Luna, elgondolkodtam ezen a szülő (lehetőleg) ne legyen a gyerekének a pedagógusa dolgon. Most jobban belegondoltam, hogy tulajdonképpen mindent én tanítottam meg a gyereknek idáig, nem is tudom, hogy volt-e olyasmi, amit más tanított teljes egészében. Azt hiszem nincs. És szerintem ez a normális. A pedagógus, mint olyan nem túl régi találmány. Mint a legtöbb állat esetében, úgy az embernél is a szülők tanítják a kölykeiket az életben maradáshoz szükséges dolgokra. Ez a természetes. Az, hogy az ember optimalizálja az erőforrásokat, az egy dolog, a normális attól még a korábbi állapot. Így nincs abban semmi különös, hogy a gyerekemet én tanítom beszélni (és momentán az iskolai anyagra is). Csak az elkényelmesedett életformánk miatt merül fel eleinte, hogy majd lesz aki ebben segít. Ha pedig a tanítás a szülő-gyerek kapcsolat rovására megy, abból csak annyi derül ki, hogy a szülő rosszul csinálja. Nekem hibátlan a kapcsolatom a gyerekemmel.

És nem is érdemes mindent túlpszichologizálni. Még az a jobbik eset, ha egyáltalán megpróbálkozik a szülő azzal, hogy tanítsa a gyereket.
(Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a szülő álljon gyp-nek, korántsem.)