Téma: Autizmus mindennapok

champ:
Ha elszakad a cérna, én kajabálni szoktam, ühüm, bühüm.

Szanya, írj a férjemnek, ez a szakmája, biztosan tud segíteni. Tudod még a címét? Akármit fel tudnak törni, mindegy, mi a tartalom, a lényeg, hogy nem volt rendesen védve. A lukakat keresik.

Kimni, köszi, megvan! De pont, hogy jól volt védve úgy látszik, mert nem jutott be a hekker.
Ez a védelmi dolog egyébként a szervert biztosító cég dolga? Mármint, hogy a gépeken van-e vírus és egyéb védelem. Gőzöm sincs az egészről. De úgy látszik, ebben is képben kell lenni.

Biztos én kevertem össze, azt hittem, hogy azért volt a hibaüzenet, mert törtek. de akkor nem ígyis írj a férjemnek, írd meg neki, mi volt ma, mi volt a szerverrel, azt meg tudja mondani, hogy ez mennyire fér bele és ha nem, melyik szolgáltatót érdemes válastzani.

3Maci:
Mutass nekem egy szülőt, akinél nincs néha filmszakadás és nem ereszti ki a hangját időnként! Tök mindegy, hogy NT vagy AS a gyerek, az a dolguk, hogy időnként taccsra tegyenek minket!

A nagyfiam kicsinek, meg ovisnak olyan gyerkőc volt, akire talán évente egyszer-kétszer kiabáltunk rá. Elég volt összeráncolnom a szemöldökömet, vagy felemelnek az ujjamat. Na ennek vége lett, amint Zolika elmúlt 1,5-2 éves. És innentől kezdve lettünk hús-vér szülők.

@P. Zsuzsa, Dreamer

A fiamnál is lehúzzák a rolót, ha picit is ingerülten szólunk rá...Ennél fogva ,alapvetően kedvesebben próbálunk hozzá szólni(ha bírjuk idegekkel), mert nála tényleg ezzel lehet valamit elérni. Annyira kiborítja az, ideges, vagy megemelt hang,(ha nagy ritkán kap egy fenekest, akkor meg apokalipszis van), hogy 20 perc kell ahhoz,hogy lehiggadjon, utána meg sírdogálva értetlenkedik,hogy hogy lehettünk ilyen gonoszok.Ha szépen leülünk vele megbeszélni (esetleg lerajzolni), akkor sokszor be is látja, hogy másképp kellett volna csinálni, és van több dolog, amiben van is javulás.



Persze,ha mások látják hogy visszafogottan (túl enyhén) beszélünk Marcival, mikor '"nem viselkedik megfelelően", akkor eléggé értetlenkednek (köztük édesanyám is),hogy miért nem lehet keményen rápirítani. Szerintem tényleg vannak gyerekek, akiknél kiabálással, veréssel (a verésnek elviekben sem vagyok híve) nem lehet hatni . Biztosan vannak persze olyan is, akiket meg -ha így neveljük őket - elég kétszer megfenekelni egész életükben és bőven elég. Engem eléggé reresen fenekeltek el gyerekkoromban, és soha nem volt semmi hatása. Mindig is igazságtalannak tartottam, és abszolút nem sarkallt arra, hogy másképp csináljam a dolgokat. Szerintem Marci is ilyen.
Ami meg mondjuk életbevágó : Marci annyira fél a veszélytől, haláltól, hogy pl. nem megy ki az utcára egyedül ,mert fél,hogy elütik, egy piros lámpán meg aztán a világ minden kincséért sem megy át. Még engem figyelmeztet, hogy eszembe ne jusson átmenni.

