Téma: Autizmus mindennapok

ZorkaVendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Sziasztok!
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Babesz, Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Misty, Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Szanya
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Babesz, Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

SzanyaVendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Misty, Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Hello Mindenki!
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Nina, Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Szanya,
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Nina,Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Békés, boldog karácsonyt kívánok mindenkinek.

Boldog karácsonyt!

Sziasztok!

Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok mindenkinek!

Nálunk szerencsére bejöttek az ajándékok! Le se lehet őket róla robbantani.

Nálunk is, de teljesen túltelítődött. Jövőre minden nap 1 db ajándék lesz, mert ennek így nincs értelme, hogy ajándékdömping, csapongás, szétfáradás, aztán másnap a nihil. (Mi nem mászkálunk családtagokhoz.)

Nálunk nem, mert itthon úgy szoktuk, hogy csak egyet kap a kicsi, meg egyet a nagy plusz valami nagyobbat, ami közös. Jobban azért, mert mi meg mindenhová jarkalunk és mindenhol még lesz valami apróság. De ez se jobb, mert ők meg így esnek emiatt szét... De nagyon durván, fárasztó még nekik, hogy feszt utazunk a rokonokhoz. De megyünk, mert szeretnek nagyon menni tesomekoz is, a mamakhoz is, alig várják. Aztán meg mindenki szív...

Sziasztok,
Már jó pár napja olvasom a fórumot (és mindent, ami az autizmusról szól) szóval úgy gondoltam ideje "beköszönni"!
Van egy 3 éves lányunk Anna! Ő annyira frissen diagnosztizált, hogy csak jövő év elején kapja meg a diagnózist! A képzavar mikéntje, hogy egy hete voltunk a Korai Fejlesztőben Budán, ahol a pszichiáter hôlgy alátámasztotta a gyanúnk, hogy autizmus spektrum zavara lehet Annának, de szegénykémnek olyan székrekedése és hasfájása volt, hogy csak feküdt görcsösen az anyukájához bújva, de semmi játékra nem tudták rávenni. Pedig ahogy néztem egy csomó kedvenc játék volt ott. De aranyosak voltak, mondtak, hogy eljöhetünk megint, megnézik, aztán rá pár napra majd elmondják a diagnózist!
Sajnos én úgy érzem, hogy megerősítik az előzetes gyanút, annak ellenére, hogy a tünetek közül csak pár illik rá, de azért összességében nézve érezzük, hogy valami nem oké!
Anna egyébként 2,5 évesen elkezdett beszélni, a szókincse nagyon nagy, már mondtatokat is mond, de majdnem mindig csak kijelentő módban. A ragozás terén azért vannak gondok, bár ezen mindig jót derülülünk Anyával, aztán persze kijavítják. Ha szeretne valamit azt szavakkal vagy tő mondattal kifejezi, de eldöntendő kérdésekre sosem felel, olyan mintha nem hallaná vagy nem értené. A memóriája nagyon jó, és mindig is imádta a számokat, a formákat, az állatok képeit. Ami egyébként még fura volt, és máshol még nem olvastam, hogy rengeteget kellett nekünk őt utánozni, mármint, amit Ő mond, azt nekünk meg kellett ismételni. Mára mar egy kicsit lazább a helyzet, de még fél éve is, ha nem mondtuk utána, amit mondott jött a tombolás. Ez elég kemény időszak volt, mert hát Ő még akkor kezdett beszélni, Mi nem értettük, de addig nem nyugodott meg míg ki nem találtuk... mint valami vetélkedőben! :-D Ma már jobb a helyzet ezen a téren néha elfogadja, hogy "nem értem" és mosolyogva vissza mondja hogy "nem értem". Amit mondunk neki azt általában megérti, még az ilyen hozz egy random tárgyat a másik szobából és tedd apa kezébe mondatokat is.
A rituálék megvannak, bár ebben is lazult a helyzet, pláne, ha elébe megyünk és úgy alakítjuk a helyzetet, hogy nem ismeri fel, hogy most az a bizonyos szitu lehetne. Ha viszont "megszegjük a szabályokat", jön a lázadás.
Az idegen embereket és szituációkat tolerálja talán a legrosszabbul, egy rémálom, ha beszáll valaki mellénk a liftbe, és uram bocsá valaki hozzá is szól vagy megnyomja a lift gombot. Van hogy egy órát ordít közben húz valamelyikünket, hogy menjünk vissza a liftbe, szálljunk be csak Mi, nyomjuk meg a gombot Mi....
A korai tünetek közül talán egy kicsit "repdesett", de nem volt lábujjhegyen járás, nem izgatták a forgó dolgok. A kis forma kivevős/berakós játékokat (nem tudom a pontos nevét) szerette nagyon és bár nem rendezte sorba miután kivette a táblaból az összeset, és nem is úgy vette ki, ahogy kôvetkeztek egymás után, de a sorrend az mindig ugyanaz volt, alma, körte, banán... nem is értettem sose, hogy emlékezhet rá ennyire pontosan, mikor még 2 éves sem volt.
Röviden ennyit róla, ami nem is volt olyan rövid, így elnézve, de jól esett leírni, minden gondolatom e körül a téma körül forog mostanság.
Ez mellett azért is írok, mert szeretném megtudni, hogy miként tudok neki segíteni, mi fog történni most a diagnózis után?! Tudom, hogy javulást csak akkor érhetünk el, ha mi a szülei is folyamatosan fejlesztjük Őt otthon is. De ezt hogyan tegyük? Kapunk majd a diagnózissal egy útmutatást is, hogy ezen még ezen a területen van gondunk, és így meg így tudjuk fejleszteni?
Elnézést ha kicsit zavaros lett az irományom, csak nagyon új még a szitu, még csak keresgéljük, hogyan is induljunk el az úton!
Előre is köszönöm minden választ!

