Szanya, nem lehet, hogy csak azért van ez az iskola és óvodai vélemények között, mert az iskolával szemben lényegesen több és más elvárásunk van. Az óvodával szemben elvárás, hogy a gyerek jól érezze magát és korának megfelelően fejlődjön. Ezt egy NT gyereknél olyan nagyon nem kell megtámogatni, a saját ütemében fejlődik a közösség hatására. Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy semmi dolga az ovinak, csak azt, hogy egy tanárnak összemérhetetlenül nagyobb felelőssége van abban, hogy mi lesz a gyerekből. Ráadásul az ovi azért tud viszonylag jól működni, mert az óvodás gyerekek még nem differenciálódnak annyira, mint az iskolások (a hangsúly az annyira szón van - azaz könnyebb az oviban kötelező feladatok és elvárások nélkül kezelni az óvodáskori másságokat, mint az iskolában a kötelező feladatok és elvárások mellett az akkor már sokkal élesebben megmutatkozó másságokat). Ha megfigyeled, a bölcsiről meg mindenki szinte jót mond, sokkal többen, mint az ovikról. Ott még jobban működnek azok a szabályok, amiket az átlag 1-3 éveseknél alkalmaznak egységesen a gondozónők, majd a 3-6 éveseknek felállított szabályok (pedagógiai módszerek) már kevésbé működnek annyira jól, mert a gyerekek jobban differenciáltak, mint a bölcsiben, aztán az iskolában ez nemcsak, hogy még erősebbé válik (ahogy forr ki az egyéniségük), hanem még megspékelődik egy kemény követelményrendszerrel, elvárásokkal és máris megvan a szülői elégedetlenség oka.
És ez az elégedetlenség egyre csak nő, minél nagyobb lesz a gyerek, minél magasabb szintű iskolába jár. Az elégedetlenség tárgya ugyan változik, de nő.
Azt akarom kihozni ebből, hogy ez szerintem (és tényleg ez csak az én véleményem) ez normális dolog. Az iskola nehéz, a felnőtté válás nehéz, a tanulás nehéz, sok buktatóval tarkított folyamat. De a világ még ilyenebb, még rosszabb, még nehezebb, még több buktatóval és nehézséggel. 6-7 évesen már nem kicsi gyerekek a gyerekek, szerintem a nehézségek is nevelik őket. Aki csupa jó között élte le a gyerekkorát, abból biztosan nem lesz önálló, talpraesett felnőtt és el fog veszni felnőttkorában, mert a világ az szívás. Természetesen én sem arra vágyom, hogy csupa rossz között teljen az iskoláskora a gyerekeimnek, de én azt hiszem, hogy be kell vállalnunk a problémákat, mégha nehéz is és sok könnyel is fog járni ahhoz, hogy igazából fel tudjanak készülni az életre.
Az autik helyzete is nyilván más, de olvassátok vissza, mennyien írtátok, hogy a szakemberek nem hittek abban, hogy a gyereknek menni fog a közösség, nem úgy, nem annyi gyerekkel, ahogyan valóban megy nekik. Az, hogy ki mit mond, lát, gondol egy iskoláról, az nem sokat jelent arra vonatkozóan, hogy a mi gyerekünknek milyen lesz. Megpróbálni lehet, mert nem jelent életre szóló elkötelezettséget és, amint látszik, tulajdonképpen tényleg sneki nem tudja előre megmondani, hogy egy auti kisgyerek mire lesz képes egy iskolában.