@P. Zsuzsa, Dreamer

A fiamnál is lehúzzák a rolót, ha picit is ingerülten szólunk rá...Ennél fogva ,alapvetően kedvesebben próbálunk hozzá szólni(ha bírjuk idegekkel), mert nála tényleg ezzel lehet valamit elérni. Annyira kiborítja az, ideges, vagy megemelt hang,(ha nagy ritkán kap egy fenekest, akkor meg apokalipszis van), hogy 20 perc kell ahhoz,hogy lehiggadjon, utána meg sírdogálva értetlenkedik,hogy hogy lehettünk ilyen gonoszok.Ha szépen leülünk vele megbeszélni (esetleg lerajzolni), akkor sokszor be is látja, hogy másképp kellett volna csinálni, és van több dolog, amiben van is javulás.



Persze,ha mások látják hogy visszafogottan (túl enyhén) beszélünk Marcival, mikor '"nem viselkedik megfelelően", akkor eléggé értetlenkednek (köztük édesanyám is),hogy miért nem lehet keményen rápirítani. Szerintem tényleg vannak gyerekek, akiknél kiabálással, veréssel (a verésnek elviekben sem vagyok híve) nem lehet hatni . Biztosan vannak persze olyan is, akiket meg -ha így neveljük őket - elég kétszer megfenekelni egész életükben és bőven elég. Engem eléggé reresen fenekeltek el gyerekkoromban, és soha nem volt semmi hatása. Mindig is igazságtalannak tartottam, és abszolút nem sarkallt arra, hogy másképp csináljam a dolgokat. Szerintem Marci is ilyen.
Ami meg mondjuk életbevágó : Marci annyira fél a veszélytől, haláltól, hogy pl. nem megy ki az utcára egyedül ,mert fél,hogy elütik, egy piros lámpán meg aztán a világ minden kincséért sem megy át. Még engem figyelmeztet, hogy eszembe ne jusson átmenni.

Nekem van olyan ismerősöm, aki kb. hat-hét évesen azt mondta az anyukájának, hogy Anya, inkább verj meg, csak ne kiabálj. Annyira gyereke válogatja, hogy mi jön be! Marci nagyon okos, ez abból is látszik, hogy nála csak a szép szó használ.
Ennek a nagy félelemnek lehet előnyös oldala is: nem kell attól félnetek, hogy elszalad, megszökik. Az egyik barátnőm 9 éves auti fia simán ráhozta a szüleire a frászt azzal, hogy 5 évesen, hétköznap délelőtt, amikor oviban kellett volna lennie egyszer csak megjelent otthon. Az ovi udvaráról sikerült meglépnie. Én mondjuk asszem azonnal kerestem volna másik ovit.

Szerintem mindenkinél meg lehet próbálni a megbeszélős verziót:)
Szökés: tudom,hogy sok autinál ez elég nagy prob, szerencsére legalább ez nincs nálunk. Legalább van egy terület, ahol pozitív, hogy vannak félelmei Akár a Hajógyárin is el merjük engedni rohangálni; nem mer elszökni, mert nagyon fél, hogy nem talál haza.

Ami az ovit illeti, ha akármilyen gyerek technikailag meg tud szökni egy oviból, ott azért súlyos problémák vannak.

Champ, ohoho, ez a mi sztorink is 1 hete járt oviba a fiam, még nem töltötte be a 3. életévét, közölte az óvónővel, hogy neki elég volt itt, most hazamegy, aztán szépen kinyitotta a zárakat és annyi, kiment az utcára. De mivel még iszonyú pici volt, egy járókelő bevitte őt az oviba... az óvónő nekem rontott (védekezésből, ez a magyar mentalitás..), hogy miért nem tanítottam meg a fiamat, hogy nem mehet ki? Leesett az állam. Ha jobbra indult volna a bal helyett, valszeg elcsapja egy autó különben. Volt nagy káosz akkor, el akartam vinni, akkor még nem tudtuk, hogy auti, de gyanús volt ugye, hogy más, mint a többiek, éreztük, hogy ez a szökés sincs rendjén (igen, totál szökős a fiam, mindenhonnan el és kiment). Magánovira nem volt pénz, a közeli államiak nem vették át szeptemberben és rájöttünk, hogy egyet elérhetünk, ha maradunk: a fiamra extrán fognak figyelni, jobb óvónők máshol sem nagyon lesznek (főleg ott nem, ahol még ilyenkor hely volt). És bejött különben! Mindig a fiamra figyeltek a legjobban, mert ő "szökős". Le kellett ezt nyelnem, de tudtam, ha ezen túlleszünk, jó kapcsolatunk lesz az óvónőkkel és így is lett szerencsére (reszkíroztam, de bejött).

