Téma: Autizmus mindennapok

Sziasztok,
jöttem kis élménybeszámolóra, van egy-két fejlemény ovi-ügyben.
A régibe ugye nem akartuk visszaküldeni, de még nem szóltunk, hogy eljön, mert a többi nem fix, azért legyen helye, ha kell. Kedden apja elintézte az ebédbefizetést (kedvezményesek vagyunk, úgyhogy nem bukjuk be végül is), aznap du. mentünk első jelölt intézménybe. Nagyon szimpi volt a vezető óvónő, de sajna nincs helyük. Pedig integráló is, autiban jártasak is, és a hozzáállás szuper: nekik ezeknek a gyerekeknek a nevelése kihívás, és ezt komolyan gondolta, látszott. Nem tudom, miért, de majdnem el is bőgtem magam, ettől megmentett egy betévedő dadusnak tűnő hölgy, aki valami papírt hozott átnézésre. Összekaptam magam, de egész du. és este káosz volt a fejemben. Egyrészt nagyon jól esett, hogy ilyen hozzáállást tapasztaltam, bár lenne ez az általános, másrészt kicsit el vagyok kenődve, hogy nincs hely, vagy csak a gyerek nyűgössége volt a gond, de nem hiszem. Biztos felvették volna, ha van helyük, de egyszerűen nincs.
A másik oviban ma voltunk, ez is integráló, de nincsenek annyira képben auti-ügyben, viszont van "majdnem saját" gyógypedagógus, aki az sni-s gyerekeket napi szinten viszi tornázni, Ayres-típusú tornára, ill. egyéni fejlesztések is vannak, kb. heti háromszor. Ezen felül kapunk logopédust is, ha lesz szakértői papír, de enélkül is átvesznek minket.
A kisfiam szépen elvolt, először megijedtem, mert elszaladt a folyosón, de vissza is jött, ill. odament barátkozni a karbantartó bácsihoz és mint kiderült, leendő dadus nénijéhez.
A csoportban 21-en lesznek, egy harmaduk a suliból visszatartott gyerek, a többi a kicsik, akik most kezdenek majd.
Abban maradtunk, hogy októberben kezdünk, még ugye szeptemberben itt vannak a budapesti tesztvizsgálatok, ill. elmegyünk még picit pihenni vidékre a mamához.
Van egy harmadik ovi a közelben, az EGYMI-ben. Gyógypedagógiai ovi, két csoporttal. Az egyikben az értelmi fogyatékkal élő gyerekek vannak, a másikban az autisták. Ott abban maratunk, hogy jövő héten bemegyek megnézni, milyen, de ahogy beszéltem pár szót a vezetővel, eltérő képességűek a gyerekek. Speciális végzettségű az óvó néni, használnak vizuális segítségeket, de minden közelebbi jövő héten derül ki.
Holnap bemegyek a régi oviba elköszönni, görcsbe rándul a gyomrom, ha rágondolok. Nem tudom, miért, rosszul érzem emiatt magam, főként hogy még kedden azt mondta a férjem, hogy hétfőtől már valószínűleg megy a gyerek, dehát nem mondhattuk vissza, míg nem volt meg a másik, nem? Mindegy, ezt el kell intéznem, tudom, nem szabad ennyit aggályoskodni, a gyerek érdeke az első. A kisfiamnak egyébként tetszett az új ovi, már van új jele is. Játszottak az óvó nénivel kicsit, aki megdicsérte, milyen értelmes, és el voltak hűlve, hogy tud már olvasni. Állítólag van a csoportban egy hétéves gyerek, akit még visszatartottak a sulitól, ő pedig ezres számkörökben számol.
A speciális auti fejlesztés is megoldható lesz elviekben, az általam már korábban említett auti-specialista gyógypedes-logopédus hölggyel ma beszéltem, úgy néz ki, vállal minket magánban, jövő héten jelentkeznem kell majd nála.
A kisfiam jópofa volt, azt mondta, a dadust kivesszük a régi oviból, és visszük az újba (nagyon szeretik egymást), ill. hogy a nemszeretem óvó nénit a régiből kilőjük a holdba.
De ezeket tök komolyan. A csibefasírt madárkaja, a kanális pedig nem létezik, csak kanál nevű evőeszköz van, ezeket megjegyeztem még az aranyköpések közül. Különben ő is eszméletlenül sokat beszél, persze leginkább kedvenc témájáról, a betűkről, ill. újabban megint Pimpáról, a pöttyös kutyusról, egyébként elég lökött mese szerintem, de akár humorosnak is mondhatnám, legalábbis mi az apjával szoktunk rajta nagyokat nézni.
A beteg és betegeskedő gyerekeknek jobbulást kívánok. Lekopogom, nálunk nyáron nem volt galiba, talán egy megfázás, viszont újabban kis piros foltok vannak az arcán, vajon mi lehet? Gondoltam rá, hogy elviszem a gyereket gasztroenterológushoz, vagy valami allergiavizsgálatra. Enyhe ekcémát már megállapított nála a házi gyermekorvos.
Kimni, neked is sok kitartást kívánok. Nem egyszerű neked, dehát ezt te tudod a legjobban, gondolom. Én már attól vagyok kissé kibukva, hogy a diagnózis óta, július 31-től szinte minden percemet a téma teszi ki, ezen kattog az agyam, nem tudok kikapcsolni. Kezdek bekattanni, néha úgy érzem, pedig mindig elhatározom, hogy most megnézek egy filmet, olvasok egy Agatha Christie-krimit stb. , de aztán a neten lyukadok ki, szakirodalom és egyebek után kutatva. Jó lesz egy kis pihi, talán még szeptemberben beleférhet.

