Téma: Autizmus mindennapok

Úgy egy évig volt fenn, aztán leszedtük, mert akkor éppen nem volt értelme, nem érdekelte, nem jelölte, és éppen változott is az ízlése. De most megint ebben kicsit kezd beszűkülni, és már ő említette, hogy írhatnánk egy új listát. Majd megcsináljuk valami ráérő időben, ami viszont egyre kevesebb sajnos.
Ő különben már ovis korában is igényelte a naptárat (bár csak karácsony körül). Akkor számolgatta, hogy hány nap ovi, mikor jön a télapó, mikor lesz karácsony, akkor felraktuk a falra és ikszelgettük a napokat.
Szeret így számon tartani dolgokat.
Viszont a képekkel nem vagyunk nagy barátságban, mikor kicsi volt akkor ragasztottam képeket a különböző játékos dobozokra, hogy mibe mi van, de azokat letépegették boldog egyetértésben a hugival.

Ja, és eszembe jutott egy aranyos eset a szavak többértelműségéről.
Azt hiszem valamikor három évesen kapott egy szerelős készletet ajándékba. És apja megtartotta a "beavatást".
- Na megmutatom hogyan kell használni a csavarokat. Fogd meg a csavart!
A férje kivett egy csavart, és a kezébe fogta, a fiam utánozta.
- S most fogd meg az anyát!
A férjem kivett egy anyát a másik kezével, a fiam pedig kinyúlt, és teljes természetességgel megfogta a lábamat.

Aztán mindhárman jót nevettünk, és elmagyaráztuk, hogy azt is anyának hívják, pontosabban csavaranyának.

Nikuc:
4 éves lesz pár nap múlva a fiam. Milyen településen fog járni? Közel lakhatunk egymáshoz szerintem, mert mi móriak vagyunk.

Nikuc:
A fiad szerintem csak szimplán "rosszevő módra" válogatós, akárcsak az enyém. Amint olvasom ennél sokkal kritikusabb étkezési szokasok is vannak. Reméljük hogy ez még csak jobb lesz az évek során.

Szószerint értés még nem tapasztaltunk nála, de lehet, hogy csak azért, mert még nem beszél túl jól ...

Dreamer: Akkor ez a vizuális érdeklődés se egységes eszerint. Olvastam is az egyik könyvben, amiben autik írásai vannak, hogy az egyik aspi azt írta, hogy ő pl. nem szereti a vizuális dolgokat, viszont nagyon jó az auditív memóriája.
Aranyos ez a csavaranyás. Áttehetem a "gyerekszáj"-ba?

Igen, én is úgy érzem, hogy elég enyhe kategória, de mondták is.
Nekünk a legnagyobb baj a beszéd hiánya. Illetve most már kezd ezt-azt dögögni, de nagyon le van maradva. Persze másban is ügyetlen, pl. eszközzel evés, öltözés, szobatisztaság, de még csak 3 éves, így abban nincs annyira lemaradva.
Egyébként azért nem voltunk biztosak eddig, hogy ilyen típusú a problémája, mert nagyon hamar mosolygott, ránk néz, viháncol, szereti, ha játszunk, és nem ragaszkodik semmihez. Nálunk ilyen gond nincs, hogy átrendezzük a szobát, vagy hasonlók. Rugalmasan alkalmazkodik, sőt, pl. mikor áthúzzuk a lepedőt, és épp más színű van csak, tisztára fel van villanyozva. Szeret utazni, idegen helyen mindent megfigyel. A legnagyobb mumusunk a villanykapcsoló. Ha meglát egyet valahol, neki azt muszáj kapcsolgatni, és megcsodálni, hogy mit kapcsol vele, és képes hisztizni, ha nem szabad.

Igen, elég közel vagytok! Mi Adonyban lakunk.

Nikuc: dettó, mintha az én fiamról írtad volna ...