3mackó: nálunk is a 3ig számolok működik nagyon jól...soxor annyit mondok: 3ig számolok, 1...és itt közbe vág: "nem számolás, nem számolás!", mert ilyenkor tudja, komolyan gondolom, és lesz nagy "laptopkikapcsolás "

Sziasztok !Hát azért Marcell is szökött kiskorában (főleg 2-3 éves korára volt jellemző ):Az egyik óvónő nagyon szerette volna Marcellt a csoportjába ,mert nagyon édi ,okos(ismerte a betűket 3 évesen ,csomó mondókát ismert ,amit tudott ritmizálni ,tudta hogy a szavak milyen hanggal kezdődnek .. )Ez mind nagyon szép és jó volt ,de a viselkedése akkor (sokszor még most is )katasztofális volt. Szökdösött a csoportból ,.zavarta őt a sok gyerek , a hangoskodás ,csendes pihenő idején egyszer kiszökött az udvarra ,stb. Egyb . alvásidőben általában ébresztett ,mikor a gyerekek elaludtak ,akkor ő teli torokból ordított:. "gyerekek,ébresztő !" Az óvó néni két hét múlva közölte,hogy nem bánná ,ha Marcellt átrakatnánk más csoportba ,hátha ott jobban alkalmazkodik majd ,s jobban betart szabályokat . Ja,igen !Hab a tortán ,hogy állítólag az óvónőnek a 34 év munkája során nem volt olyan gyermek a keze között ,mint Marcell
Mostanában már nem szökik ,csak költözni akar ,ha haragszik ránk . Elmondása szerint másik családot keres . Egyelőre jó lesz neki mamizó is (Marcoverde anyukája anyukának . Múltkor megfogta a kis nutellás üvegét ,a kis naptárával ,amin a dátumot állítja , és "leköltözött"mamihoz . Vicces volt .

