Téma: Autizmus mindennapok

Marco, nem akarok gyógypedesen hangzani , de azt hiszem, tényleg van okuk ezeknek az időszakoknak, mégha csak pár napig is tartanak, akkor is. Nálunk is van ilyen, talán ennyire nem pörög a gyerek (alapvetően asszem, az én fiam sokkal nyugisabb egyéniségű, mint M., csak az aspergere nagyon hasonló M-éhoz), de néha az idegösszeomlás szélére tudok kerülni 1-2 nap alatt, pedig látszólag semmi sem történt vele. Ilyenkor olyasmit szoktam bevetni, amit egyébként nem. Én ezért nem napirendezek pl, amikor éppen anélkül is megy (mostanában megy, utoljára nyáron volt szükség pár napig), mert amikor így "kiborul", akkor előveszem és az újdonság erejével hat rá, megnyugtatja és leköti. Attól még szörnyű nehéz akkor is vele, de némileg segít. Ha ez az élete mindennapos része lenne, akkor semmit sem érne ilyen helyzetekben. De pl ti csinálhatnátok mást, mint amit szoktatok, más formában napirendezni, más formát ölteni a teendők, napirendi pontok megosztásához.
Én úgy tudom, adhatsz gyereknek citromfű teát és - bár én nem hiszek benne - homeos szerekből ugye bármit. Sedatif-et szoktak ajánlani gyerekeknek (volt egy idő, amikor megpróbáltam magamon ezeket a szereket, ezért tudok néhány ilyesmit).
De visszatérve az okokra. Nálunk az okok napokra visszamenőleg keresendők. Általában olyasmi, ami az oviban történt és fogalma sincs a gyereknek, hogy őt ez zavarja. Magyarul esélytelen, hogy magától elmondja. De én sok türelemmel és rengeteg gondolkodással ki tudom húzni belőle. Úgy jöttem erre rá, hogy a férjem is így működik. Persze arra is rá kellett jönnöm egyszer, de az könnyebben ment, mégiscsak jobban kommunikál a férjem felnőtt fejjel, mint a fiam És ennek analógiájára megpróbáltam a gyereknél is ezt. Gondolkodtam, mi volt vele az oviban, történt-e valami (akármi egyszerű dolog, pl másik csoportszobában aludt vagy elkezdtek tornázni délelőttönként), ha nem tudok ilyesmiről, akkor jön a találgatás, hogy játszott-e ezzel vagy azzal, kiket szeret az oviban, milyen játékokkal szeret játszani bent, mi volt a kaja, akármi - és valahogy egyszercsak megnyílik és elejt egy fél mondatot, amiből már ki lehet találni, mi a baj. Ő még indig nem tudja, olyan freudi elszólás féle lehet, mert annak nincs tudatában, hogy ez őt zavarja. Pl mostanában ez a barátjával való kapcsolata, azt is így szedtem ki belőle. Azaz kikövetkeztettem. Amikor kezd összeállni a kép bennem, akkor konkrétan rákérdezek: "és téged az bánt, hogy amikor orvosost akartál játszani a Tomival, ő nem akart veled játszani?" És erre már tud válaszolni. Ha nem ez bántja, akkor megmondja, hogy nem, ha igen, akkor meg felcsillan a szeme és még mesél is ehhez más sérelmet. Innen tudom, hogy beletrafáltam. Egy ilyen beszélgetés után helyre tud billenni a gyerek, persze nem lesz mintagyerek, de nem kapok tőle idegösszeomlást.

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Tomger, én is sajnálom, hogy nem tudtunk tegnap beszélgetni! Egyébként én azt láttam rajtad, hogy sokkal felszabadultabb és vidámabb vagy, mint eddig akármikor, amikor találkoztunk, jól látom?