Manka: Én az ilyen oldalakat az Én-könyvébe rakom bele. Mi a kiegészített könyvet próbáljuk elkészíteni neki, azt, amiről Edina írt. Vagyis ebben már egy csomó szociális dolog is benne van, talán pont van is egy ilyen része, hogy én és a társas kapcsolataim. Ide be lehet írni az osztálytársakat, és egyéb embereket, akikkel találkozik gyakran, kivel mit illik, mit nem, kinek hogy köszönünk, mit mondhatunk, kit magázunk... És akkor jöhetne egy rész, hogy én és a barátaim. Milyen szuper, hogy vannak barátaim, mi a barát, és hogyan szerezhetek barátokat. Ha megbántom a barátomat, mit kell mondani...
Nekünk ez még messzebb van, mert ő most mindenkivel barátkozik, akit meglát. De van egy olyan oldalunk pl, hogy P. a barátom, egy csoportba járunk. Alatta két oszlop, mit játszhatok P-vel, és mit nem. Ezt azért kellett csinálni, mert egy időben folyton kergette, és annak P. nem örült. Meg a haját is meghúzta.

Biztos jó lehetett a lőrinci találkozó. Most itt irigykedek ám. És még szombaton is egy! teljesen lemaradok! Mikor lesz szülőtali?

Latka egész nap sajtos melegszendvicset eszik! Juppiii! (Ezt leírva-olvasva kicsit furcsa dolgoknak örülök. Innen látszik, hogy minden relatív)

Lucy: nagyon jól hangzik ez az új ovi! Tök jó, hogy minden helyben lesz!
Aranyosak a beszólások, félreértések is.
Rákattanás a témára: szerintem ez teljesen természetes, én lassan két éve vagyok ebben a kattanásban! Egy évig, szó szerint, lefekvéskor az utolsó, és felkeléskor az első szó, ami eszembe jutott, az az asperger volt. Még most is van, hogy csak úgy beugrik a szó a fejembe, és ott pattog egy kicsit.
Idővel már kevésbé lesz ez újdonság, és belesimul a hétköznapi dolgokba. Ki kell várni.

Sziasztok Mindenki

Élek még vagyok .

Laborc suliban megkezdődőtt a munkám !

4 db. osztálynak kell elkészítenem a teljes vizuális eszköztárt stb.
Szóval ezerrel dolgozom .


Nem lesz ídőm sokáig bejelentkezni és fórumozni de emilben megtaláltok , ha segítség kell valakinek esetleg .

Kitartás mindenkinek és sok sikert a tanévhez !

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Gondolom délibáb, de megkérdezem a Budapesti anyukákat, tudtok jó magánovit?

Jó estét Mindekinek!
Nagyon-nagyon örültem, a mai találkozónak. Fejfájás ide vagy oda, igazán jól éreztük magunkat! Az, hogy megismertem a gyerekeket is, feldobott teljesen. Az összeset elfogadnám!!! Csak azt sajnálom, hogy sokat nem tudtam beszélni senkivel.
Kimni nagyon sajnálom! Nem tudom, mivel tudnálak megvigasztalni. Kérlek, számolj be mindenről, ha van időd.
Tomger, Szanya, nagyon sajnálom, hogy megbetegedtek a fiúk, kíváncsi lettem volna rájuk is. Jobban vannak már?
Tomger 3-án megyünk, mert Jázmin már itt a csoportban, nemigen kell már beszoktatni.

Glor, nekem estére lett olyan tipikus migrénem, hajnalra múlt el 4 gyógyszer után... Aranyos vagy, nincs miről beszámolnom, csak figyelnem kell most őt, de (koppkoppkopp) ilyenkor nem szokott jönni újabb kiugrás.

