Téma: Asperger-szindróma

Lehet még Asperger szindróma diagnózist adni? Vagy már csak autizmus diagnózis van? Akartak változtatni a rendszeren, nem tudom, hogy meg is történt-e ez.

Szanya - #7847: köszönöm szépen a vaálszt!
Erről az élménynaplóról és folymatábráról tudsz mondani bővebbet? vagy tudsz adni egy linket, ahol leírják/leírjátok, hogy hogyan kell elkészíteni? A vizuális dolgokról már hallottam/olavastam, de nem tudom, hogy hogyan kezdjem el "fejleszteni" a saját tárunkat.
Ezt valahogy úgy képzeljem el, hogy lefotozzuk pl. a csúszdát a játszótéren gyerekekkel és otthon beszélgetünk róla?

Lebolen - #7849: A Szülőtréningről jókat olvastam, de nem tudom, hogyan lehet rá jelentkezni, illetve van egy olyan nehézség, hogy valószínű, hogy ősztől más országban fogunk élni, és olyan jó lenne addig is lépni valamit, hogy ne kelljen ott - nyelvismeret nélkül - újra kezdeni az egész folyamatot. Meg nem tudom kire bízni B-t... Esetleg van ezekről a felkészítőkről írásos anyag vagy elérhető videó? Vagy "egyéni" konzultáció (akár fizetős is)?
Annyira nehéz így, hogy igazából csak innen-onnan összesedett információink vannak a lehetséges fejlesztésekről. Nem akarjuk karba tett kézzel kivárni a következő lépést, ami most a Vadaskert egy hete lesz és amiről olvasom, hogy nem egy nagy szám, és az is majd 2 hónap múlva.


Sephora - #7941: Hidd el, hogy a "betanult cselekvés" mögött is rejtőzik valódi érzelem, csak kimutatni nagyon nehéz. - Aspiként írom Neked.
Nálunk a férjem a bújósabb, pedig kettőn közül ő produkálja "látványosabban" az AS tüneteit, én meg kicsiként nagyon nehezen viselem sokaktól a testi közelséget, aztán ez azért oldódott: hiszen lett egy gyerkőcünk!
Szóval tudd, a kisfiad jó úton halad!

Ctunder - #7941: Fogadj el egy virtuális ölelést! Iszonyat rossz, ha az ember bajban van és ráadásul még dilettánsokkal is találkozik. Örülök, hogy jóra fordultak a dolgok!
A kamaszkorról annyit, hogy biztosan van a kislányodnak olyan érdeklődési területe, amiben kimagasló vagy nagyon érdekli. Kereshettek neki valamilyen szakkört, klubot, egyesületet (akár felnőttet is, sok helyen szívesen fogadnak gyerekeket - csillagászok, madarászok...). Egyáltalán nem előírás, hogy az embernek az iskolából kerüljenek ki a barátai, sőt! Máshol is lehetnek sikerélményei, tanulhat az idősebbektől, elfogadják, hogy őt az adott dolog mennyire nagyon érdekli. Még az is lehet, hogy szívesen jár majd tanulmányi versenyekre, élvezi majd a felkészülést, azt, hogy beleláthat "komolyabban" egy tantárgy titkaiba. Attól még nem lesz belőle olyan ember, aki mindenkit le akar majd győzni. Legalább nem fog Győzikét nézni.
De jó, hogy elmondtátok neki, hogy AS-vel él, szerintem ez nagyon segítség neki, hogy ne egy labirintusban próbálja meg kitalálni, hogy miért nem átlaglány.