Sport: mi nagy gondban vagyunk a sporttal. A fiam vagy csinálja, amit kell vagy nem, ez adott hangulatától függ. Hát, ezt nem tolerálják lényegében sehol. És a többi gyerek sem nagyon. Az a baj, hogy amint fáradtságot érez (ha egy picit erősebben kéne futni vagy gyorsabban kezdi szedni a levegőt), akkor leáll, mert ő "fáradt". Közben nem fáradt, csak nem érti, miért jó olyasmit csinálni, ami kezdi fárasztani. Persze, ha nagyon nagy örömét leli benne (pl apukámmal elbiciklizett a nyaralónkból Fűzfőre és vissza, az 10km összesen és jól érezte magát), akkor nem érzi ezt a fáradtságot (gondolom, az adrenalin miatt), de ez ritka, mint a fehér holló. Foci edzésen is (amit imád!), amint ilyenje van, egyszerűen leül és kész. Így nekünk speciel esélyünk nincs jól kifárasztani - ha ő éppen nincs olyan hangulatban. Semmire sem tudom rávenni, ha ő most úgy érzi, hogy rossz elkezdeni fáradtnak lenni... Úszáson már szólt az edző, ha a legközelebbi edzésen is ennyire passzív lesz, akkor nem szeretné, hogy járjon.

Marco: Köszönöm a biztatást!

Nálunk is vannak kiborulós órák/napok és szerintem mindenkinél! Miért kellene elítélni benneteket azért mert az amúgy is túlhajszolt feszült napokban vágytok egy kis nyugalomra.
Gondolom nem csak benneteket "zavar" ez a feszültség, hanem a gyerekben is nyomot hagy.
Mi nem használunk semmit, így nem tudok tanácsot adni.

Marcoverde, a gyógyped.-ek csak azt mondják, hogy a kiakadásoknak okuk van, azt nem mondják, hogy ez az ok nem lehet neurológiai. Emmával beszéltem valamikor egy elég súlyos ügyről (a Tieteknél nagyságrenddel durvábbról), amire azonnal mondta, hogy pszichiáter és gyógyszerbeállítás. Nálatok is ajánlanám a pszichiáterrel való konzultációt még mielőtt bármilyen lassítót adnál a gyereknek, legyen az akár homeopátiás. Egyébként senki nem ítél el aki ebben a problémakörben van.

Viki, nagyon sajnálom, kitartás!

Kimni, én annyira átérzem a nagyod szemléletét. Fáradtnak lenni rossz. Akkor meg minek? Érthető. Nem tudom, mivel lehetne motiválni ezügyben. Abszolút nem érdekli, hogy a kicsinek meg tetszik a dolog?

Szanya, de, motiválja, hogy a kicsinek megy, valójában ez az egy, ami eddig motiválta. De csak ideig-óráig. A medencébe be sem ment volna, ha nincs öcsi, egy gyakorlatra nem tudta rávenni az edző, csak miután mindent végigcsinált az öcsi. De volt egy határ, amikor elege lett, akkor már ez sem számított. A fociban sem, oda is jár öcsi is.
Én is megértem, értem, hogy miért rossz fáradtnak lenni különben, én is tudok vele azonosulni ebben, csak szerencsére annyira sokat kellett sportolnom gyerekkoromban, hogy túl tudok ezen lépni tudatosan és megtaláltam az örömöt, ami ezzel az átlépéssel jár (és a sporttal ), csak nekem meg a hátam, de ezt hagyjuk
Viszont nálunk ez nem csak kifárasztás kérdése sajnos. Durván hipotón a fiam, azaz ami izma van, az mind ilyen kis nyeszlett, túl laza. Vékony is brutálisan (és háj sincs rajta). Az apja is ilyen különben, de szegény apjának a rossz izomzat miatt olyan súlyos gerincrendellenessége lett, hogy kamaszkorában (amikor végre rátalált a kosárlabdára és szívesen csinálta - volna) eltiltották minden sporttól. Na, valahogy ezt mindenképpen el kéne kerülnie a fiamnak, ezért lenne neki különösen fontos a sport - főleg az úszás....

Lányok, este mindenkinek elküldöm, amit említettem.