Sziasztok,
képzeljétek, csináltam egy ideiglenes napirendi táblát néhány kártyával, hogy mégis mit szól hozzá a kisfiam. Nagyon bejött neki, már elkezdte volna egyedül leszedni, amit kell, de ez celluxos változat még, segítettem neki. Vitte is magával néha, ahova kellett mennie, nagyon édes volt. Remélem, mihamarabb nekiállhatok egy "igazi napirend" készítésének, ami strapabíró lesz.
Szanya, Labolen, igazatok van, az állatkerti belépéssel kapcsolatban fel sem merült bennem a MÁK-kártya kedvezményes lehetőség, még nem jár erre az agyam, úgy látszik, hogy ez a kártya jó egy-két dologra. Viszont attól tartok, hogy útiköltség papírt nem fog adni a háziorvosunk, valami olyasmit mondott legutóbb, hogy helyi szakembernek kell nyilatkoznia, hogy helyben nem megoldható a vizsgálat, és mindenképpen fel kell utaznunk Budapestre. A doktornő, akihez mentünk a gyermekpszichiátriai rendelésen (én a MÁK-os papírra is kértem egy helyi intézményi pecsétet, lehet, hogy félreértettem, amit mondtak a Vadasban, mert azt gondoltam, arra a papírra is kell pecsét), azt mondta, nem adhat útiköltséges papírt, mert helyben is diagnosztizálhatták volna a gyerek baját.
Mindegy,mostmár folytatjuk a Vadaskertben, mert szimpatikus is és úgy gondolom,ők tényleg értik a dolgukat, tehát ősszel megyünk Ados-ra és pszichológushoz. Sajnos szállást nem tudtak adni, én elértettem, a netes oldalukon írják, hogy van szálláslehetőség, de mint kiderült, ez nem a mi esetünkre érvényes egészen, így marad valami külsős. Tudtok esetleg javasolni valami pénztárcabarát helyet az intézet közelében? Előre is köszi.
A kisfiam ma nagyon ügyi volt a napirenddel, ahogy írtam, és a feladatlapjait is kérte, hogy csináljuk, biciklizett is kicsit,mindamellett sajnos előjött a mumus. Írtam korábban, hogy nem szól, ha wc-re kell mennie, nekünk kell figyelmeztetni. Tavaly ilyentájt lett szobatiszta, akkor szólt, azóta hullámvölgyek vannak, hol szól, hol nem. Ma sajnos bement a nagy dolog is, tegnap kétszer a kicsi. Pedig az apja látta rajta, hogy beáll, ahogy ilyenkor szokott, és rákérdezett, hogy kell-e neki, de tagadta, és bement, mire odaértek a wc-re, akkor persze már nem tetszett neki, kiabált, hogy át akar öltözni.
Most mondjátok meg, itt egy értelmes, okos gyerek és nem szól, ha wc-re kell mennie, pedig ezerszer megbeszéltük, hogy szólni kell, tudja is, visszamondja, és mégsem. Azt mondja, neki nem tetszik a pisi, semmikor sem megy pisilni. Elkiabálni nem akarom, de nyomtattam neki wc-fotót, és este fürdés előtt mondta, hogy hol a kártya, és ment egyedül be pisilni. Csak lenne ez már rendszeres! Előfordult már, hogy egyedül kimegy és elvégzi a dolgát, de csak nagyritkán. Éjjel ágytiszta, nincs gond. El vagyok keseredve, hogy mi lesz így az oviban. Új helyet kell neki keresnem, de ha ezt megtudják...
De bízom benne, hogy haladunk a napirenddel és a kártyával, az oviban pedig megértőek lesznek (ébredjek fel?). A mostani helyén abszolút nem értenek az autizmushoz, ez kiderült, pedig ez az ovi itt van velünk szemben. Kinéztem egyet, ahhoz buszozni kellene, ill. van egy másik jelöltem, az egy jó kis séta szintén. Mindenesetre ha vége a nyári szabadságolásnak, megpróbálok velül egy találkozót kieszközölni.
Remélem, van mód valami jó helyet találni.Van a közelünkben egy speciális iskola, ahol autizmus csoport is működik. Az ovijuk nem tudom, csak autis-e, vagy egyéb problémákkal küzdő gyerekeket is fogadnak, de az biztos, hogy nem integráló. Használják a vizuális eszközöket is és a napirendet. Viszont a városban elég hogy is mondjam megbélyegzett a suli,mert egész középfokig viszi a gyerekeket, és hát sok a hátrányos helyzetű, magatartásproblémás stb. gyerek is. Félek,hogy nem tenne jót, ha ebbe az oviba járna, pedig egy helyi anyuka szerint jók a tapasztalatok. Az a gondom, hogy akkor, mármint ha ide járna, nem jutna el normál iskolába integrálva, ahogyan a papírján szerepel, Ez a suli egyébként működtet utazó gyógyped. szolgálatot, lehet, hogy innen kaphatnánk asszisztenst is, arra gondoltam, inkább ezt kéne megbeszélni, ha lehet. Ti milyen véleményen vagytok ebben az ovi-suli témában?
Elnézést a hosszadalmas írásért, de napközben nemigen tudok írni, estére gyűlnek össze a kérdéseim.
Azt még nem írtam, hogy van egy kutyánk is, aki a lakásban él velünk. Nagyon szereti a kisfiamat, és a gyerek is mindig keresi, hol van és mit csinál Lucy (kölcsönvettem tőle a nevét). Most a mamánál van még egy kutyus, őt is folyton üldözi.
Mikor délelőtt az apja dolgozik, mi levisszük a kutyát, egyik kezemmel az ő kezét fogom,másikban a póráz. Volt időszak, hogy nem tudtunk lemenni, mert a kisfiam eldobta magát a járdán, hogy ő nem akarja vinni Lucyt sétálni. Most már meg lehet beszélni vele, hogy levisszük L.-t, elvégzi a dolgát, L.haza, fel a 4.-re, mi vissza a játszóra és sétálni. Így szépen lezongorázzuk a dolgot. Úgy érzem, a TSMT sokat segített nekünk ennél a pontnál is.
Most megyek tényleg, betöltök mindjárt egy egész oldalt.
Üdv. nektek, jó éjszakát mindenkinek.