Amúgy apukám nagyon aggódott a nagyért is,mert ő meg nem értette, miért nem ülhet a Papa nyakában (Glor, te láttad, hogy apukám a kicsit a nyakában vitte), vegye már le onnan az öcsit. Mondtuk, hogy rosszul van az öcsi, most nem járhat a saját lábán. De akkor is vegyük le, meg-megállt sírni ezért, toppantott, leguggolt, aztán kérdezte apukám, hogy "nem sajnálod az öcsit, most megy a kórházba, mert rosszul van?" a fiam: "nem, én a nyakadba akarok ülni, nem érted?". Na, Labolen, majd lehet,hogy a te segítségedet fogom kérni eme szituáció vizuális megsegítésében Nyilván lesz még ilyen, volt is már párszor, ilyenkor együtt kell működnie velem a nagynak és muszáj engednie az öcsinek, főleg, ha egyedül vagyok éppen velük.

Sziasztok! Este már nem volt erőm írni...
Örülök, hogy találkoztunk és legalább néhány szót válthattunk
Glor, Kecsenge, annak külön örülök, hogy Titeket is megismerhettelek!
Úgy láttam, senki sem unatkozik a hétköznapokban A srácok, csajok nagyon édesek voltak!!!!
Szanya, Tomger, jobbulást a fiúknak! Én az ovikezdés utáni harmadik napon számítok arra, hogy elér minket valami baci

Kimni, sajnálom! Minél ritkább rosszulléteket kívánok!

Látom, sok az egészségügyi gond mostanában. Annak idején nálunk is gind volt a hogyan is működik ez megértése.
Általában a betegségek és a test működésére kétféle analógiát szoktam használni, főleg a fiam érdeklődésére apellálva.
Az egyik az autós analógia. (Ez az evésre is jó valamennyire.)
A test is úgy működik, mint egy autó. Az autót meg kell tankolni, hogy tudjon menni, működni. Ha kifogy belőle a benzin, akkor nem tud gurulni. Ha az autó dombon felfelé megy, vagy valami hepehupás úton, akkor sok benzint fogyaszt, hamarabb elfogy belőle.
Az emberi test is úgy működik, hogy kell neki üzemanyag. Ez az étel és az ital, amit megeszünk, megiszunk. (Szoktam is azt mondani kiskorában a gyere enni helyett, hogy gyere tankolni.) A test ami üzemanyagot beviszünk, azt használja mindenre a működése közben. Ha valaki beteg, akkor a gyógyulásra kell használni az üzemanyagot, és ezért nem marad ereje a rohangálásra, és ezért kell inkább többet ágyban feküdni, többet pihenni.

A másik a katonás-harcos analógia.
A testet megtámadják a bacik, és az "immunkatonák" pedig védekeznek. De ők akkor lesznek elég erősek, ha csak a harcra tudnak koncentrálni, és nem kell másra figyelniük, vagy más nem terheli őket. A gyógyszerek is beszállnak a harcba, és együtt harcolnak a tested katonáival, segítenek nekik.

Ezeket szoktam váltogatni, éppen az adott helyzetnek megfelelően, és ebbe a két hasonlatrendszerbe belefoglalni az új ismereteket, vagy az éppen aktuálisan megvédendő dolgot.

Pl. a vérvételnél is meg lehet mondani, hogy a támadókat, akik ellen harcolni kell, azokat fogják kikémlelni ezzel a vizsgálattal.

Lucy, örülök, hogy találtatok jó ovit! A fiad szövegei nagyon aranyosak. Kicsi koromban és hasonlóképp gondolkodtam.
Ha kiütései vannak, akkor inkább bőrgyógyászhoz kéne vinni, nem? Az én fiam is ekcémás, de neki az arcán sose volt. Nem tudom, szokott lenni egyáltalán arcon ekcéma?
Kattogás az autizmuson: ha valaki elárulja, hogyan lehet nem ezen kattogni, annak nagyon hálás leszek....

Labolen, ez szuper!!!

Bundáskenyér, ezt Te sem gondolod komolyan....

Glor, köszi, nincs rosszul a kölyök, csak az orra folyik. Mászkálunk is vele, csak gyerekek közé nem annyira. Főleg Titeket nem akartunk összefertőzni.

Kimni, ez borzasztó. És elolvasva a Cifraárnyakat, még tanítással sem változik meg ez a dolog, csak betanul helyzeteket, hogy ilyen helyzetben ezt nem mondhatom, de ha a helyzet kicsit is megváltozik, már nem látja át és mondja az empátia nélküli dolgokat. Egyszer rácsuktam a fiókot az ujjamra, de még csak nem is visítottam, csak nyögdécseltem, de nem ugrottam azonnal, amikor kért valamit. Erre nevelési célzattal ráhúzott kettőt a lábamra. Majd én is megpróbálkozom valami vizuális segítséggel erre nézve, talán most már átlátja.