Torna-téma: grrr, áááááá! Én úgy uuuutáltam az iskolai tornaórákat! Nagyon kis béna voltam, annyira nem értettem, hogy miért kell egyáltalán az egész... Pl. kötélmászásból meg fel voltam mentve.
Ami viszont jót tett: Anyukám másodikos koromban beiratott sima különtornára, ahol egy nagyon aranyos néni vezette, aki tudta a módját, hogy mindenki fantasztikusan jó trnásznak érezze magát! Az is kiderült, hogy az AS-ből adódó hypotón izomzatomnak megvannak az előnyei. Pl. simán lemegyek hídba meg spárgázom. Aztán kiskamaszként elkezdtem járni egy helyre, ahol olyan mozgásokat tanultunk, amiknek voltak improvizatív elemei, épített a jógára és rengeteg ritimikus dolog volt, meg olyan, ami ún. kontkat tánc (szóval állandóan hozzá kellett érnem a többiekhez) - képzelhetitek ez egy aspinak milyen lehetett, de annyira szerettem az egészet, hogy lekűzdöttem az ellenérzéseimet. Nem mellesleg végig nagyobbak között lehettem :-D
De, ami szerintem a legfontosabb, hogy kialakult valamiféle testtudat, ami szerintem egy aspergeresnek nagyon jót tesz. Érdekes módon nagyon jót tett az önbizalmamnak is.
A klasszik tornaóra helyett sokkal fontosabb lenne, hogy a helyes életmódra tanítsák a gyerekeket és a mozgás szeretetére: hogy megismerják a testüket, hogy felfedezzék azt a mozgásformát, ami az adottságaiknak a legjobbat tesz.

HáromMackó - #7949: Nekünk a Vadaskertben AS-t írtak diagnózisnak.

Lassan azért kiírom magamból az érzéseimet, és nem fogok majd ilyen hosszú hozzászóláskat írni!

Borkamama: Nyugodtan írj sokat, jó olvasni!
Ha már megvan a diagnózisotok a Vadaskertből, akkor bent vagytok a rendszerben, és szerintem mehettek is az éppen majd induló tréningre. A többiek ebben járatosabbak, és talán konkrét időpontot is tudnak mondani, de talán egy telefont megér, hogy ha mondod, hogy most voltatok ott, és szeretnétek menni, mikor lehet.

Vizuális segítségek: Itt az oldalon is vannak feltéve folyamatábrák és szabályoldalak is valamelyik menüpontban. Talán pont vizuális segédeszközök a neve.
A legegyszerűbb, és az elkészítése semmi eszközt nem igényel, a rajz. Lerajzolod, hogy neki milyen szituáció szokott gondot okozni. Ezt a lap egyik oldalára, és mellé meg a megoldást. Nem tudom konkrétan mi a gondotok, de lehet ilyesmiket kitalálni. Amit Szanya mondott példának, az is tök jó. Itt állok a sorban, és lecsúszok. Ez a helyes. Ha valaki elém áll, ezt mondom: ne tolakodj. És ez egy oldal, kész is van. Én így csinálnám meg mindenféle felmerülő problémára. Vagy csak az adott szitut, amit nem értett lerajzolod neki. És nem kell komoly rajztehetség hozzá, mi simán pálcikákat rajzolunk, és a gyerek imádja.
Élménynapló: viszel fényképezőgépet, és bármi jelentős dolog történik azt lefotózod. Otthon meg kinyomtatod, és aláírod: csúszdáztam. De valaki elém állt, emiatt nagyon dühös lettem. Ha valaki elém áll, majd ezt mondom neki: ne tolakodj.
Én legalábbis valami ilyesmit csinálnék. Illetve csináljuk is, csak nekünk minden benne van egy én-könyvben, és azt bővítgetjük.
Azért jobb kinyomtatva, aláírva, lerajzolgatva, mert akkor azt beteheted egy mappába, és mindig nézegethetitek. Vagy mint nálunk, a gyerek már magának bújja, nap mint nap, és mondogatja magának, amit én mondtam az adott oldalról.
Bocs, nem is tőlem kérdezted, hanem Szanyától... Bocs Szanya!

Labolen, szuperül leírtad amit írtam volna. Köszi.