champ: érdekes, a mi TVnk is pont így járt! nálunk "chuggington mozdony a szekrénytetején alszik" bünti járt érte...de ez tényleg a nagyoooooon duuuuuurrrva bünti kategória...szerintem szivesen elcserélte volna egy kézre verésre, vagy fenékütlegelésre

andesz: az én kisfiam is szökdösős...de most abba hagyta (remélem végleg). Megsértődött, amiért én vettem fel a telefont, és mire hátra néztem meglépett, azt hittem a szokásos helyére bújt az udvaron...de nem...megnéztem a szokásos helyein a lakásban...de nem...akkor már izgultam...ismét udvar, szomszédok...sehol! akkor már a szomszédok is paráztak, 40 perc elteltével bekapcsolódtak a kékek....1 óra elteltével gyerek sehol, majd a 3.szomszéd néni (84 éves) előkerült, majd a gyerek is..kiderült a duzzogás kapcsán bement a szomszédnénihez, a nappaliban beült a hintaszékbe, öregasszony meg nem vette észre és bezárta a lakásába....még jó hogy nem a rokonokhoz ment a néni 3 napra, csak sorozatot nézett a másik néninél! A néni hazaérve megtalálta a gyereket a hintaszékben nyugodtan ringatózni....De ahogy a kisfiam kibújt a lakásból és meglátta a 2 rendőrbácsit, úgy megijjjedt, h a rendőr megbünteti, azóta nem szökött el....

marcoverde, champ: a szökéshez: nálunk is félős, és ráadásul elég engedelmes, a szabályokat szépen betartja, csak új szabályt elfogadtatni nagyon nehéz vele...de mikor szökik,olyan mintha felkapcsolnának 1 lámpát a fejében: elkezd szaladni, repül a kis keze, és elrohan, az arcán ragyogó boldogság...mint aki se lát, se hal....volt hogy idegenek elkapták, mert látták hogy szalad...aztán van ez amit leirtam, hogy bemegy ide-oda, vagy elbújik. Nem is érti ezzel mi a baj: ha ilyenkor megpróbáljuk elővenni, azt mondja: ő nem veszett el, mert ő végig tudta hogy hol van (ilyemkor egyébként tényleg számára ismert helyekre megy)....a legrosszabb, hogy nem kaptunk semmi érdemi tanácsot, ezekről hogyan lehetne leszoktatni. Az első verzióról szerintem sehogy, mert ott tényleg vagy fel-, vagy lekapcsol valami a fejében. A második szerintem neveléssel megoldható lesz...

Lucy: nálunk is hasonló a gond a szobatosztasággal, ráadásul nagyon jól tudja tartogatni, volt olyan nap, hogy csak 2szer ment ki...de az ovink türelmes vele, főleg hogy pont mint nálatok: ágytiszta....Az oviban annyival jobb a helyzet, hogy ott biz. időnként csoportosan kimennek, és muszáj pisilni, van, hogy azt is ellébecolja, észre is vették, azota rá van állitva egy dajka (gondolom 1szerűbb, mint takarítani utánna )...szóval szerintem ennyit kéne 1 ovinak tolerálni