Gyors segítséget kérnék MÁK papírban Egyet vagy kettőt kell visszaküldeni a hosszabbításkor? Tiszta béna vagyok. Én egyet küldenék...

Kimni!
Egyet!

Dreamer, mi még nem tartunk itt. Nem érti a tankolást sem az autónál... de a testben a harcolást sem. Nem érti a harcolást, az mi? Nem érti a nyerést, bár egyszerű szitukban igen, meg néha már érti a filmekben (ott már a harcot is), de ha nem nagyon konkrét a dolog, akkor nem, pl sok az inger körülötte, akkor valahogy látom, hogy nem fogja. Versenyezni sem szokott, nemé rti, az miért jó. Harcolni sem, csak poénból kardozik, de hogy abban nyer-e valaki... megöli a másikat (mondja), de máskor őt kell megölni, szóval ezt sem fogja szerintem, csak ritkán látom rajta, hogy jól csinálja, jól mondja, jól érti.

Szanya, hja, igazad van, ezen baromi keveset lehet segíteni, az empátián... pedig néha komolyan van neki. Nálunk iszonyú sok függ attól, hogy mennyire van toppon, mennyire tud éppen kompenzálni. Képes ilyesmire, ha friss és fitt De most nem az
Azért ez a lábadra rásózott kettőt a háttér ellenére vicces volt Én picit nehezen kezelem ezeket a helyzeteket sajna, első reakcióm mindig a harag, amiért nem érzi, hogy ez gond, az eszem meg persze szól, hogy most nem szabad haragudni.

bundáskenyér beküldte: Köszi szépen!

Szanya!
Persze, hogy nem gondoltam komolyan !

De a TKVB is totál tanácstalan, mert ők csak pedagógiai oldalról nézik a gyerekeket(sic!)
és ugye az egészségügyi oldal az nem a kompetenciájuk...(mi, van?)

De, a mai nap folyamán majd jól visszahívnak addig várjak nyugodtan...

Az önkormányzat ötlete tegnap délután az alábbi volt:

írassam be a körzeti óvodájába (nem lehetne, mert nem auti integráló), kérjem én(sic!) az óvoda látogatás alól a felmentését, ők majd határozatban jól felmentik, a normatívát felveszik a kislány után, és másra költik

a többit ,a továbbiakban oldjam meg én,

- Viki nappali felügyeletét bébiszitterrel,( 8-17 h naponta 9x1500 ft 270 ezer ft/hó
- éjszakánként legyek vele a 3 óránkénti vércukor méréssel és beavatkozással,(ezt mondjuk mindenképp megteszem)
- heti min 10 órás tv-ben előírt fejlesztését, melyet dokumentálnom kell, különben meg is büntethetnek,(4500FT/ó) magánúton,180eze ft/hó)
- kortárs NT közösségben a szociális fejlesztését,(megfizethetetlen, mert senki nem akar Vikivel játszani)
- a saját 8 órás munkámat.

No, mi itt a probléma?

Kimni, én is felhúzom magam ezen mindig. Csak az eszem viszonylag ritkán szól ebbe bele...

Bundáskenyér, leszünk még ezzel így néhányan az iskolai időszakban. Én úgy érzem, hogy az én fiam egyszerűen sehová nem illik a mostani iskolarendszerben. Ha viszont magántanuló lesz, az ezt eredményezi, amit leírtál. Ennyi pénzt képtelenség előteremteni.
Magániskolát nyitni egyenlő a gyors tönkremenetellel. Nincs megoldás.

Szanya!

Igen gondoltam is rátok tegnap, hogy hasonló cipőbe kerültök a sulinál...

Mi most az illatokra vagyunk rákattanva, mindent megszagol. Készítettem sminklemosó korongból mintákat:
- rárajzoltam mi az (citrom, fahéj, fogkrém, ecet, így tovább)
- tettem rá mintát
azt szagolgatja, azonosítja, játszik vele.

A másik az állatok, állatos könyvek, kártyák, tanulja a nevüket és én is, mert azt se tudtam, mi az okapi , elöl zsiráf, középen ló, hátul zebra...

Ez az illatos jópofa! Emma nekünk is javasolta, én gyógyszerkimérő műanyag adagolókba csöpögtettem, de nem volt jó, mert többszöri mosogatógépezés után is érezhető volt utána az illat. Ezenkívül túlérzékeny a fiam, úgyhogy enyhén szólva nem tetszett neki. De lehet, hogy ha csak 1 csepp menne a vattakorongra, akkor nem lenne olyan tömény.

Okapi! Nagyon fel vagytok már fejlődve.