Borkamama, írjál nyugodtan ilyen hosszan, érdekesek az AS szempontú meglátásaid. (Bár azt hiszem, nagyon-nagyon enyhén lehetsz csak érintett.)
A különóra/szakkör gondolatoddal teljesen egyetértek: magasan funkcionáló autiknak szerintem is jobb, ha idősebbekkel vannak és foglalkozhatnak a speciális érdeklődési körükkel.

Labolen, Szanya: Köszi szépen, azt hiszem, kezdem érteni. Szóval egy példa: B.-nak az jelent problémát, hogy megyünk az utcán és szembe jön egy másik gyerek, aki ránéz. Bálint csapkod és kiabál, hogy "ne jöjjön ide, ne kukucskáljon a kislány". Akkor erről készítek egy képet, ahol ő is van meg egy másik gyerkőc vele szemben. És ráírom: sétálok az utcán és egy másik kisgyerek oda akar jönni hozzám, én meg mérges vagyok, mert néz és kiabálok. A kép másik oldalára (fordítok egyet a lapon?) jön a megoldás: Köszönök neki, hogy "szia" és megyek tovább. Khm, izé... Vagy ti hogyan oldanátok meg?
Olyat is játszottunk, hogy mondtam neki: ha nagyon mérges, akkor szorítsa meg erősen a kezemet. Én meg megkérdezem: "csak ennyire vagy mérges? Erősebben szorítsd! Még erősebben! Na most már elhiszem". Közben el is száll a mérge... De vajon a gyerekeket hogy fogja megszeretni...

Ez az élménykönyv is teszik. Amikor kivettük a könyvtárból az egyik Bartos Erika APG könyvét, akkor úgyis eszembe jutott, hogy ilyet én is készítek magunkról. Noha nem vagyunk olyan tökéletesek,mint APG, de legalább mi vagyunk a szereplők...

Asperger érintettség: erről írtam sokat, de aztán mégsem küldtem el. Majd szép lassan biztosan írok magamról.
Csak illusztrációként: Amikor B. kicsi volt és hihetetlen odaadással figyelte a dolgokat, akkor nekem fel sem tűnt, hogy ez így nem "szokás", hogy valami nincs "jól", hiszen én is hosszú ideig és alaposan vizsgáltam gyerekként mindent: pl. a csillogást egy harmatcseppen vagy a táncoló pihéket a szobában, amiket a redőny résén bevetülő fény világított meg. Aztán, amikor olvastam, hogy pl. egy ennyi idős gyereknek az örökös mozgás lenne a lételeme, akkor lepődtem meg, nem is kicsit...

Eszembe jutott még egy dolog. Szerintem egy aspergeres gyereknek nagyon jó ajándék egy fényképezőgép. Úgyis hihetetlen változatos az a "mikrokozmosz", amit ők meglátnak. És meg is örökítheti így, mesélhet róla stb.

Borkamama: Szerintem fog ez oldódni, csak idő kérdése.
Ennek a problémának szerintem többféleképpen is neki lehet futni. Csinálhatsz egy fényképes, vagy rajzos részt, ahol csak elmeséled, mi történik. Mint egy kis képregényben.
-Sétálunk anyával.
- Szembejött egy kisgyerek az anyukájával.
- rámnézett a kisgyerek.
- ettől én mérges lettem.
Aztán ez az oldal mellé rakhatsz egy másik oldalt, ahol bemutatod a helyes és nem helyes viselkedést ilyen szituban. Felülre: Mit csinálhatok, ha valaki rámnéz? Alá meg ott a kép, hogy valaki ránéz. Egyik oszlop tetején egy pipa, hogy ez a helyes oszlop: Rajzok. Elfordulhatok, vagy becsukhatom a szemem, vagy köszönhetek neki szia.
Másik oszlop, felül egy nagy piros X, hogy ez tilos viselkedés, ami ez alatt van. Tilos kiabálni. (Ez egy oldalról néző fej, aminek nyitva van a szája, és hang jön ki belőle, és a hangot húzhatod át.)
Lehet így leírva nehéz átlátni, mire gondolok, de itt egy link, mi ilyen szabályoldalakt csinálunk itthon. www.boardmakershare.com/Activity/1589608/valaki-bnt