Ő is szeret villanyt kapcsolgatni is? Egyébként ez elsőre viccesnek tűnik, de pl. mikor a gyerekorvosi váróban besötétített, elég ciki volt.
Mikor lesz 4 éves? Az én kisfiam pont pénteken lesz 3.
A testvérei hogy viszonyulnak hozzá? Az én kislányom szerencsére nagyon jól. Folyton játszani akar vele, megy utána, így kizökkenti, ha esetleg elmerülne a kis világában. Szerencsére úgy tűnik, hogy Peti szereti. Megsímogatja, odamászik elé, a szemébe néz, és sokszor utánozza is, amit csinál. Panna meg egy kis szivacs, mindent lemásol, és szerintem gyorsabban fejlődik, mint egy átlag gyerek, így Petit is fejleszti. Nagyon sokat számít Petinek, hogy lett egy Húga.

Már nem kapcsolgat, de 3 évesen sokat kapcsolgatta a villanyokat, de csak otthon, esetleg a mamánál. Most már csak azért kapcsoltatja, vagy kapcsolja fel mindenhol a villanyt, mert nem szeret sötétben lenni (félhomályban sem). Azóta alszik szépen esténként, amióta hagytuk neki, hogy égbe maradjon a nagyvillany a szobában.
Hát vannak konfliktusok, jellemzően a nagytesóval, mert azért zavaja őt (a nagyfiam nagyon kreatív, mindig csinál valamit), de nagyon szépen el tudnak együtt játszani akár órákig is. Egyébként nagyfiam nagyon empatikus, segítőkész, szereti a kicsiket, olyan kis babusgatós fajta, szelid kiskölök. A legkisebb, meg mindenbe beleüti a 15 hónapos kicsi orrát, de őt meg egyáltalán nem bántja, simogatja a fejét, ha gondja van vele sem bántja, hanem kéri, hogy segítsek. Szóval nem zökkenőmentes, de egyenlőre megvannak. Próbálunk rástartolni, hogy legyen még valahogy egy szobánk, hogy külön lehessen. Reméljük sikerül.

Szanya: Tedd!

Ami az eszközzel evést illeti, amikor minket bölcsibe tanácsoltak (igen, kifejezetten tanácsoltak, a megkésett beszédfejlődés miatt 18! hónaposan), akkor mondtuk, hogy a gyerek villával szépen eszik, kanállal viszont nem tud.
Mert ugye a villára, ha felszúrt valamit, az ott maradt, és nem kellett egyensúlyozni, úgy tekerte, fordította, ahogy akarta. A kanálról meg ledől, ha nagyon megbillenti.
És akkor közölték, hogy itt csak kanalat adnak a gyerek kezébe, kést villát nem. Mire mondtuk, hogy akkor biza gondok lesznek.
Ovira már elég jól ment az evés mindennel, de a szószos ételekkel gond volt.
Először belenyomta az evőeszközt, és bekapta a falatot, aztán viszont maszatos maradt a villa, és akkor nekiállt letörölni az asztalterítőbe. És akkor óvónéni frászt kapott. Később aztán megállapodtak abban, hogy ő szósz nélkül eszi a cuccokat. Azóta sem kér semmit szósszal szinte.
Egy időben a megkent kenyerekkel is gond volt, mára ez már nincs, bár még mindig nem nagyon tud semmit magának megkenni, de ha valaki megcsinákja, akkor megeszi.

Nekünk azt modnta a doktornő, hogy elég ah 3 évesen nézik, meg miért nemidnult emg a beszéde. Egyébként a nagyfiam se beszél 3 éves koráig, meg az unokatesóm sem.
Villával is tudott enni, csak folyton hadonászott vele így azt inkább nem adtuk oda neki. A szószokat egyik gyerkőcöm se szereti.

