Na , én is leírom akkor az első napokat.
Nem volt zökkenőmentes az első két nap. Az első nap felforrt a hűtővíz az óriási szeptember eleji évnyítós dugóban való araszolásban , úgyhogy 40 percet késtünk, nem a legjobb indítás : ) A második nap tömegközlekedéssel próbáltuk, de a busz 30 percet késett, a vonat meg eleve megbízhatatlan:P Egy álom tőlünk bemenni.
A tanító néni iszonyatosan kedves, de elég határozott is ; mikor megjöttem Marciért , ő csapot-papot otthagyva galoppozott felém, ahogy az óvodában megszokta, de a tanítónő visszarendelte elpakolni a ceruzáit-cuccait, amit szépen meg is csinált.
Az első napokon még inkább játszanak, ragasztanak, rajzolnak, kicsit oviból iskolába való átmenet. Az első nap arra mentem be, hogy a tanítónő leguggolva játszik a gyerekekkel egy játszószőnyegen ; mindenki hozhatta a kedvenc játékát.
Tréningezték őket az iskolai életmódra, mit szabad , mit kell csinálni az iskolában. Mindezt VIZUÁLIS SEGÍTSÉGGEL , hihetetlen

Gyakorolták az alap dolgokat is (Marci mondjuk hülyeségnek tartotta, mert szerinte csak babáknak nem megy:) : a tanítónő által kért füzeteket, könyveket , íróeszközöket kellett elővenni, eltenni, stb. Szerintem nem baj, ha ezt is "átveszik".
A terem szép világos, egyszemélyes padokban ülnek körben, most néztem, hogy még egy nagy kanapé is van, ahová le lehet néha huppanni. Tök jó, hogy a rajz stb. cuccokat (ha nem adnak ilyen HF-et) bent tartják, és ott adják nekik ami kell (mindenkinek mindenből ugyanolyan van, a suli szerezte be).
Marci azt mondta, hogy tetszett neki az első két nap, csak ami rossz, hogy valami rettenetesen elfárad, nagyon nehezen edződik hozzá a koránkeléshez. Remélhetőleg ez majd javul., mert mire hazaérünk, olyan mintha egy olyan zombi lenne, aki nagyon bal lábbal kelt fel.
Ja, a gyerekek nem is tűnnek durvának, szerintem . Azt hiszem talán 4 auti van Marcival együtt, ami 9ből nem egy jó arány, de nem tűnt úgy,hogy extrémek lennének, úgyhogy talán lehet őket kezelni.