Én-könyv: Mi Edina szociális könyve alapján csinálunk egy amolyan vegyes én-könyvet, amibe most már mindenfélét beteszünk. Ez az alapja:
Fejezetek:

Én és a külsőm.
Én és a személyiségem.
Én és a testem.
Én és az érzelmeim.
Én és a viselkedésem.
Én és a társas kapcsolataim.
Én és a nemiségem.
Biztonság és egészség.
Én és a többiek-különbségek/Én és a többiek hasonlóságok - (és az autizmusom) ez csak ha már nagy/ most még csak: amit magamról tudok. Ez megalapozza nagykorban a másik fejezet címet: Én és a többiek: hasonlóságok - az autizmusom.
Én és az önállóságom.

Van itt az oldalon egy vizuális segédeszközök menüpont, ott van valahol középtájt Edina könyvéből egy csomó mintaoldal.

A mienk úgy kezdődik, hogy ki vagyok én( Mármint a fiam, csak ez minden E/1 számban íródik), hol lakok, családtagok, szűkebb rokonság családi körökbe szervezve. Én és családtagjaim kinézete. Mit szeretek csinálni itthon, játszótéren, miben vagyok ügyes. Ovi és óvónők, ovis szabályok.
Érzelmek: milyen szituban voltam vidám, mérges, megijedt, nyugodt... Minden minden fényképekkel, egyszerű mondatokkal. Milyen rosszat csináltam, anya hogy nézett ki, mikor nagyon mérges volt emiatt.
Aztán van egy rész: érdekességek. Ide azokat gyűjtöm, amiket ő kér. Mi történik a falevéllel, ha lehullik. Miért van egyszerre zöld és barna toboz. hány gyerek lehet egy családban... Meg ilyesmik.
És ezt bővítgetem, mindenféle élményeket is berakok, meg ha új szabály van, azt is ide fűzöm le. Nekünk ez egy gyűrűs mappában van, minden bugyiban, nyomtatva.
A fiam nagyon szereti, minden nap nézegeti, és mondogatja, amiket én olvastam fel belőle.

Ja, és van is itt egy én-könyv topic, ott is biztos kapsz sok egyéb infót.

Erre a fényképezős dologra pont ma gondoltam én is, hogy egy csomó minden van, amit én nem fotózok, neki meg lehet hogy fontos. Itthon mindenfélét le szokott fényképezni, de azért nem merem odaadni neki a játszótéren, vagy most az ovis kirándulásra. Kicsi még hozzá. Meg hát szétszórt is... Pedig tök jó lenne!

Labolen: Hú, köszönöm szépen! Közben el is jutottam a "Vizuális segédeszközök" menüponthoz. Tök jó dolgokat készítettetek!
Az jutott eszembe, hogy ezek a dolgok egy NT gyerek számára is érdekesek és hasznosak lehetnének!

Fényképezőgép: lehet, hogy egy szívecsücske fényképezőgépre nagyon tudna ám vigyázni! Apa félnaponta elhagyja a pendrájvjait, de távcsőből még egyet sem veszített el!

Más: A vadaskertes szülőtréning programjait hol lehet megtalálni?

Folyt.: Meg az is lehet, hogy 1 év múlva már tényleg vigyázni fog rá. Addig fotózzatok sokat együtt!
Az oviban meg játszótéren én inkább a többiktől félteném, hogy véletlenül kilökik a kezéből vagy elkérik, elveszik tőle, mert kíváncsiak, de nem tudják használni.

Sziasztok!

A Szülőtréning épp most kezdődik majd, június 11-én, 3-tól 6-ig, P.Cs. fogja tartani, de a témát még nem tudom
4-6 alkalom lesz, és új csoport csak ősszel indul, úgyhogy célszerű most bejelentkezni, telefonon, vagy e-mailen.

