Általában az anya az, aki felismeri az eltérő fejlődést és először rájön, hogy gond van. Mit tehet, ha az apa vagy a nagyszülők teljesen elutasítóak, hibáztatják az anyát, hogy stigmatizálja a gyermeket? Vagy ignorálják a problémát?
Nagyon fontos, hogy az édesanya támogatást kapjon ebben a helyzetben, hiszen a tünetek hátterében álló okok feltárása minden családtag, de legfőképpen a gyermek érdeke. A diagnózis nem stigma, hanem a megfelelő segítségnyújtáshoz vezető fontos lépés. A családtagok közötti nyílt, őszinte beszélgetések és a mindennapok problémáinak közös megoldása sokat segíthet. Fontos tudni, hogy a szokásostól eltérő viselkedést a környezet mindenképpen észleli és „címkézi”, legfeljebb tévesen makacs, öntörvényű, rosszul neveltként elkönyvelve az autizmussal élő gyermeket.
Ajánjunk autizmussal kapcsolatos filmeket, könyveket! Próbáljuk elhívni a családtagot szülőképzésre, programokra!
Az autizmusban érintett családok összetartóerejének növelése, társadalmi beilleszkedésük elősegítése, hátrányos helyzetük csökkentése program az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával és a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet közreműködésével valósul meg.