy.
De ma reggel már mondta, hogy nem akar oviba menni, mert rosszakat mond neki J. Azt mondja neki, hogy a téged a betegség irányít.
Gondolom, hogy ezt nem magától találta ki a gyerek, hanem jobb esetben a szülő mondta neki, rosszabb esetben egy óvónő. Remélem, hogy inkább a szülő, mert az tudja, mi van velünk, az óvónő meg azt szokta mondani, hogy L más, de nem azt, hogy beteg.
A lényeg, hogy szegény fiamm reggel már majdnem sírt, hogy nem akar menni, meg hogy mit jelent ez, amit neki mondtak. És hát most mit mondjak? Ha a szülő nem betegséget mondott volna, hanem állapotot, akkor egész jól megfogta volna a lényeget. Ugyankkor L egy önálló személyiség, és bár nem érti a dolgot, de ő is határozottan érzi, hogy őt nem egy betegség, vagy az autizmus irányítja, hanem saját maga. Az egy dolog, hogy az autizmus miatt nem érti, hogy ez nem egészen elfogadható viselkedés, vagy hogy emiatt nem barátkoznak vele. De abban igaza van, hogy őt nem irányítja semmilyen betegség. És hogy ez rossz dolog, hogy neki ezt mondták.
Most itt állok tanácstalanul, hogy mit kezdjek ezzel. Már sokszor esett szó, hogy hogyan adjuk be a gyereknek, hogy miért más, mint a többi a csoportban. De én ezt valahogy később akartam volna elkezdeni. De hát beleszaladtunk ebbe a kijelentésbe. Volt már valamelyikőtök ilyen helyzetben? Kezdjem el készíteni a szoc történetet, hogy miért vagyunk mások? Lehet ezt kéne. De írjam le konkrétan az autizmust? vagy csak azt írjam, hogy te más vagy, ezért nem érted a szabályokat? Vagy mihez kezdjek?

Köszönöm szépen a naplós tapasztalatokat!

Labolen, sajnálom, ami az oviban történt, nem tudok tanácsot adni, mert mi még nem tartunk itt. A fiam nem értené még, ha hasonló helyzetbe kerülne, azt persze már fogná hogy nem szeretik, de ennél mélyebben nem hiszem.
Biztosan itt az ideje, hogy foglalkozzatok a másság kérdésével, de hogy ezt mennyire konkretizálod, mennyire mélyen, nem tudom, nehéz. Azt hiszem, én nem mondanám még meg a diagnózist a fiadnak, de ezt Te érzed. Viszont a személyiségjegyeit nyugodtan átbeszélhetitek.
Latka ért már olyan tulajdonságokat mint szófogadó, nagylelkű, udvarias...
Mert ugye külső belső tulajdonságok megbeszélésével kezdődik ennek a témakörnek(mások vagyunk) a feldolgozása, a vadaskertes ,,tananyag,, szerint.

Viszont az oviban biztosan kérnék egy gyors fogadóórát az óvónőktől és beszélnék még a kislánnyal azonnal, a kislány anyukájával ha kell egy következő körben, hogy ezt leállítsad, nehogy tovább mérgesedjen a helyzet. Diagnózis nélkül is ki lehet közösíteni bárkit, ez csoportfüggő is. Tényleg ennyire meglepő dolgokat művel L az oviban? Azt azért jó lenne tudni hogy miféle viselkedés alapján köpköd tücsköt békát a lányka Latkára.

Tomger: köszi a tanácsot!
Igazából a kisfiúnak szerintem nem rosszindulatból mondták, amit mondtak, hanem hogy ne piszkálja L-t, meg ő nem rossz, hanem. Az egy dolog, hogy rossz kifejezést választottak, de szerintem csak jót akartak. Én legalábbis így fogom fel.
Délután elkezdem a külső tulajdonságok szerinti különbségeket, aztán majd a belsőt is. Tényleg itt az ideje. Az autizmust talán később mondjuk csak el, de azt, hogy ő más, mint a többi, azt muszáj lesz. A lányom is egyre inkább kérdezgeti, hogy L-nak miért kell napirend, miért nem érti meg csak, ha mondjuk, miért kell kép neki. Szóval elővesszük ezt a témát.
Fogadóórát emiatt nem fogok kérni szerintem, mert már mindegy. Az óvónők sem nyitottak erre, a szülőket nem tudom befolyásolni.
L-nak betanítunk majd egy formulát, amit J-nak mondhat. Az benne lesz, hogy ez butaság, mert nem vagyok beteg, hanem...

program ajánló:
www.mezogazdasagimuzeum.hu/article.php?article_id=568

Mi megyünk majd, mert L-t most nagyon érdeklik az érzékszervek. Most tanulták az oviban.
Diagnózist kell vinni, akkor a gyereknek ingyenes, egy felnőttnek pedig kedvezményes jegyet adnak. Mivel ez nem állandó kiállítás, emiatt sajnos nem tud a felnőtt ingyen bemenni, de állandó kiállításra igen. Diagnózist kell vinni hozzá, telefonon ezt az infót kaptam.

Tanács: szerintetek az én-könyvébe a különbözőek vagyunk témakört ismerősökön mutassam be? Vagy ez túl konkrét? Vagy képpel, idegennel és ismerőssel egy-egy tulajdonságot? Talán ez lenne a legjobb. Nem akarom, hogy ne tudjon elvonatkoztatni, hogy csak Mama legyen kövér, nem pedig úgy általánosságban.
Tomger, erről tudsz valamit?

Most futok, este lesz több időm. Úgy emlékszem mindig csak 1 családi példa volt. Pl kövér.-sovány néhány példa idegenekkel és a végén egy konkrét a családtagok közül.
Mindig általánosságban hozot sok példát a külső jegyekre és a végén csak egyet a családból.

De volt egy olyan táblázat is amiben a családtagok külön szerepeltek, ki milyen, de ez már az általános rész után következett.

Jó hogy átismétlitek a külső tulajdonságokat, arra elég jól emlékszem is hogy nézett ki a konkrét kidolgozott anyag ehhez Beánál.De ugye nektek már a belsők kellenének jobban. Arra meg nem is emlékszem annyira, az elméletben elmondottra igen, de Bea naplójára nem.

Sziasztok!
Sokat gondolkoztam, hogy melyik témához írjam a kérdésemet, remélem jó helyen járok.
A kislányom 3 éves és vannak autisztikus tünetei. Jövő héten megyünk a gyermekpszichiátriára.
Azt szeretném kérdezni a tapasztaltabb szülőktől, hogy létezik-e olyan, hogy a gyerek a szülőnek nem teljesít dolgokat (pl. nem utánoz állatokat, mozgást, nem táncol stb.) de az oviban mindent megcsinál, az óvónéninek mindent teljesít.
Nekem nem engedi, hogy megkössem a sapkát mert szorítja, de az óvónéni megkötheti. Akkor ez nem autisztikus tünet?
Köszönöm előre is, ha válaszol valaki.

Szia Maxfaktor!
Szerintem ezt akármelyik gyerek megcsinálja 3 évesen, nem kell ehhez autinak lenni. Persze ha kitalálta azt a merev szabályt, hogy az oviban így és így van, otthon meg amúgy, akkor egy autit jó eséllyel nehezebb erről leszoktatni, mint egy neurotipikus gyereket.
Egyébként láttad a saját szemeddel, hogy az oviban ezek mennek?