Téma: Asperger-szindróma

Itt van a lány korábbi blogja: hicudzsi.freeblog.hu/
Meg itt a folytatás is (ide azért szokott írni rendszeresebben, de ez a mindennapokról szól, nemcsak az autizmusról): hicu.blogspot.hu/
Ez különösen: hicu.blogspot.hu/2012/06/az-autizmusrol.html

Köszönöm szépen! Látom, Anglia sem feltétlenül az ígéret földje az autiknak.. Nagyon tetszik a szerző stílusa/humora egyébként

Borkamama:
Én pont mostanában jártam /járok szülőtréningre. Még februárban jelentkeztem, és utána márciusban volt az a két előadás, amit te is említettél. A másik része, amit P. Cs. tart, csak júniusban indult el, az mindig hétfői nap szokott lenni 3-6-ig, az utolsó, az 5. szeptember 24-én lesz, gondolom csak azután fog elkezdődni a következő, de nyilván ez P.Cs. időbeosztásától függ.
Ezek voltak a témák:
1. Autizmusról általában
2. Autizmusról általában folytatás + viselkedésproblémák
3. ÉN-KÖNYV, PSHE angol anyag
4. Viselkedésproblémák, ingerfeldolgozási, érzékelési nehézségek
5. A szülők által elkészített ÉN-KÖNYVEK megbeszélése, tanácsadás, egyéb kérdések

Miri: Köszönöm szépen az információkat!

Az egy hetes "kuckózásról" tudsz mondani valamit? Ti voltatok? 2 hét múlva megyünk, és be kell valljam, igencsak izgulok, hogy milyen lesz. Nem az aspi diagnózis miatt, mert abban szinte biztosak vagyunk, hanem hogy hogy fogja B. bírni. Eddig még nem volt gyerekközösségben úgy, hogy ne lettem volna ott vele, és neki éppen a gyerekekkel való kapcsolat a legnehezebb (konkrétan fél tőlük és baromira ki tud akadni, ha egy korosztályos gyerkőc bármit is akar tőle). Szóval neki elég mélyvíz lesz, de azért biztosan láttak már az ottani szakemberek nála "cifrább" eseteket is. De azért izgulok, na...

Borkamama:
Sajnos a kuckózásról nincs tapasztalatunk, a fiamat a Koraiban vizsgálták, és ott csak 2 alkalom volt a vizsgálat szülőkkel együtt. Igaz, a fiam akkor már ovis volt, és az oviból is volt egy pedagógiai vélemény, a Nevelési Tanácsadóból a pszichológus véleménye, plusz az általunk kitöltött sokoldalas kérdőív.

Megértem, ha izgulsz... Ez egy teljesen új helyzet lesz a fiacskád számára.
Talán feltehetnéd a kérdésed a másik topicban is, az Autizmus-mindennapok-ban, amit többen olvasnak (azt hiszem), hátha valaki tudna válaszolni.

Bár régebbi a kérdés, de mi "kuckóztunk", és leírnám a tapasztalatainkat. Mi az anyukás verziót választottuk (korábbi időpontot is kaptunk így, mintha nélkülem ment volna), nem aludtunk bent, mindennapos bejárással oldottuk meg a kivizsgálást.
Aspi lányom imádta! Ő így fogta fel, hogy most egy másik oviba jár. A kuckós szabályokat, az önértékelést és jutalmazást nagyon szerette. Nem igazán barátkozott a többi gyerekkel (hiszen aspi), de a többi gyerek barátkozott vele, így ezen a téren is szereztünk pozitív tapasztalatokat. A "személyzet" szuper, és nekem leesett az állam, amikor megtudtam, hogy milyen "apróságokból" tudnak nagyon konkrét következtetéseket levonni. Nagyon értenek az Asperger-szindrómához, én azóta minden aspigyanús esetet csakis a Vadaskertbe irányítok (volt már fórumos ismerős, akinek így lett diagnózisa).
1000%-ig pozitív tapasztalatokkal - és ami a legfontosabb, végre diagnózissal jöttünk el!

Kedves Aspi-érintettek!

A kisfiam most 3 éves, és tényleg "különös" gyerek. Mozgásfejlődésében mindig is elmaradott volt, erősen hipotón, későn kezdett beszélni, érzékeny a hangokra, nemigen barátkozik, megvan a maga monomániája, lábujjhegyen jár időnként, nem rohangászik, hanem mindent megfigyel, stb. Én egyébként teljesen ugyanilyen voltam gyerekként, sőt, a testvérem is. Most viszont más időket élünk, mint akkor, és a net jóvoltából az ember maga is kutatja az okait, miért olyan, amilyen, és vajon szüksége van-e valamilyen fejlesztésre (a járás késése miatt jártunk is, de onnan "gyógyultan" bocsátottak el minket).

Amiben teljesen tanácstalan vagyok, és amiben talán ti tudtok nekem segíteni, az a következő. Amit összeolvastam az autizmusról, abból valahogy összegezve az jött le nekem (lehet, hogy tévesen), hogy a tünetek tök különbözőek lehetnek (van, aki repked, van, aki nem, van, aki tart szemkontaktust, van, aki nem, van, aki jól kommunikál, van, aki nem, stb), ami igazából közös minden érintettnél, hogy nehezen kezeli a változásokat, rugalmatlan az új helyzetekkel, azok sokkal jobban frusztrálják, mint a többi gyereket, ami általában dühöt vált ki. Szerintetek, ha ez egyáltalán nem jellemző a fiamra, sem a rituálék, sem a váratlan helyzetekben lefagyás, sem a rutinhoz ragaszkodás, sőt, épp ellenkezőleg, érdemes a többi dolog miatt egyáltalán asperger-irányban elindulni? Egyéb tipikus tünetei egyébként nincsenek, kissé kásásan, de összetetten beszél, válaszol a kérdésekre, mesél a bölcsiben történtekről, látványosan örül az ismerős embereknek, szobatiszta, ritkán hergeli magát kezelhetetlenre, stb.