Eközben S.Annának is lesznek napirendes és PECS-es előadásai, július 18-án 14.30-tól lesz a napirend.

Egyelőre ennyi a biztos, és az, hogy én megyek június 11-én.

Borkamama, a Vadaskertes szülőtréninges cikket belinkeltem a "fejlesztőhelyek", "Vadaskert"-hez, mert tényleg nem lehetett megtalálni. Viszont az infókat én is csak a szülőktől tudom, a Vadaskertesek nem akarnak ennek nagy hírverést csapni valamiért.

Labolen szuperül leírta, hogy kell csinálni a szabályoldalakat, úgyhogy nem is tudok hozzátenni semmit.

Szerintem óriási dolog, hogy így kezeled az AS érintettségedet és jó példa mindannyiunknak arra, hogy teljes életet lehet így is élni!

[quote="Borkamama" Hidd el, hogy a "betanult cselekvés" mögött is rejtőzik valódi érzelem, csak kimutatni nagyon nehéz. - Aspiként írom Neked.
Nálunk a férjem a bújósabb, pedig kettőn közül ő produkálja "látványosabban" az AS tüneteit, én meg kicsiként nagyon nehezen viselem sokaktól a testi közelséget, aztán ez azért oldódott: hiszen lett egy gyerkőcünk!
Szóval tudd, a kisfiad jó úton halad!

[/quote]

Borkamama, ez megnyugtató számomra! Szerencsére azért e téren is tapasztalunk fejlődést.

Labolen!
Nagyon jól leírtad az Én-könyv felépítését. Köszi!
A napokban fogok végre nekiállni elkészíteni, már összegyűjtöttem pár képet, a fejemben már megvannak a tervek...

Csak a pontosság kedvéért:
Az én/szoc. könyv felépítése a Vadaskerteseknek, azon belül leginkább Prekop Csillának köszönhető, Edina komplett cikke erről itt van: auti.hu/index.php/vizualis-segedeszkoezo...san-az-iskolas-korra (ahogy ezt Labolen említette is).

Igen, említettem is, hogy a tartalmat Edinától vettem, és a képek megtalálási helyét is írtam. Sajnos, mikor én jártam a szülőtréningre, akkor csak érintőlegesen volt szó erről a könyvről. Igazából a fórumtalálkozón láttam élőben a többiek könyvét, főképp Edináét, onnan van az ihlet! Köszi innen is még egyszer! Remélem a következő talira is elhozzátok a könyveket, és akkor új ötleteket lopkodhatok!
Amúgy én ezt a könyvet, mint minden eszközt, a saját elképzelésem szerint kicsit átalakítottam. Vegyítettem az én-könyvet a szoc-könyvvel, meg belecsempésztem az élményes naplót is. Mivel én az élményes fényképeket is BM képekkel tarkítom, hogy itt vidám voltam, itt meg a program végén mérges, mert nem kaptam nyalókát. Vagy ilyesmi.
Bizonyos tartalmakat meg kihagytam, és másokat meg belevettem. Ami nekünk éppen aktuális. Lehet másoknak meg más. De tényleg a másik topic is ad mindenféle jó ötleteket, meg link is van azt hiszem egy másik oldalra, ahol írnak az én-könyvről. Én onnan is merítettem.

Arra komoly meló lesz rábeszélni Edinát, hogy újra hozza el a kb. 1 tonna vizuális segítséget.

Én meg kizárólag élménynaplót csinálok és nagynéha teszek bele szabályoldalt. Olyan mértékben nem érdekli a gyereket az én-könyv, hogy egyelőre nem látom értelmét bővíteni. Ráadásul a szövegeket sem értené. Nagyon lassan fejlődik a beszédértése sajnos.