szobatisztaság: én úgy csináltam, mint egy normál gyereknél megy a dolog. Levettük a pelust nyár elején, és cseréltük sűrűn a nadrágokat! Pisilhetett a kertben, vagy bilibe, vagy wc-szűkítővel. 10 percenként vittem pisilni, aztán meg egy idő után ő maga szólt. Nem egy hét volt, de sikerült. A kisnadrágba kakilás ment mindennap, hiába kértem, hogy szóljon. Mindez még diagnózis előtt, lehet ha tudom a vizuális segítséget, akkor könnyebben ment volna. Mindegy. Mikor kezdtük az ovit, mondtam neki, hogy itt már nem lehet a kisnadrágba, és onnantól kezdve a wc-be kakil. ekkor volt épp 4 éves. Szerintem elfogadta szabályként.
Most már megtámogatnám a gyereket vizuálisan, folyamatábrákkal. Most is van kint egy a wc falán, hogy letoljuk, pisi-kakai, papír, lehúzás, nadrág fel és kézmosás. Mindig letolt nadrággal közlekedett, de most már tudja mit kell csinálni!

Akkor remélem, Peti is megunja a villanykapcsolgatást előbb-utóbb. Ő már itthon unta meg egyébként. Még néha felkapcsolja, de már nem olyan megszállott, mint régen. Viszont idegen helyen egyből kiszúrja, és szeretné kapcsolgatni.
A villával evés Neki is könnyebb az előbb leírt okok miatt, bár Őt nem nagyon zavarja, ha összekenődik, és pl. a virslit is megfogja a kezével. Ő megkent kenyeret nem akar enni, jó, nem is nagyon erőltettük. A háklija az, hogy nem harap. Persze ropikenyeret, kekszet igen, de mást nem. A virslit, rántott husit fel kell karikázni. A kenyeret is kockánként megeszi, de pl. a margarin nem ízlik neki. Régebben megette pl. a mogyórókrémeset, de most szerintem esélytelen lenne. Végülis annyira nem egészséges dolgok ezek, így nem is olyan nagy baj. Felvágottból is csak a karajt szereti, a virsliből kiszúrja a szójásat, szóval valahogy tudat alatt az egészségesebb dolgokat kívánja. Mondjuk ilyen téren én is agyrém vagyok. Volt kitől örökölni a válogatást is.

Nekünk is mindig azt mondták, hogy elég 3 évesen, azért most mentünk csak. Az oviban láttam, hogy mennyire más, mint a többiek. Ott első napokban nagyon meg is ijedtek az óvónők, mert teljesen kikapcsolt. Általában csak sírt, nézett maga elé, vagy leült játszani, de ha valaki ki akarta zökkenteni, megint nagyon bőgött. Aztán megszokta, most már elég neki szólni, néha nagyokat nevet is, és már az óvónéniknek is engedi, hogy ölbe vegyék, ha ismerős mondókát mondanak, lelkesen mutatja ő is, nagyon szereti.

Érdekes egyébként, hogy Petim egyáltalán nem egy agresszív gyerek, nem üt vissza, inkább elvonul sírva. Persze, ha valami olyat akarunk, amit nem szeret, pl. orrszívás, akkor csapkod, fejel, stb...esetleg ha nagyon szeretne valamit, és nem engedjük, de úgy látom, ezt minden gyerek csinálja. Viszont Pannát sokszor fellöki, és ha sír, még ki is neveti. Ha Panna magától esik el, és sír, akkor viszont rohan aggódó arccal, hogy mi a baj. Mondjuk a lökdösésért következetesen rászólok, hogy nem szabad, néha bünti is van, ha már nagyon elkanászodik, becsukom a szobába pár percre, és visszafogja magát egy időre. Ma pl. még nem lökte fel.

Ami pedig azt illeti, hogy ennél csak jobb lehet... Tudom lelkesíteni kell mindenkit, de az se jó, ha homokba dugjuk a fejünket, vagy nem akarjuk látni a lehetséges rosszabb példákat is. Szóval nálunk 3,5 éves korában volt a nagy visszaesés. Addig egész jól volt, senki nem látta problémásnak. Aztán meg mint akit kicseréltek. Elbújt a szekrénybe órákra, nem beszélt, nem válaszolt, és semmit sem akart csinálni, csak passzívan feküdt. Akkortól romlott le az evése is.
Nem mindenkinél van visszaesés, de az biztos, hogy az akkori állapotnál viszont már csak jobb lehetett! Most 5 évesen néha le sem lehet lőni, annyit beszél.
Remélem nem keserítettem el senkit, nem akarok vészmadárkodni!

