Szanya, nyár végén magán pszichiáter diagnosztizálta aspergerrel. Nem mertem korzetes 28 fős oviba adni, gyorsan a kerületben találtam ezt az integráló ovit, ahol állítólag a legjobban értenek az autizmus hoz, és szeptember óta van is saját autó specifikus gyógypedagógusuk. Szóval elsirtam nyár végén a sztorinkat, hogy most kaptuk maganban a diagnózist, de hát kétségeim vannak (most már nem), hiszen kétszer látta a gyereket velünk játszani. Gyerekkozossegben még életében nem volt az ovi előtt. Nem szeretnék a szakszolgálat hoz menni rögtön, felveszik e így. Felvették. Abban maradtunk, hogy figyelik kb fél évig, de közben vegyem fel a kapcsolatot az AA, legyen oda időpont, azt le lehet mondani, ha ők úgy látják. Az eddig látottak alapján eddig semmi auti jelet nem látnak, egy félénk, szorongó kisfiú. Itt tartunk.
Most pedig tiszta ideg vagyok, mert kisütött a nap, és a gyerek biztos ki fog menni az udvarra. Ma reggel kicsit sírva, de bátran bement szipogva. Óvónő ült a kanapén pár gyerekkel, csak oda köszönt a fiamnak. Picit (tényleg csak egy fél percet, nehogy meglasson) kint vártam, hogy odahivja e magához, de nem. Most ezt hogy a francba tudom még, hogy vigasztalta e? Megkérdezem a gyereket, mikor megyek érte, de hát nem tudom mennyire lesz hiteles, de általában mindent pontosan elmond. És Annyira sajnálom, meg haragszom a magam benasagara, hogy magára hagyom a gyereket. Hab a tortán, hogy most már péntekenként sem akar menni, mert akkor zeneovi van (szereti a zenét). Kiderült már nem a csoportszobaban van, hanem az aulában 3 csoportnak egyszerre. Azt mondja sok a gyerek. És az udvaron is ez a baja. HA tényleg így van, erre mi lehet a gyp megoldás vajon? Ti mit gondoltok? Holnap megyünk a gypunkhoz, rákérdezek megint, de sejtem mit fog mondani.