Most én is hogy mentem a gyerekért, mit hallok, kiabálja, hogy nadrág, holló, de jó hangosan. Ti. hollós nacit adtam rá. Kiderült, végzett hamar az ebéddel, ült az asztalnál, unatkozott. Azt mondta az óvó néni, hogy ő végez legelőször az ebéddel, és ilyenkor már türelmetlen. Ekkorra fárad el szerintem. Az előző oviban ő volt az utolsó, mert meg kellett enni az ebédet. Az sem volt jobb, ott mindig felemlegette, hogy rászóltak, mert nem ette meg a levest. Itt viszont szerintem nem erőltetik, talán könnyen ráhagyják, nem tudom.

Tomger, ez a napló olyan lesz terveink szerint, hogy közösen vezetjük itthon és az oviban, óvónőkkel és fejlesztőkkel. Így én is megtudom legalább, mi történik vele bent.
Élménynapló nálunk is eseti jellegű, hiszen nincs is mindennap extra dolog. Bár, tettem már bele olyat is, hogy Duplo kacsacsaládot épített, mert az nagyon tetszett neki, és sokszor emlegette.

Én-könyvet is most készítek, mert az élménynapló nem ugyanaz, szóval lesz bőven feladat.

Most, hogy volt az oviban ez a dolog, elég rosszul érintett.
Időnként eszembe jut, hogy jó-e neki az a fajta integráció, ami igazából nem is az.
P.Cs. mondta a tréningen, hogy sokszor csak beengedik a gyereket a "normál" közösségbe, ez még nem integráció. Ilyesmi lehet a mienk is. Itt viszont elfogadók és toleránsak a gyerekkel, legalábbis eddig, figyelembe veszik a jó tulajdonságait, nem csak a negatívumokra fókuszálnak, mint előzőleg (kivéve a dadust).
Nem is tudom már, hol olvastam, hogy hiába látja a kortársak szociális kezdeményezéseit, az autizmusból adódóan nem fogja tudni leutánozni, elsajátítani példák útján, ebben segíteni kellene, nem ragadnak rá az efféle dolgok csak úgy egyszerűen. Most, hogy megismerkedtem a segítőnkkel, aki óvó néni a gyógyped. oviban, és mondta, hogy 6 (vagy 5?) gyerekre jutnak kb. 4-en felnőttek, azért nem lenne rossz a fejlesztések szempontjából, ha oda járhatna. Az érem másik oldala, hogy két autista kisgyerek mellett vannak értelmileg középsúlyosan sérültek is, úgymond NT gyerek itt nincs. Mutatta az óvó néni, hogy terítésnél is pl. alkalmazzák a folyamatábrát, kódos munkát, babzsákozást, van torna stb.
Szóval, nehéz ügy, persze próbálunk boldogulni itt, amíg a gyerek is jól érzi magát és jól beilleszkedik. Strukturált foglalkozásokon nincs rá panasz, eddig most volt ilyen először, hogy hallottam, meg nem is mondták, sőt, mindig dicsérik, hogy milyen szépen együttműködik, követi az utasításokat. Talán én látom kissé sötéten a dolgot, most, hogy itthon több a dühkitörés, kényszerviselkedés. Érdekes, mással és máshol nem jönnek ezek elő nála, itthon borul a bili.

Kimni, de az úszás nagyon unalmas is. Nem lehet ezt valahogy színes műanyag eszközökkel feldobni valahogy?
Vannak ilyenek, hogy valamit nagyon kéne aztán mégse megy. Az enyémnek olyan lúdtalpa van, hogy rossz ránézni, napi 8 órában kellene hordania a betétet. De itt a lakásban nem lehet szandiban, mert állandóan mindenre felmászik és a csat beleakad mindenbe, karcol, tép. Tornacipőben meg nem akarom aszalni. Tehát mikor kint vagyunk, akkor van a cipőjében a betét, az oviban döntött sarkú szandi, itthon meg zokniban van. Enyhénszólva nincs meg a 8 óra. Majd ha nagyobb lesz és nem mászik non-stop, akkor megoldható lesz. Ja és a lábizomerősítő-gyakorlatokat sem tudom vele csinálni, mert nem hajlandó.