Nálunk olyan 1,5 éves korban volt. Addig szívesebben kóstolgatott, mosolygott az emberekre, barátságosabb volt, gagyogott, örült nekünk. Utána valahogy bezárkózott. Majdnem 2 éves volt, mikor jöttek a kórházba meglátogatni, a Húga születésekor, és rám sem nézett, nem örült, hogy lát. Nem örült az apjának sem, mikor hazaért, max rápillantott egy rövid időre. Ma már szerencsére nincs így. A nyakába ugrik, és ha mondom neki, hogy itthon van apa, nézzen ki az ablakon, szalad az utca felőli szobába, fel az ágyra, és nézi a kocsibeállót, aztán ugrál örömében. Nekem azért ennyire nem örül, de egész nap vele vagyok. A szomszédokra is legalább ránéz, néha vissza is mosolyog, ha meglátja őket, a nagymamának is örül, szívesen játszik az ismerősökkel.

Szia Nikuc.
Nem ilyen egyszerű a PECS tanítás , Én megcsináltam az azóta is első tanfolyamot magyar.o-on .Angol Tanár tartotta 4 napos tanfolyam vólt . Ha jól akarod csinálni akkor csak szakemberrel érdemes elkezdeni , A Vadaskertben SOLT ANNA tanítja .Ott el is készítik a kártyákat amire szükség van .
Lépések . Ha még nem voltatok .
1. Első időpontot kérni egy orvoshoz , itt egy rövid beszélgetés van közben figyelik a gyermeket játék közben .
2, Szülőtréningek elkezdése .
3,PECS szülőtréning .
4, Eszköz elkészítése
5,Anna betanítja a gyermeknek és nektek a használatát , 6 .fázisa van a PECS-nek , ha nagyon vizuális akkor első alkalomnál már lehet sikerül neki a 3-dik fázis is .Tehát ha fogékony elég gyorsan lehet haladni .
A másik a napirend amit fontos utána megtanulni.
Mivel nagyon kevés a szakember autizmusban , ezért a szülőre marad megtanulni az autizmust , ami elsőre ilyesztő lehet , de megéri hosszútávon.

Igen , kaja gondunk a lányomnál volt és van , Ő 3-hónapos korától "szorakoztat" ezzel a válogatásos témával.3 hónaposan vissza fogyott és nem volt hajlandó szopni , plussz semmijen tápszert nem fogadott el , pedig az összest kipróbáltuk, csak teát ívott és 100% banán ivólevet. ,kéthét után sikerült kikisérletezni egy bizonyos tápszert 100% banán ívólével összekeverve fele fele arányban és egy adott hőmérsékleten végre elfogadott.Szerintem ekkor kezdtem őszülni , nem aludt csak 9 órát a 24-ből azt is össze vissza , rengeteget sírt .Most már 12 évesen talán 12 féle kaját elfogad .De zöldséget semmit és csak a banánt a gyümölcsökből.Semmijen felvágotatt vagy kolbászt sonkát .Főzeléket abszolut nem ,és Csak a marhahús levest .

A fiam , Ő a jobban érintett autizmusban , Ő megkostól uj dolgokat is szivesen , és nem ennyire válogatós.