Persze nem azt várom, hogy távdiagnosztizáljátok ennyiből, csak nekem nagy segítség lenne, ha szülői szemmel erre tudnátok valamit mondani, mert lehet, hogy tök téves kép alakult ki bennem az egészről. Előre is köszönöm!

Az autizmus spektrum zavarnak nagyon különféle megjelenési formái vannak, ezt jól látod. Ha aggódsz valami miatt a gyerek fejlődésével kapcsolatban, mindenképp vidd el valamilyen diagnosztizáló intézménybe. Innen sokat nem tudunk mondani, mert olyan gyerek is kapott itt asperger diagnózist, akiről csak 3 nap után tudták a szakemberek is eldönteni, hogy igen, tényleg rajta van a spektrumon.
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.
Most jelen pillanatban akkor annyi "gond" van a gyerekkel, hogy nem barátkozik és inkább csendes típus?

Szia Zimanko!

"ami igazából közös minden érintettnél, hogy nehezen kezeli a változásokat, rugalmatlan az új helyzetekkel, azok sokkal jobban frusztrálják, mint a többi gyereket, ami általában dühöt vált ki."
Ez sem közös. Gyakori, de nem 100% ez sem. Az én fiam imádja a változásokat, új helyzeteket és nem dühöng. (Akkor szokott mérges lenni, ha elesik. Vagy ha összedől az építménye. Szóval indokolt esetekben.)

Viszont a problémáitok miatt célszerű lenne megnézetni profi helyen, az nem árthat. Az időben elkezdett fejlesztés nagyon lényeges (pl. az iskolai beválás miatt).

Szia!Az én kislányomnál sem voltak egyértelmű jelek.Több minden autizmusra utaló és talán még több,ami nem.Az óvónők sem tudtak segíteni,sőt a családsegítőben sem ismerték fel a tüneteket.Nálunk ezért is született későn (8 évesen )diagnózis.Nálunk az iskolakezdés "hozta ki" az egyértelmű tüneteket.Szerintem is próbáld szakemberekhez vinni,mert fontos ,hogy időben felismerjük az Aspergert.Nálunk nagy előrelépést jelentett,hogy tudjuk "mivel állunk szemben".És ez nem csak nekünk,hanem kislányunknak is segített.

Köszönöm, hogy válaszoltatok! Én is erre jutottam, hogy jobb, ha szakember is látja, és ha lehet, minél előbb. Nálunk is úgy van, mint ahogy írod, ctunder, hogy több dolog szól ellene, mint mellette, de nekem valahogy ezzel együtt is felmerült a gyanú, és talán nem véletlenül. Nem egyszerűen csendes típus, inkább annyira aprólékos, elemző és szöszölős, ami egyáltalán nem jellemző erre a korosztályra. A különbség tényleg csak akkor látszik jól, ha más, hasonló korú gyerekek között van, akkor viszont szerintem eléggé észrevehető, hogy valahogy kilóg közülük.

Szanya,

Külön kell jelentkezni a decemberi időpontra ,vagy elég,ha a novemberire már jelentkeztünk?

Marcoverde, be van írva Andesz!

Nálunk ugyanez a helyzet: kívülállók meg nem mondják a lányomról, hogy aspi, néha még én is kételkedem benne, olyan szépen fejlődik szociálisan. Pedig teljesen egyértelmű, és közösségben nagyon kilóg a sorból.
Én is azt tudom mondani, nagyon nagy előny, ha megvan a diagnózis, mindenkinek sokkal jobb: gyereknek, szülőnek, pedagógusoknak, ha tudják, mivel állunk szemben.

Azért a végére egy aranyos sztori:
Kislányom kórházba került hörghuruttal. Már a sokadik napon vagyunk túl, mikor a vizit után egyszer csak közölte: "Anya, szólj a doktor néninek, hogy az Aspergeremet nem kell meggyógyítani!"

Ez tényleg aranyos. Volt valami kiváltó oka? (Az orvos részéről?)

Pont az a vicc, hogy semmi.

Persze jeleztem rögtön az orvosoknak, hogy apsi, tudomásul vették, érdeklődtek, hogy hogy derült ki, mikor diagnosztizálták, illetve szólok, ha a kezelés szempontjából van bármi jelentősége (pl. nagyon íz- és szagérzékeny, és ez nehezíti a gyógyszerek bevételét, sajnos már többször kihányta), de nagyon jól tolerálják az orvosok és a nővérek. Mindig van vele valaki a családból, szóval tudjuk kezelni a helyzetet és jól is érzi magát. Van most egy vele egykorú szobatársa, akivel nagyon egymásra találtak, határozottan jó hatással van a kislányomra, olyan fejlett szociális érzéket mutat, hogy magam is meglepődöm néha (pl. ha a kislányt elhívják kezelésre, a lányom teljesen magától felajánlja, hogy addig leállítja a mesét, amit együtt néztek, és megvárja vele!).

Szóval ezen a viziten pont nem került szóba az Asperger, csak elküldték fül-orr-gégészetre, és talán erről juthatott eszébe, hogy nehogy az ő "különlegességét" is meg akarják gyógyítani. Én azt veszem észre, hogy ő nagyon jól elvan aspiként, és már most, 6 évesen tudatában van annak, hogy ő így kerek egész, és nem akarja, hogy kigyógyítsák belőle!

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Borkamama: Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Borkamama,
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.