Szanya, oh, a talp kérdés Nekünk is kéne mindenféle és semmi sem megy... Nem erőltetem én ezeket a sportokat, csak szomorú vagyok. Ha már nem akar menni, akkor nem kell menni. Úszni még nagyjából akart, rá tudtam venni, de ha nem akar már, és nem tudom rávenni, akkor nem kell mennie. Focizni ő akar menni, furcsa mód érzi ő, hogy jó dolog ennyit mozogni mégis, mert jobb kedvében végigcsinál minden gyakorlatot (ki is pirul, tehát elfárad kicsit), csak annyira hangulatfüggő. A hipotóniát nem csak úgy értem, hogy gyenge a gyerek, hanem (asszem, mi vagyunk itt a fórumon az egyetlenek, bár ez az autizmussal függ össze és egyébként gyakori az autiknál ez) már 3 hónapos korában úgy kellett rohannom a neurológiára, mert a háziorvos beparázott, hogy járni sem fog tudni, olyan nagy a baj. És akkor onnantól meg a napi fél óra torna, plusz hetente Gézengúz, és hetente Dévény is. 13 hónapos koráig ment ilyen intenzíven, de utána is tornáztunk, aztán tulajdonképpen ezért is jött az Ayres (ami másra is jó volt). Lényegesen gyengébb a korosztályánál, most már talán ügyesnek elég ügyes a rengeteg fejlesztésnek köszönhetően, nem tűnik fel másoknak, hogy le van maradva a mozgása, de mindig is mondta nekünk mindegyik fejlesztő és neurológus, ha valamelyik gyerek kötelező a sport, az az én fiam.

Lucy, ha a normál óvoda felveszi a gyereket, az az integráció. Ha tesznek is azért, hogy beilleszkedjen, az az inklúzió.
"hiába látja a kortársak szociális kezdeményezéseit, az autizmusból adódóan nem fogja tudni leutánozni, elsajátítani példák útján, ebben segíteni kellene, nem ragadnak rá az efféle dolgok csak úgy egyszerűen."
Ez nem általánosítható. Az enyém pl. nagyon erősen utánoz, lényegesen könnyebben tanul utánozva, mint vizuális megsegítéssel.
Gyp. ovi/normál ovi: ha nem kriminális a normál ovi, én azt erőltetném, persze próbálva átadni a kulcsfontosságú információkat. Óvodás életkorban még a szakértői is inkább az integrációt szokta javasolni. Hadd lásson a gyerek NT példát. De a gyp. ovinak tény, hogy megvannak azok az előnyei, amiket írsz. Ha ilyen jó a hely, akkor meg lehet gondolni. De az adott csoportot mindenképp meg kell nézni. (Hogy a többi gyerek milyen hatással lesz rá várhatóan.)

Csibnyusz, Tomger, Ágiviki, Dreamer,Kimni: Köszönöm szépen a tanácsokat, együttérzést:)

Dreamer: Köszönöm az ötletet, utánanézek ennek a készítménynek; bár -eddigi információink alapján - nem hiszünk a homeopátiában, de ha nektek működik, szerintem kipróbáljuk:)

Tomger: Aranyosak vagytok, hogy foglalkoztok velünk:) Nagyon nehéz ezt elválasztani, mit okoz az autizmus; mi is hajlunk afelé, hogy sok minden az egyéni sajátosságaiból fakad, egyébként is nagyon lobbanékony, szangvinikus karakter, de rossz napjain annyira extrém, és annyira ellentétes a viselkedése azzal, ami a jobb napjain tapasztalható, hogy nem tudom mire gondoljunk; néha olyan mintha hiperaktív lenne,de ennek viszont sok minden abszolút ellentmond..Egyébként egy hihetetlenül vidám,bújós, humorizálgatós, kedves, udvarias gyerek,szépen kér ,megköszön dolgokat,szívességet, elnézést kér,ha pl. akár a boltban meglök valakit véletlenül; ha rossz 'flash'-e van, akkor viszont elég goromba, külső szemlélő számára ellenszenves egy jelenség (páran szerintem ezt szülőtalin tapasztaltátok ). Nagyon furcsa látni ezt a kontrasztot, mintha egy-egy napra (napszakra) megnyomnák benne a reset gombot..