Mi Fejér-megyében lakunk, és szerencsére úgy tűnik, hogy ezt a módszert "hivatalból" megtanítják.
Nekünk a Szakértői Bizottsághoz kellett menni (hétfőn voltunk). Előtte egy részletes leírást kellett küldeni a viselkedéséről, így kaptunk egy időpontot. Ott egy szakértő figyelte Petit két órán keresztül, és közben kérdezgetett minket (persze előre részletesen tanulmányozta, amit írtunk). Ő adta a diagnózist, de a részletes szakvéleményhez még ki kell(ett) töltenünk egy kb. 80 oldalas kérdőívet, amit majd vissza kell vinni, és szintén átolvas a szakértő (hátha valamin átsiklottunk a két óra alatt). Közben már a jegyzőt értesítik, Ő rendel nekünk az oviba egy szakembert, aki megtanítja Petit a kártyákra (és gondolom minket is, azt nem tudom, hogy esetleg családlátogatásra kijön-e, mint az óvónők). Aztán ha megvan a részletes szakvélemény, akkor azt is megkapjuk mindannyian.
Először a Korai Fejlesztővel kerültem kapcsolatba, az ottani hölgy irányított tovább minket, de mindent figyelemmel kísérnek, és a jelen helyzetben is már ajánlott pár tornát is, ami fejlesztheti. (Peti nagyon szeret tornázni, szívesen csinál utánam mindent.)
Közben még itt Dunaújvárosban is ajánlottak nekünk egy nagyon jó kineziológust, aki a szakvélemény után majd megvizsgálja Petit, és azt mondta, hogy az étrend átállításával, kineziológiai terápiákkal tud segíteni, ezen kívül van még egy speciális masszázs, ami serkenti az agyi keringést, sok gyereknél beindítja a beszédet. Gondoltam egy próbát ezzel is tehetünk.
Mondjuk, ha úgy látom, hogy nem haladunk így elég jól, vagy nem annyira jó a szakember, mint gondoltam, akkor természetesen megyünk tovább, és én is meg fogom csinálni a tanfolyamot! Ha kell, megtanulok hozzá angolul, oroszul, bármilyen nyelven.

Elméletileg akkor most sínen vagytok . Ez jó hír.

Egy jó tanács , óvatosan a diétákkal és az egyéb kineziológia stb.
Mi is megpróbáltunk mindent , mert ilyen egy szülő a gyerekért mindent .De sajnos rengeteg pénzünk bánta és csak egy rövid időre javulás, jött a nagy csalódás .

A PECS-et jól megtanulni megtudod a Vadaskertben .Azért ne menj ki Angliába .

Elvileg akit mi választottunk, elég jó szakember. Ő volt a mestere a környéken sok kineziológusnak, és országosan nagy szaktekintélynek számít. Az egyik tanítványához járt a Húgom és jópár barátom, és nagyon sokat segített nekik. Ha már Peti csak jobban érzi magát, Nekem az is sokat számít.
A diétákkal eddig nagyon jó a tapasztalatom. Peti 4 hetes korától súlyosan ekcémás volt. (úgy tudom, hogy ez gyakori közöttük) Azt mondták, hogy a kilátásaink nagyon rosszak, borítékolható volt az asztma, és az élethosszig tartó ekcéma. A gyerekorvosunk azt mondta, nehogy abbahagyjam a szoptatást, zárjuk ki sorban az allergéneket. Elkezdtem szigorúan csinálni, és 1 hónap múlva már Petinek csak az arca volt ekcémás. Később a hozzátáplálásnál is figyeltünk, aztán mikor már nem akart szopizni, HA tápszerre váltottuk, de mivel nem volt jó, áttértünk saját költségen a Pepti Plus-ra. 1,5 évesen az allergiavizsgálat szerint semmire nem volt allergiás, ekkor már csak néha jött ki az ekcémája, 2 éves korára pedig gyakorlatilag kinőtte, és nem lettek légúti betegségei sem. A bőre pedig azóta is gyönyörű! Utoljára februárban jött ki egy kis halvány folt az arcán, de a sheavajtól elmúlt 2 nap alatt. Tejet a mai napig nem kap, csak joghurtot és sajtot, abban a fehérje nagy része lebomlott, és kekszek közül is csak nagyon ritkán eszik olyat, amiben tejszármazék van.

Nagyon izgulok egyébként, hogy mit szól majd a kártyákhoz. Már nyomtattam Neki régebben kártyákat állatokkal, ételekkel, hogy tanuljuk a nevüket, de nem érdekelte, pedig többször próbálgattuk. Nemrég dobtam ki, mert Panna megtalálta, és megrágta a lapokat, már mindenhol kártya volt. Viszont a könyveket szereti. Az Én is tudok beszélni könyvet lelkesen lapozgatja, mutogatja az ismerős tárgyakat, mondja, amit már tud.