Sziasztok!
Rég voltam, nagyon sűrű volt az elmúlt pár napunk így, hogy Apával mentünk ideoda. De jó volt.
Olvasni olvastalak titeket, mert végre kaptam egy normális telefont (teljesen be volt tojva a régi egy ideje) és ezen tudok emailt is olvasni, nekem ez új dolog...
Kisstimnek írtam emailt tegnap, én is egyetértek azzal, hogy ez a fantázia szüleménye. Még mindig úgy érzem, hogy fantáziában Marcoverdéék M-jához áll a legközelebb a fiam, "messze földön híres" a fiam fantáziája. De ilyeneket a 3-4 éves NT fiam is tudott, hogy nézd anya, ott jön a dinó stb. Asszem, én is ilyen lehettem ennyi idősen.
Ami más az aspi fiamnál, az az álom. Már 3 évesen mutogatva, fél szavakkal elmesélte, mit álmodott. És hihetetlenül hatottak rá. Ezért mi nagyon korán kezdtük, hogy megmagyarázzuk, hogy az nem valóság. Rengeteget magyaráztam neki, hogy az álom nem fog megtörténni és sosem történt meg, csak képzelte. Ma már tudja szerencsére, de ebben iszonyú sok meló van.
Tomger, fantasztikus a kép G.ről!!

Édes! Az enyém gyerek is rengeteget csinált ilyesmit. A legidegesítőbb az volt nekem, amikor elkezdett dalolászni, de csak halandzsázva. A mai napig csinálja, én ettől a falnak megyek. Mert persze nem hajlandó megtanulni tőlem semmilyen dalt, nagyon durván ellenáll, majd ezek után leül és halandzsázva, röhögve, hangosan dalol. Áhh...
Marco, huhu, én nagyon megértelek. Amikor elviszi apukám a nagyfiam időnként pár napra, akkor mi is átéljük. Nyáron volt egyszer, hogy pár napot a kisebbel töltöttem egyedül a balatonnál. És az tűnt fel, hogy nem kell nonstop aggódnom mindenen, nem kell állandóan terveznem, spontán programjaink voltak, olyan laza volt az egész, fellélegeztem, akármilyen csúnyán is hangzik. Pedig nálunk a kicsi egy hétördög! Úgy hívja mindenki, hogy Rontó Pál, nagyon pörög, nagyon manipulatív, hisztis is és szörnyen akaratos. És még így is képes voltam azt érezni, hogy kicsit fellélegeztem, pedig egy ilyen hétördög volt velem. A vicces az volt, hogy ennek ellenére vártam, hogy újra velem legyen a nagy is, hogy újra átölelhessem és biztonságban tudjam (féltettem). Nekünk mostanában kezd könnyebb lenni a naggyal (koppkoppkopp), nagyon jót tett neki, hogy nem dolgozom, itthon vagyok és én is nyugodtabb vagyok, többet tudok foglalkozni velük, így több energiát tudok befektetni abba, hogy kezeljem a kitöréseket, kilengéseket. Onnan is látszik ez, hogyha más vigyáz rá, vagy más is itt van, aki próbál vele foglalkozni, akkor nagyon nehezen teszi túl magát a dolgokon, velem meg elég gyorsan (de erősen kellek ehhez). Nálunk ugye a legnagyobb baj még mindig az az, hogy mindenen ideges, minden frusztrálja, mert a beszédértése rémes, nem ért csomó mindent, azaz másképp ért, vagy oda sem figyel, így, ha nem egyedül csinál valamit, állandó problémákba ütközik, amitől tiszta frusztrált lesz.
Szeretnék ajánlani nektek egy játékot. Tudom, karácsony után van, de nem kerül sokba. Story Cubes a neve. A fiam szárnyal a játék során!!! 9 dobókocka van, mindegyik valamilyen kép van (egy ház, egy kulcs, egy sátor, egy fej, ami szomorú, egy földgömb stb stb), dobni kell velük és a kidobott a képekkel kell egy mesét elmesélni. Azt hittem, ez szörnyen nehéz lesz neki, de rájöttem, hogy a vizuális segítség megvan! És az én fiamnak ugye elég élénk a fantáziája is, így összekapcsolta őket és hihetetlen, mennyire ügyes és élvezi! Szerintem szuper auti fejlesztő. És még élvezetes is nekik!