Kimni & Tomger: Sport: Nehéz dolog ez ,mert M-nál a mozgás elég érintett (bár sokat fejlődött a TSMT hatására), sport terén elég antitalentum. A foci kb. kizárható, az úszást nem szereti, lovaglást sem szerette, a biciklizés nem nagyon ment neki, amikor legutóbb próbáltuk, de ha jó idő lesz, most már mindenképpen ráfekszünk erre; a tsmt terepautája szerint már képesnek kéne lennie rá, hogy megtanuljon.
Ami a napját szétcsesző problémát illeti, ha valami nonszensz vagy egyéb dolog zavarja (pl. valamelyik nap mondta, hogy bizonyos szagoktól is eszébe jutnak 'képek',hangulatok, amitől szorongása lesz - ez is olyan furcsa), azt elmondja ( ő olyan, aki mindig készségesen megosztja a sérelmeit, félelmeit ), vagy bizonyos praktikákkal, ki lehet belőle húzni, de van,hogy semmit, és tényleg ő sem tudja megfogalmazni, ha akarná se... Lehet, hogy ilyenkor is van valami a háttérben, csak ezt már ő nem képes szavakba önteni. Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Szanya, mi konzultáltunk.
Csináltak egy "tesztet", amiben egy feladatsort 2x elvégeztettek, egyszer gyógyszerrel, egyszer meg anélkül. A két eredmény között volt valami minimális eltérés, talán 10 %, de mivel ugyanazt végeztették 2x, így lehetett benne az is, hogy másodszorra már ismerte/unta, szóval semmi érdemlegeset ebből nem lehetett megállapítani. A gyógyszer valami nagyon erős, szigorúan nyilvántartott izé volt, kb. doppingszer vagy drog kategóriájú.
Akkor gondoltam úgy, hogy akkor inkább a homeopátia, mert egyrészt sokkal enyhébb, másrészt a tapasztalt hatása messze jobb és kedvezőbb, mint amit meg akartak vele etetni.

A kiakadások mögött bármi lehet. Az is előfordulhat, hogy a gyerek nem tudja. De az is, hogy pontosan ismeri az okát, de nem tud rajta túllépni egy feszült idegállapotban. Viszont ha ellazul, akkor képes majd olyan távolságból szemlélni a problémát, amiben már nem görcsöl rá, és ez segíti a feldolgozást. Ha túl feszes a gyerek, akkor megbeszélni sem lehet vele rendesen semmit.
Nálunk még a frontok is befolyással vannak. Már a tanárnői is tudták, hogy ha Endi dilis aznap az iskolában, akkor két napra rá jön egy erős hidegfront. Simán lehetett "időjós békának" használni a gyereket. És nem előző nap, vagy aznap érezte meg, hanem előtte.

Amikor valaki arra gondol, hogy nyugtatózza a gyereket, azt nem kell rögtön rossz szülőnek tekinteni, és arra gondolni, hogy magáért teszi, hogy neki kevesebb gondja legyen. A gyerek is szenved abban az állapotban. Mellesleg a Sedatif nem lassít. Endi azért ébredt másnap nehezen tőle, mert egy éjszaka alatt kellett volna egy hétnyi feszültséget rendesen kialudnia. Egyszerűen csak kimerült volt, de valami nem hagyta aludni rendesen. És ez lehetett maga csak a gyerekközösség, minden plusz ráhatás nélkül. Csak mondjuk azon a héten hangosabbak voltak. Bármi.

