Sziasztok,
remélem, minden kicsi és nagy jobban van, nemsoká jön a Mikulás! Tavaly mi is nagyon sajnáltuk, hogy H. megbetegedett a télapós napra, pedig volt beöltözött valaki is, és miután meggyógyult, a karácsonyi műsorra is megint elkapta valami, az is kimaradt. Talán nem kellett volna azt kihagyni, nem volt vészes baja, így utólag, egyik sem. Bevihettem volna arra a kis időre, de egy évvel a dolgon rágódni már felesleges, csak bánt kicsit.
Labolen, a bizottságos beírásoddal egyet kell hogy értsek, főleg azzal a részével, hogy pontosan írják le a fejlesztendő területeket és az óraszámot (!).
Nekünk, így utólag azt kell mondjam, szándékukon kívül keresztbe tettek. Nem írták oda, csak a logopédust, és nincs konkrét óraszám. Fejlesztendő területek közt ott szerepel ugyan a mozgásfejlesztés, arra is jár valami. Az oviban azt mondta a gyógypedagógus, eztán is viszi a gyereket, mint eddig, papír nélkül. De hogy konkrétan mennyit, azt nem mondják, ill. azt mondta, 2 hetente, ami jár kiscsoportban, de ha van hiányzó gyerek, több is lesz. A logopédus csoportban tudja csak vinni. Így kimentem a koraiba a ped. szakszolgálathoz, van ott egy tavalyi Ayres-foglalkozásról ismert logopédus, akit felhívtam, és megnézte a gyereket. Szerinte sincs nagy baj, de kell neki segítség. Lehet, hogy párosba be tudja tenni, hamarosan eldől. Ha ez a verzió lesz, az heti 2 óra, erre jön az ovis gyógyped, heti 2 órával (aminek nem fix a helye).
Bevallom, kezd elegem lenni. A bizottságnál nem jutott eszembe, hogy megnézzem, vajon szakembert megneveztek-e mindenkit a papíron. Az óraszámot kérdeztem, ott a kötelező 15%-át mondták. Direkt szóltam, hogy már foglalkoznak vele az oviban, mondták, több mindent is bele fognak írni. Na igen, de mégsem elég ez, úgy látszik.
Az oviban említettem, hogy ha kell, benyújtok fellebbezést (ha egyáltalán lehet még így, hogy ott aláírtam balga módon), erre a vezető óvónő, hogy nem kell, továbbra is foglalkoznak vele. A gyógyped és a logopédus is összedugták a fejüket, és ott is abban maradtak, foglalkoznak vele mindketten, ill. ugye a logopédiát még megpróbáljuk a szakszolgálatnál. Ráadásul a vezetőnő azt is mondta, örüljek, hogy a bizottságnál csak ennyit láttak, mármint hogy a kifejező beszéd zavarát kaptuk első helyre. Szóval ennyit erről. Ha nem lesz meg ez a logopédia, megyünk magánban, és kész. Az auti specifikusat úgyis oly módon csináljuk most is, hisz azt nem írták bele nekünk, még a diagnózisba is belebeszéltek, szinte felülbírálták.
Egyszóval, nem vagyok kibékülve teljesen a dolgokkal, persze lehetne rosszabb is, nem tudom. Azt látom, mindenhol félnek a jövő évi változásoktól, nagy a bizonytalanság. Ráadásul javában benne vagyunk a tanévben. Na, mindegy, amit lehet, még kijárok, és hát itthon is folyik javában a munka, amit tudok, megteszem.
Szanya múltkori beírása után kicsit felcsillant bennem a remény, hogy lesz gyógypedagógiai asszisztens az ovinkban, ugye januártól kellene hogy felvegyék a szakembert? Nem hiszem, hogy a gyakorlatban ez mindenhol teljesülni fog, legalábbis ettől tartok.
Én is be tudok számolni kis sikerekről. Először is, képzeljétek, az OEP kifizette az útiköltség-visszatérítést. A korábbi levelükre írtam egy néhány soros magán levelet, amiben felvázoltam az odaillő tényeket. Úgy látszik, hatásos volt

.
A kisfiam beszédében látok nagyon jó dolgokat, úgy veszem észre, fejlődik, az előző ovijában is volt egy villám-látogatáson, séta közben behívták, és megdicsérték, milyen szépen beszél már, ugye ők kora nyáron találkoztak vele talán utoljára.
Én a kifejezéseiben látok színesedést, végre vannak hangulati kommentárok, ha értitek, mire gondolok, pl. "Jaj, de finom", meg használ ilyeneket, hogy "éppen most" stb., teljesen adekvát módon. Spontán megszólítás is egyre gyakoribb, egyes számban is beszél már sűrűbben (bár még mindig nem elég sokszor), magától köszön az oviban, ha bemegy, ilyesmik.
A kutyába az utóbbi időbe teljesen belezúgott, állandóan gondoskodik róla, múltkor pl. elolvasta neki Weöres Sándor leporelló verseskötetét, stílszerűen a Kutyatár, kutyatár címűt. Lucy bódultan hallgatta, a kanapénkon heverve.
Viszi neki a tükröt, hogy nézze meg magát, kaját kér magának, és nekiadja, folyton kéri, hogy őt is fotózzuk, ha kép készül valami eseményről, sokszor odafekszik mellé, de volt, hogy csipketerítővel betakarta, az ebet meg nem zavarta, hogy a fején van a terítő, aludt tovább, aztán amikor felnézett, a terítő mint valami menyasszonyi fátyol fityegett rajta

.