Más: minket itt vidéken diagnosztizáltak, de mi nem kaptunk ennyi segítséget, meg tanácsot,mint amiket tőletek hallok...komolyan gondolkozok, hogy el kéne vinnem a vadasba...Oda akkor is mehetünk, ha van már dg? (mi csak megkaptuk a dg-t, meg kéthetente/hetente megyünk a pszichológushoz, meg heti 1 beszédfejlesztés...azt hogy bármi támogatás jár az AOSZ füzetekből tudtam meg, amit a kezebe nyomtak a diagnózist leiró ambulánslappal együtt), aztán úgy gyűjtöttem be a papírokat, igazolásokat, hogy kértem (mert mindenki azt hitte a másik márkiadta). nagyon kedvesek, de ha pl.elmesélem hogy a gyermek megszökött, és a biztonsági őr hozta vissza, hogy csak bekerített játszira lehet vinni, de ott is minden zárat megtalál,és azonnal kinyit, csak ennyi a válasz: hát igen, ez ilyen....vagy hogy 4 féle ételt eszik meg, és csak tejet iszik, akkor: ezek nagyon jellegzetes problémák, igen.....meg hogy időről időre felajánlják a gyógyszeres kezelést....

Tényleg szánalmas a fogyatékkal élők helyzete Magyarországon . A másik ,hogy létezik ugyan az integrálva oktatás ,nevelés ,de ehhez a körülmények sem adottak . Nincs asszisztens , 30-32 fős csoportok (!),ez nyilván a fogyatékkal élő gyermeknek ,pedagógusoknak sem jó. A pedagógusoknak azért nem,mert benne van ugyan az alapító okiratban ,hogy milyen fogyatékos gyermek ellátása kötelező(látás ,hallás ,auti ,stb )intézményükben ,de erre irányuló szakoktatást már nem kapnak . Lövésük nincs az egészről ,és sajnos ,ha a szülő ajánl segítséget ,hogy jobban megismerjék a problémakört,pl .autizmus esetén ,akkor hárítanak sok esetben ,vagy terelnek (sokszor a túlterheltségre hívatkoznak a nevelők,hogy nem tudják mélyebben megismerni az adott problémát ,ami valamilyen szinten igaz is,hisz nem csak egy problémás gyerek van a csoportban ). Mindenhol van legalább alsóhangon 2-3 gyermek csoportban ,aki nem SNi-s ugyan ,de elég necces.. . és akkor ,ugye a nevelési teendők mellett ott a sok adminisztráció az óvónőknek is (naplóírás ,tevékenységek szervezése ,hetiterv),szervezési feladatok rendezése -bábszínház ,kirándulás .Az elfogadás kapcsán írtam ezt csak .Elfogadni lehet ,hogy könnyűnek tűnik (elfogadja ,hogy létezik ez ,és ez a problémája a gyermeknek ,de megérteni már nem tudja a pedagógus ,mert nem ismeri az adott problémát ,pl. konkrétan az autizmust ) .Emlékszem ,Marcellnál is hányszor emlegették az oviban a szociális jellegű nehézségeit : néha csak úgy inadekvát módon vereseket mondogatott a gyerekeknek ,hozzá furcsa fejeket vágva ,csak ,hogy nevessenek rajta ,legyen valamilyen kapcsolódási módja szegénynek ... Emlékszem , szegény Marcell hányszor mesélte itthon nekünk 4-5évesen ,hogy mennyire szeretne a "kicsis játékba "beállni - anya ,apa ,és a gyerekek játék -de nem tud ,és az óvó néninek mondja ,hogy segítsen ,de az óvó néni elhajtja ,mert nem ér rá ,vagy közli ,hogy játsszon mással .. DE könyörgöm ,hogy játsszon mással ,mikor épp ez a problémája ,hogy nagyon szeretne kapcsolódni ,de nem tud ?Sokszor azt ajánlották Marcikának ,hogy játsszon ötévesen a nembeszélő kis három éves Szonival ,aki egyb , szintén auti . Nyilván nem az a baj ,hogy autista kislányhoz küldték oda játszani ,de ez az ,hogy két szociális nehézségekkel küzdő teremtsen kapcsolatot ! Segítség nélkül . Rengetegszer küldtük volna az óvónőket szülőtréningre . Nem fogadták el ("majd ,"majd "..majd jövő félévben .. ")Nem volt idő ezzel foglalkozniuk.Kivittük Marcell fejlesztőjét az oviba ,aki segítséget nyújtott volna a szociális problémáira ,de őt sem keresték telefonon később az óvónők. Ugyanakkor mindig jelezték az oviban ,ha Marcival baj van ,netán csikizi a gyerekeket ,mondogat nekik hülyeségeket. Nehéz dolog ez az egész..
Champ, nektek mekkora szerencsétek volt annak idején az óvó nénivel ,hogy vittétek őt a szülőtréningre !!Imádom az ilyen lelkiismeretes pedagógusokat . Kevés az ilyen.