Marco, én lehet, hogy megpróbálnám azt, hogy más formába ölteni a napirendet, amikor ilyen bepörgés van. Valami újdonságot belevinni. Még eszembe jutott valami. Az is szokott nálunk lenni, hogy ilyenkor megengedem neki, hogy ő mondja meg, mi legyen, engedem választani mondjuk, ha hülyeséget mond magától, a lényeg, hogy ő irányítson (nekünk ez is probléma, hogy mindig ő akar mindent megmondani) és ebbe is bele tud nyugodni, azaz át tudjuk vészelni a napot-napokat, ha nem tudom kihúzni belőle, hogy mi van. Aztán van olyan, hogy nem tudok ilyet felajánlani egyéb okokból, se leülni vele megbeszélni, hátha rájövök, mi a gond, se napirendet új formába helyezni, se semmi, és akkor néhány napig üvöltök, mint egy idegbeteg állat. És szétmarja a reflux a nyelőcsövem És este beveszek egy frontint Van ilyen is...

Dreamer, nekem 24-48 órával a hidegfront előtt fáj a fejem Amikor itt a front, akkor már nem. A fiad nem akar meteorológus lenni?

Még eszembe jutott valami. Nálunk az idegesség, a frusztráltság, a feszültség állandó társa a fiamnak (míg a kicsi szinte mindig nyugodt és vidám, persze rossz, mint a nyavalya, de nem ideges). Sokszor mondja is, hogy pl attól ideges, hogy az öccse nemtom mit csinált, de már megcsinálta, így nincs visszaút és nem bír túllépni ezen. Ezt meg tudja mondani szépen. De csapkod, visít, üvölt, toporzékolt, mindenért kiabált, elég kemény ilyenkor vele lenni. Látta, hogy a kicsi egy veszekedés után mindig odajön hozzám, kér egy ölelést és attól megnyugszik. Arra gondolt a fiam, hogy amikor ő ideges, akkor kér tőlem ölelést, hátha neki is bejön (amikor én próbáltam, elutasított). Kért, pont úgy, ahogyan az öccse is, olyan hanglejtéssel is. Kapott És mondta, hogy ettől jobb lett kicsit. Nagyon édi volt. Megbeszéltük, hogy ezentúl mindig kap ölelést, amikor ideges és nem tud megnyugodni (szokta mondani, hogy olyan ideges, hogy nem tud megnyugodni). És olyan édes, egy pár percig meg is nyugszik, aztán szegény ugyanúgy bepörög ugyanattól...

Szanya,
igazad van, eddig is mindenki, aki látta a gyereket, azt mondta, mindenképpen integrációban a helye. Mellesleg a szakértői is azt fogja, gondolom, kijelölni, a Vadasban is ez áll a véleményen. Az ovi pedig eddig tényleg jól fogadja a dolgot, nem beszélve a fejlesztésről, amit kap, le a kalappal. Csak kicsit rossz volt átélni a dolgot, de már megnyugodtam . Megyünk tovább az eredeti tervek szerint. Egyébként is szakértői vélemény kéne ahhoz, hogy ebbe a speciális oviba menjen. Nyilván ha annyira felerősödnének a dolgai, hogy ő maga is kínkeservvel töltené ott az idejét, és a pedagógusok is, más lenne a helyzet, de így nem. Ráadásul az óvó nénik jobban fogják fel a dolgot, mint én, abból a szempontból, hogy nem dramatizálják, én hirtelen így tettem.
Mondtam nekik, hogy jövő hétre viszem a napirendet, szabályt is viszek be egyet-kettőt, jól fogadták, a napló is szerintem rendben lesz.

A gyógypedünk említette, hogy itt a városban van egy jó iskola, ahol a normál osztályokba integrálnak autikat, a pedagógusok értenek a dologhoz, és csak jókat mondott róla. Eszerint lehet, hogy maradunk, nem mintha jelentkeznének a lakást megvenni. Még van 3 évünk iskoláig, addig bízom benne, megmarad a suli, és tud oda menni a gyerek.

