Sziasztok!
Új vagyok itt, viszont pont most zongoráztuk le ezt az egyhetes vizsgálatot, gondoltam valakinek hasznosak lehetnek a friss infók.
Pest megyei kisvárosban élünk, két éve járunk a nevtanba TSMT tornára, ADHD gyanúval küldték kivizsgálásra a fiamat (hamarosan 6 éves lesz). A NevTanban a Vadaskertbe irányítottak, onnan simán lepattantunk, ugyanis Pest megye nem a körzetük. Többen ajánlották a Bethesdát, onnan ugyanilyen simán lepattantunk (amúgy sokféle bajjal járnak oda a környékbeli gyerekesek), azzal az indokkal, hogy néhány hónapja szigorúan ellenőrzik, hogy csak a körzetükből fogadnak-e betegeket, sajnos nem tudnak mit tenni. A "körzetes" kórház volt a következő, a Heim Pál (Delej utca). Ott 3 hét múlva visszahívást ígértek, ami valóban meg is történt, maga a pszichiáter doktornő hívott fel (Hadházi doktornő). Az elmondottak alapján kaptunk egy személyes találkozóra időpontot, ez leginkább egy rövid kórtörténet felvételre hasonlított, és feltettek néhány kérdést a szokásairól, megkérdezték, mi a problémánk konkrétan. A doktornő azt mondta, náluk úgy lehet kivizsgáltatni, hogy befektetik egy hétre. Ettől persze sok szülő sokkot kap, úgyhogy rögtön azt is mondta, hogy mivel még kicsi (ovis, amúgy 3 évestől vizsgálnak), nem kell itt aludnia, napközis rendszerben lesznek a vizsgálatok, három hónappal későbbre kaptunk időpontot.
Délelőtt 10-re mentünk, kapott rendesen ágyat, szekrényt (szobát) a fiam, minden nap jött érte "játszani, beszélgetni" a pszichológus, több alkalommal a pszichiáter, folyamatosan ott volt az osztályon egy gyogy(?)pedagógus. 12-kor ebéd, majd megint valamilyen "foglalkozás", játék, fél 4-kor lehetett érte menni. A nővérek, dolgozók a gyerekekkel kedvesek, segítőkészek, tiszteletben tartották a konfortérzetét növelő kéréseket (pl. ne menjen be a többi gyerek a szobájába). 5+3 napot jártunk, az utolsó 4 már csak fél 1-ig volt bent. Az utolsó nap úgy jöttünk el, hogy "Anya kár hogy nem jövünk többet, jó ide járni"
A zárójelentést/írásos diagnózist kb két héttel később kapjuk meg, akkor tájékoztatnak a fejlesztési lehetőségekről, feltehetjük a kérdéseinket, stb.
Bármikor kérdéssel fordultam a pszichiáter doktornőhöz, érthetően tájékoztatott, nem bagatelizálta de nem is dramatizálta a helyzetet. Laikusok számára is érthetően beszélt, profi hozzáállást tapasztaltunk.
Persze az, hogy majd az "integráltan, kislétszámú iskolában oktatható" és "egyéni fejlesztés szükséges" tételeket tartalmazó papírral mire megyünk, az a jövő zenéje.
Bocs, hogy ilyen hosszú lett, de talán vna benne másnak is hasznos infó.