Szia Edi. Az én véleményem szerint jó helyre kerültetek,nagyon jó szakemberek vannak a koraiban. A tünetek egyrészt nem mindig nyilvánvalóak másrészt nem ugyanazon időpontban jelentkeznek. Nekünk 3 éves korig pl. repkedés,sorba rendezés egyáltalán nem volt,viszont most azért előfordul sűrűn,most 4 évesek vagyunk.Nekünk a legfeltünőbb első dolog kb.1,5 évesen az volt hogy nem figyelt a nevére.A fejlesztés az nem egyszerű dolog szerintem,de ez csak az egyéni véleményem a legjobb fejlesztést a gyerek a szüleitől kaphatja,mivel mi vagyunk 24 órában velük.Persze ehhez rengeteg véleményt,szakirodalmat,stb. el kell olvasni de megéri mert van eredménye.Persze ez nem azt jelenti hogy nem kell szakember segítségét kérni,ha van lehetőség.Ha itt maradsz a fórumon,visszaolvasol,kérdezel,megosztod a tapasztalataidat sokat segítesz és viszont is kapsz segítséget.A szakvéleménnyel valószinűleg sok utmutatást nem fogtok kapni,de a szakvélemény maga a legfontosabb utmutatás.

Szia Edi!

Ha a kislányod beszél, akkor nagy baj nincs, ugyanis a beszédre alapozva nagyon jól lehet haladni a fejlesztésekkel. Donpepe leírta a lényeget, sokat nem is tudok hozzáfűzni. Esetleg annyi, hogy foglalkozzatok sokat a nyelvi fejlesztéssel, mindennap célzottan szánjatok rá egy félórát, viszont amúgy nem kell mindig kijavítani, amit mond, mert az viszont árt az önbizalmának.
A Koraiban fel fogják ajánlani a fejlesztést. Ebből 2 verzió van, vagy mentek heti 1x (esetleg többször) valamilyen fejlesztésre (ebből szerintem kizárólag az autispec. szociális és kommunikációs fejlesztésnek van értelme - de ez csak az én magánvéleményem az alapján, amit a Koraiban és egyéb helyeken kipróbáltunk), vagy felajánlják az ovis csoportot (ez nagyon bejött többeknek, sokféle hasznos fejlesztési technikát ötvöz, csoportos, hatékony, viszont szegregált). A vizuális támogatások menüben lévő anyagokat érdemes átnézni még.

Köszi a válaszokat!
Én is úgy gondolom, hogy mindenképp kell egy jó szakembert találni a környékünkön, akivel összhangban aztán itthon is folyamatosan lehet csinálni a fejlesztést! A Korai így első benyomás alapján nagyon tetszett, és örülnénk is neki, ha ott kapna segítséget, de az sajnos nekünk nagyon messze van. Innen Salgótarjántól 2 óra kocsival, ha csak közepes forgalom van, azt nem bírná Anna. Viszont, ahogy elkezdtem keresgélni, találtam a városban egy közhasznú alapítványt, akik az autista gyermeket nevelő családokat segítik már jó pár éve! Ők biztos tudnak sok hasznos infóval szolgálni. Kicsi a világ, pont a lépcsőházunkban is van egy magánrendelés, a kiírás szerint "klinikai és mentálhigiéniai gyermek- és ifjúsági szakpszichológus, gyógypedagógus". Rákerestem a neten, úgy szépnek és jónak tűnik, bár egy szó sem utalt rá, hogy foglalkoznak autista gyerkőcökkel is. Aztán azt mindenhol olvasom, hogy olyan személyt kell keresni, aki ért is ehhez a területhez... na majd meglátjuk, már ma is okosabb vagyok mint tegnap!
Köszönöm a tanácsokat, belevetem magam a vizuális támogatások menübe is! Anna örülni fog, lesz egy kis pót-Jézuska!
Kicsit más téma, de szívesen meghallgatom a szobatisztasággal kapcsolatos tapasztalatokat is! Tudom, hogy itt sincs varázsige, amitől majd hopp, már pattanunk is a bilire, de jó ötleteket szívesen veszem! Ahogy visszapörgettem az idei évet, mindenben sokat fejlődtünk, vagy legalább rajta vagyunk az úton, de a szobatisztaság mostanság nagyon távolinak tűnik! Nagyon erőltetni sem akarjuk, mert azt rengeteg helyen olvastam, hogy a túlzott erőszakosság, pont az ellenkező hatást váltja ki, de így meg a füle bojtját sem mozgatja. Pedig voltak biztató jelek, a nyáron többször is felcsücsült a szűkítőre (a bili sosem izgatta, ilyen téren), volt, hogy Ő mondta előtte, hogy pisi, aztán belepisiltünk... vagy nem! De gondolom Ő ezt játéknak fogta fel, aztán egyik napról a másikra teljesen abba maradt, ha fel is ültettük, pár másodperc után lejött. Most jelenleg az van, hogy napjában 35-ször kell megigazítani a pelust, mert zavarja, de hiába mutatjuk, mondjuk a WC-t mint opciót... semmi!