Sziasztok!
Köszönöm szépen a válaszokat és az információkat. ...és bocsánat, hogy eltűntem. B. bárányhimlős volt, közben meg Apa külföldön dolgozik. Szóval nem egyszerű az élet...
Külföld:
Van itt valaki, aki auti gyerekkel/gyerekekkel külföldön élnek? Itthonról nehéz felmérnem, hogy ott, ahova megyünk, milyen fejlesztések vannak. Annyi kiderült, hogy Skandináviában mindenképpen integrált ovis csoportba kerülnek az aspi gyerekek. Csak azt nem tudom, hogy a fejlesztést ott helyben kapják meg, van-e mellettük gyógyped. asszisztens, stb. A diagnózist mindenképpen visszük, hogy ne kelljen elölről kezdeni az egész folyamatot.
Az ottani városkánk egyetemén találtunk egy olyan kutatócsoportot, amelyik a tehetséges gyerekek szocializációs problémával foglalkozik. Arra gondoltam, hogy első körben írok nekik, és kérek tőlük tanácsot, hogy hogyan induljak el.
És itt a dilemmám, mert számomra B. elsősorban egy kis emberke, másodsorban egy tehetséges kis emberke, harmadsorban van csak az, hogy ő aspi. Ti erről hogyan gondolkodtok?
Mert én nem tudok máshogy gondolni egy gyerkőcre, akinek határtalan a kíváncsisága, mindent meg akar érteni, számol, ismeri a betűket 3 és fél évesen, csak úgy, hogy tehetséges. A mérleg másik oldalán meg ott vannak azok a dolgok, amiben meg segítségre szorul. A szocializációs és viselkedési nehézségekben. A tehetsége kibontakoztatásában meg támogatni kell.
Érdekes, hogy ha a tehetség kontextusában nézem a dolgokat, akkor az internet egy sor olyan találatot ad, ahol leírja, hogy mi a tehetség és milyen problémákkal jár. Ez utóbbiak között meg szépen felsorolják az aspi-jellemzőket (nehezen barátkoznak, zárkózottak, probléma van az alkalmazkodással, túlérzékenyek, "rigolyáik" vannak, ügyetlen a mozgásuk stb.).
Szóval nekem kicsit összefolynak ezek a dolgok. Van valami, ami egyrészt természetesnek beállított (nevezetesen, hogy a különleges képességek együtt járnak bizonyos problémákkal), ami meg a másik oldalon meg mindezeket a tulajdonságokat "fogyatékosságnak" tekintik.
Vadaskert:
Akik voltak a Kuckóban "megfigyelésen". Hogyan zajlik az élet? Hogyan telik egy nap?
Szülőtréning:
Milyen témákat szoktak érinteni az előadások? Írtam a szervezőknek, akik fel is vettek a listára és 18-án megyünk először, de még csak két téma volt meg (napirend, kommunikáció). Gondolom, ősszel folytatódik majd, az újabb sorozat.
) nem merem, de talán azért bízom benne, hogy így van, mert a skandináv országok mindig is kimagaslóan "teljesítettek" szociális kérdésekben. Igaz, hogy ebből mára már jócskán visszavettek (pl. nem lehet csak úgy évtizedekig ellébecolni a segélyekből), de azért mégiscsak jobban odafigyelnek dolgokra. Valószínű, hogy ők minden emberben az értéket látják meg, úgyhogy igyekeznek segíteni azoknak, akiknek szükségük van rá. Mert rájuk is szükség van.
Bár antitalentum vagyok nyelvtanulásból. 