Viselkedésproblémával kapcs:
Én nem vagyok róla meggyőződve, hogy az én fiam emberfeletti erőket mozgatna meg...legalább is itthon biztosan nem
.Az én fiam,ha leszidjuk(rászólunk),akkor vagy üvöltve kirohan a kertbe , miután ordítva elmondott minket mindennek, vagy ha rosszabb passzban van , akkor esetleg belénk csíp, ránk csap, rugdos. (egyébként ezt rajtunk kívül senkivel nem meri megtenni:P)
Pl. hazajövök este, és hallom az anyukájától, hogy volt egy ilyen verekedős performansza. Marcell kedvesen üdvözöl, én megkérdezem tőle, hogy mi is volt ez a dolog délután (még csak fel sem emelem a hangom), ő pedig ordít,hogy csak azért jöttem haza, hogy szívassam és takarodjak el innen.. Legutóbb azt mondtam neki, mikor egy ilyen érdeklődésem után elkezdte felhergelni magát, hogy nem akarom leszidni,nem vagyok mérges, csak normálisan megbeszélni, hogy mit lehetne tenni, hogy a katasztrofális dühromai kevesebbszer forduljanak elő. Így el lehetett vele erről beszélgetni,megígéri,hogy kevesebbszer csinál ilyet (azt mondja,hogy az úgy is lehetetlen hogy soha többet), viszont attól tartok ,így meg úgy érzi, hogy ez az egész nem is igazán probléma. Ráadásul mindennap rátör itthon az elmebaj , nem érzem úgy, hogy kicsit is próbálná türtőztetni magát.
Említettem korábban ,hogy motivációs irányból közelítjük meg nála a dolgokat, ami részint működik is, de itthoni viselkedésproblémák kezelésére nem igazán tűnik hatásosnak. Az óvodában betart mindent,mert attól fél állítása szerintl,hogy " kidobják", meg eleve nyuszibb és szabálykövetőbb,ha nem vagyunk vele, de itthon nagyon nehezen boldogulunk a szabályok (napirendi pontok) betartásával, a dühkitöréseivel.
A következő előadás témájánál aktuálisabbat nem is lehetne találni nekünk..