Szia Marco!

A homeopátiás Sedatif PC-t szerintem is érdemes kipróbálni. Ártani nem árthatsz vele, vagy használ vagy nem, az ára sem húzós.
Mi a Levinek még nem adtunk, de a kistesójának már igen. Marci most 16 hónapos, és gyakorlatilag a kezdetektől ébred éjszaka, 2x-3x-4x....
Ehhez hozzájön, hogy a Levi is időnként még felébred éjszaka, ő 2 éves koráig szintén rendszeresen ébredt 2-3 alkalommal.
Lassan 4 éve, hogy megy náluk az éjszakai cirkusz - emiatt gondoltam, hogy kipróbálom a Sedatif PC-t. Már kezdünk a férjemmel zombik lenni.
A gyógyszer hatására-e vagy sem - ezt nem tudhatom, de amikor adtuk, akkor ha jól emlékszem egyhuzamban aludt éjszaka a fiam 4 vagy 5 órát.

Szia Lucy!

Most láttam, hogy írtál levelet!
Mindjárt válaszolok!!

Marco: Én is éppen most gondolkodtam el azon, hogy vagy magamnak, vagy a gyereknek keresek valami gyógynövényes feszültségoldó megoldást. Mondjuk nálunk szerintem inkább nekem lenne rá szükségem... Viccet félretéve, nálunk L. elég nyugis, jó kedélyű gyerek. Igazán csak az a gond, hogy estére rettenetesen felpörög, Akkor már én is fáradtabb vagyok, és az állandó kiabálása (még ha csak beszél is olyan hangos, hogy fáj. ), és folyton pattog, meg ugrál, meg ilyesmik. Nekünk ezt lehetne lassítani kicst, de amúgy napközben ő remekül elvan. Így én inkább a magam nyugalmára keresek most megoldást. Lehet kipróbálom ezt a homeopátiát. Van is itthon, mert mi a lányomnak adtuk, mikor 2 éves volt. Ha jól emlékszem, használt. (Súlyos hisztirohamai voltak, fejét verte a falba, szó szerint. nem bírt aludni, éjfélkor is vele küzdöttünk, pedig nem aludt napközben két évesen! )
Szóval csak én is megerősítem, amit a többiek írtak, szerintem nem gond, ha az ember megoldást keres a gyerek szorongására, vagy túlpörgésére. Gondold azt, hogy gyógynövényes, és nem homeopátiás. Amúgy sem nektek kell hinni benne, hanem a gyereknek.
Mi az espricot adjuk L.-nak, abban van magnézium, szintén jó hatású az idegekre.Én is magnéziummal nyugtatom magam mostanában.

3 mackó: Én-könyv szerintem nagyon fontos a gyereknek. Mi mindent azzal tanítunk neki szinte. Az eleje a család része, aztán ovi. Utána az a rész, hogy miben ügyes, mit szeret csinálni, mi érdekli őt. Aztán nálunk érzelmek bemutatása eseményeken keresztül. Van egészség részünk, miért kell kezet mosni, miért kell sokféléket enni... Van kommunikációs részünk, hogyan kérdezünk, hogyan válaszolunk...
De ebbe tettük bele azt is, mikor eltörött a lába, és nem állhatott rá. Vagy ebben vannak a szabályok is nekünk. Folyamatosan lehet bővíteni. Ami miatt én nagyon fontosnak tartom, hogy később be tudom majd vezetni, hogy nem vagyunk egyformák, vannak ilyen-olyan jó és kevésbé jó képességeink. És valahogy bemutatni neki, hogy ő aspergeres, ezért nem ért sok mindent, de ezért olyan ügyes matekból. Náluk a gyerek a könyvön keresztül jobban érti a világot. Ha csak mondom, azt nem érti, ha leképezem, és nézegetjük együtt, akkor jobban megérti.

labolen:
Akkor ez több, mint amire én gondoltam, az ÉN könyv alatt.