Az a benyomásom, hogy az oviban meg azt hiszik, hogy sokkal jobb, mint pár hónapja. Ami igaz, de szerintem nagyságrendi különbség van aközött, amit gondolnak, hogy ért, meg a valóság közt. Most mintha azt hallottam volna ebédkor, hogy magyaráznak neki, hogy üljön le, persze jó komplikáltan, ahelyett, hogy röviden és határozottan szólnának. Most nem volt időm megbeszélni, de holnap reggel erre rákérdezek.

sephora beküldte:
De jó!
Nehéz lehet anyaként megélni azt, hogy pont az ölelést, simogatást nem fogadja el vagy nem viszonozza.
Nem tudom, hogy ismered-e ezt a könyvet -> www.libri.hu/konyv/egymasra-hangolva-1.html ebből kiderül, nem csak a testi érintés által tudja valaki kimutatni az érzelmeit, vagy nem az az elsődleges a számára. A szerző szerint öt ilyen "szeretet nyelv" van: elismerő szavak*minőségi idő*ajándékozás*szívességek*testi érintés

Bringa, Szanya: köszi a Vadaskert-infókat! A hétfői sajnos nem jó, nagyizunk vidéken, meg valamit ki kell találnom, hogy ilyenkor ki vigyáz B-ra. De figyelek, mert tényleg hasznos lehet. Bár tőletek is most néhány nap alatt rengeteget tanultam. Köszönöm!

Szanya: szerintem az számított a legtöbbet, hogy olyannak szerettek, amilyen vagyok, sőt egy csomó aspi tulajdonságomat kifejezetten értékelték. A mieink is erre vágynak. Az adja a legnagyobb indulótőkét egy kis embernek, hogy gyerekkorában feltétel nélkül elfogadják. Egy nem beszélő, nem bújó kisgyerekkel azért sokkal nehezebb lehet, de ha fejlődik, kinyílik, akkor az nagy erőt ad mindenkinek.

Azt gondolom, hogy nem is az autiknak lenne szükségük segítő szakemberekre, hanem a társadalomnak, hogy elfogadóbb legyen. Van egy kép arról, hogy a leggyakoribb a "normális", a szabvány. Erre épül fel az oktatási rendszer, a munkaerőpiac stb. A többieket meg "kezelni" kell. Közben valószínű, hogy evolúciós okai vannak, hogy van, aki auti lesz. Illetve a korábbi kultúrákban sokkal inkább megvolt a szerepe mindenkinek, nem véletlen a diverzitás. Talán az, hogy régebben ezek az emberek vették észre a közeledő veszélyt (túlzott érzékenység pl. hangokra), ismerték fel a különböző "új" dolgokat (részletek megfigyelése, mintázatok észrevétele), adták tovább a kultúrát (emlékezet szerepe az írásbeliség előtt). Később meg tudós vagy pap lett belőlük, nőkből meg füvesasszony.
Meg az sem igazán természetes állapot, hogy a gyerekek össze vannak zárva a saját korosztályukból 20-30 másikkal. A modern kor előtt a nők átlag 4 évig szoptattak, ez egyfajta fogamzásgátlóként működött és a gyerekek 4 évenként jöttek (tehát családon belül sem voltak nagyon egykorúak). Egy kisközösség maximum 200 főből állt, még ha az emberek fele 14 éven aluli volt, akkor is max. 8-10 ugyanolyan korú gyerek volt egy "törzsben" elég nagy területen elszórva. Természetes volt, hogy a gyerekek az idősebbektől tanultak, spontán módon, és mindegy volt, hogy ki hány éves.
Nem sírom vissza a barlangkorszakot, de talán természetes okai is vannak, hogy ennyifélék vagyunk.

Még egy könyv: Vámos Miklós: Apák könyve - szépen végigvezeti a generációkon át az "aspiságot". Olvastátok?

Ha nagyon off, akkor bocsánat, lehet törölni.

Borkamama beküldte:
Akarom mondani... De figyelek az időpontokra és a témákra, mert hasznos lehet nekünk is jó pár dolog.