A frissen szerzett képességek (WC-re menés, beszéd), még sok figyelmet igényelnek. Nekik ez olyan, mint nekünk a munka, és könnyen lehet, hogy néha kicsit "szabadságra mennek". Vagy éppen annyira lefoglalja őket valami más újdonság is, hogy erre már nem jut energia.
A fiamnál mindig volt valami "varászszó". Egészen kicsi korában volt a "kész", meg a tiszta. Erről tudta, hogy ez egy jó dolog, ha anya ezt mondja. És ezzel lehetett motiválni tisztálkodás, és egyéb dolgok elvégzésére.
Később jött az "ott a helye". Ugye ezt sokat hallotta rendrakás közben. És amikor végre a WC-re szoktattuk, akkor ez volt a lényeg, hogy azért kell oda pisilni, mert a pisinek ott a helye.
Most azokat a feladatokat végzi szívesen, amire rá tudom valahogy húzni, hogy az felderítés. Nézzen meg, keressen meg valamit ... A múltkor azért tudtam elküldeni biciklizni, mert hallottuk a Family Frost autót, csak nem tudtuk, merre jár. És mondtam, hogy derítse fel. Már tekert is, mi több, találkozott vele, és megbeszélte a sofőrrel, hogy megy hozzánk is.
Szóval ha találtok valami varázsszót, az használ.
A fiam nem volt szökős (de őt sem zavarta, ha otthagytuk, vagy elkeveredett), de a lányom igen. Ő is jött haza oviból, 3,5 évesen, ráadásul abba az új lakásba, amiben akkor még csak pár napja laktunk. Ebből látszik, hogy mennyit tud egy gyerek rejtve odabenn. Mondjuk ő már a bölcsiből is jött haza úgy, hogy az apja csak kísérte. Ennek ellenére most nem mer nagyon közlekedni a városban, mert fél, hogy eltéved. Akkoriban ezen még nem gondolkodott, csak ment az orra után.

Egyszer az egyetemen is elment "kirándulni". Az apja bevitte "dolgozni". Figyelte a tanszéki adminisztrátort, ahogy a leveleket pecsételik, és megkérdezte miért. És a csaj meg elmesélte neki, hogy a pecsétre rá van írva a tanszék neve, és így aki megkapja a levelet, az tudja, hogy innen jött.
Na, aztán a gyerek egyszer csak eltűnt. És egy másik épületből(!) telefonált a portás, hogy itt van egy kislány, nem mondja meg a nevét, meg nem beszél, de tanszéki pecsét van a karján, nem onnan való-e. Hát de!