Sziasztok!
Írnék én is az első hét tapasztalatairól, hátha hasznos lehet annak, aki esetleg azon gondolkodik, hogy ide írassa a gyerekét valamikor, vagy úgy egyáltalán milyen egy "félszegregált" iskola:)
Ne haragudjatok,ha kicsit hosszú lesz.
Ami Marcit illeti, nagyon kellemes meglepetés, ami a viselkedését illeti. Nagyon aggódtunk,hogy összezuhan, néha kiakad a fáradtságtól, vagy ilyesmi. Ehhez képest ezerszer jobb a helyzet, mint nyáron, úgy látszik sokkal jobban funkcionál strukturált környezetben. Így utólag örülök is, hogy nem Waldorfba írattuk, itt bár toleránsak a tanítók, azért eléggé határozottan tartják a struktúrát; ha nem kimondottan szükséges,hogy kicsit eltérjenek (mondjuk valamelyik gyerek nagyon kiakad, de erre eddig nem volt példa) mindenkinek tartania kell magát a rendszerhez. Ez lehet, hogy valamelyik gyereknek nem jó, de Marci esetében azt látom,hogy nagy szüksége van rá.
Eléggé nagy hangsúlyt kap az önállóságra nevelés (ez az egyik, ami nekem eléggé hiányzott az egyébként nagyon szimpatikus Ferencvárosi Komplexnél, amikor megnéztük). Az elején még irreálisnak és szinte már lelketlennek tűnt a kérés, hogy a gyereket (1-2 hét tréningezés után) csak kísérjük be a kapun (vagy rakjuk ki a bejárat előtt), és onnan menjen fel egyedül, öltözzön át egyedül, stb, és menjen be a terembe. Az elején a fiam egy lassított felvétel volt, tesi óra után pl elfelejtett visszaöltözni. Most már csak bekísérem, és legnagyobb döbbenetemre egyedül átöltözik, tesihez is... A tanítónéni az első napokon pl. finoman megdorgálta, hogy ne én hozzam a táskát, hanem hozza szépen ő be, rakja le, most már ez is szépen megy.
Ami az órákat illeti, bár én elméletileg hülyeségnek tartom, de M esetében nem is rossz a minden napos tesi. Szerintem jót tesz az idegrendszerének a mindennapi strukturált mozgás - ebből heti 2 a TSMT-re nyomokban valamelyest hasonlító alapozó terápia, amit M jobban is szeret a normál tesinél.
A tanítónő kedves, de meglehetősen határozott. Marci emiatt szokott itthon néha puffogni ,hogy lehetne lazább is, de egyébként szereti. Tetszik, hogy ha elfáradnak, mindig van játék (és ez még nem illeszkedik mereven a tanóra-szünet rendhez. Elég jól fel vannak szerelve játékokkal a suliban, kisvasút, autópálya, matchbox, stb, Marci is el tudja foglalni magát. Van játékszőnyeg a teremben, itt szoktak játszani, a tanítónő szépen leguggol közéjük:).
Kicsit csalódást keltő, de végül is lehet, hogy nekem túl nagyok az elvárásaim, de a tanítás azért közelebb van a frontális oktatáshoz. Jelentkezés, ilyesmi.
A motivációs rendszer nekem nem őszintén szólva nem tetszik, annak ellenére, hogy Marcika profitál belőle. Külön díjazzák a jó viselkedést és jó hozzáállást a tanulásban.
A viselkedésre az a rendszer, hogy mindenkinek van 5 mosolygós feje, amiből a tanítónő leszed egyet-egyet, ha a gyerek balhézik. Marci mindig 5 mosolygós fejjel jön haza, mert a suliban megjátssza a mintapolgárt, inkább magában tartja, ha valami sérelem éri, aztán itthon nekünk szidja őket, mint a bokrot,ha valami nem tetszett neki. A tanítónőt pl. mindennek elmondta itthon olyan kifejezésekkel, hogy a "közelben lévő kocsis elfordította a fejét és belepirult" ,ahogy Rejtő írja. A baj az volt, hogy az órán a jelenlétében elkezdett "csokit zabálni", amíg ők feladatot írtak, miközben nekik ugye nem lehet órán enni. Mondjuk ezt meg is értem, hogy sérelmezte, csak a stílus igencsak problémás.
Visszatérve a mosolygós arcokra, van két elég problémás gyerek ,ahogy Marci meséli, akik folyamatosan 0-1 mosolygós arccal mennek haza az ötből, sőt "szomorkát" is kapnak,ami nem tudom miért motiválná őket a jobb viselkedésre .Az ő szüleik helyében valószínűleg némileg berzenkednék.
Ami a tanulást illeti, tetszik, hogy az igyekezetet értékelik, nem az objektív minőséget. Ezeket szintén mosolygós arccal (leckefüzetbe), vagy matricával honorálja a tanítónő. Úgy tűnik valóban van differenciálás. Marci pl. brutál gyenge az írásban, de ha a második sorminta jobban sikerül, mint az első, akkor pl. nagyon megdicsérik és kap egy beragasztott matricát:). Egyébként az írással vesződik nagyon, a többi tantárgy rendben van (csak olyan hülye könyvük van, hogy még a matek órán is rajzzal kell megoldani sok feladatot, amit Marci persze imád..).
M. a második héttől már napközis volt, amitől eszméletlenül féltünk, csak ugye nem tudjuk másképp megoldani, mert Andi megy vissza dolgozni októbertől (tomgerék óvodájába, hehe:). A napközis tanítónő egy 30 éves , iszonyatosan kedves lány, ráadásul azt hiszem ő is elvégzett egy ilyen autispec tanfolyamot (Labolen,ha olvasod: Z. néni, aki L-t is megnézte). Határozott rend van a napköziben is, ha jó idő van kimennek a parkba, aztán 2től szigorúan leckeírás, amit meg is ír a gyerek (!!), és a tanítónő az utolsó feladatig leellenőriz. Gyakorlatilag annyi marad itthonra, hogy itthon mi is átnézzük egyszer,de mindig jól meg van oldva. A 7 éves öcsém, pl. úgy jön haza a suliból rendszeresen fél 5kor, hogy a fele leckéje nincs kész..
Ha vége a leckének, akkor játszanak, a tanítónő aktív részvételével (persze ez nyilván visszaszorul majd). A múltkor amikor jöttem, akkor 3 gyerek autózott a tanítónő körül, aki Marcival beszélgetett a kanapén.
Ja és még utolsó, nagyon kellemes meglepetés, hogy Marci nem fárad el annyira, hogy hazaérve szétbontsa a lakást, vagy minket egrecíroztasson, ahogy ez korábban jellemző volt. Ebben mondjuk része lehet annak is, hogy feladtam a vonatozást (a 33 perc menetidő helyett átlag 60 perc alatt ért be rákospalotára, ahonnan még mindig vagy 15-20 perc a suli), hanem inkább vettünk egy öreg autót, és azzal viszem be.
Mindent összevetve pozitív az összkép.