Szia Piros Zsuzsanna,
én még elég új vagyok, nem tudom, a Vadasba lehet-e vinni már diagnosztizált gyereket, szerintem igen. Én megmondom őszintén, mikor komolyabban felmerült bennem az autizmus gyanúja, megnéztem a diagnosztizáló helyeket, a mi megyénkben a szakértői bizottság szerepelt talán, arról meg olvasgattam itt-ott, hogy azért mégsem találkoznak annyi érintett gyerekkel,mint a Vadaskertben, ahol van külön autizmus vonal a honlap szerint is.
Én egyből oda kértem időpontot, egy hónapra adtak kb., nem pedig a háziorvoshoz mentem, és onnan indultam el a pszichiátriára. Igaz, itt nálunk van az SZTK-n belül, de mikor bejelentkeztünk a pecsét miatt, egy neurológushoz lettünk "beosztva", aki eléggé húzódozott elismerni a diagnózist, persze, én nem vagyok szakember, de őszintén szólva, ha a neten, többek között itt a fórumon is nem olvasgatok utána a dolgoknak, talán még sehol sem tartanánk. Az oviban is, ahol jelezték először, hogy gond van, annyit mondtak,hogy a gyerek más,mint a többi, és hogy valami van, aztán hogy az óvó néni mit gondolt magában, nem tudom. Én az autizmus-gyanúmat említettem, szerinte inkább nem az, mint az, de végeredményben nem volt meglepve. A szakértői bizottságot javasolta első körben, gondolom, az oviban így megy, hogy az az első kör. Egy másik kisgyerek vár vagy várt akkor az ovijukban vizsgálatra, állítólag több hónap a várakozási idő. Ezt én nem akartam megvárni, persze mennünk kell bizottság elé, de bízom benne, hogy ha már diagnózissal megyünk, csak nem kell annyit várnunk és nem fognak kukacoskodni.
Erről van valamelyikőtöknek tapasztalata?
A Korai Fejlesztőt is felkerestük, ahol gyógytornász és logopédus látta, összesen hárman, és egyikőjük sem értett velem egyet, mikor az autizmus gyanúmat említettem. Sőt, mondta az egyikőjük, hogy jár ide autista gyerek, de az nem ilyen stb.
Szóval, én örülök,hogy végül is bejelentkeztem a Vadasba, ott is mondták, hogy jól tettem. Úgy voltam vele, hogy ha nincs megalapozva a gyanúm, legfeljebb hazaküldenek bennünket. Bevallom, egy icipici reménysugár élt bennem, hogy így lesz, de sajnos nem.
Tény és való, nehéz innen vidékről intézni a dolgokat, azért csak kevesebb a lehetőség, lássuk be. A felutazás sem egyszerű, hosszú idő, ha kocsival mennénk, nem fizetnek és a férjemnek szabi kell (ami azért a végtelenségig nem játszható el), a gyerek elfárad oda-vissza stb. Nem akarom ragozni vagy sajnáltatni magunkat, de ez van. Mindenesetre én nagyon szeretnék eljutni a szülőtréningre, mert kell a segítség. Aztán gyógypedet meg csak találok helyben, nagyvárosban lakunk, kell hogy legyen, aki jártas a mi bajunkban.
Igyekszem kijárni, amit lehet az ovin keresztül (mármint az ingyenesen járó fejlesztéseket), de ha jól sejtem, ennyi nem lesz elég.