Tomger, mi abbahagytuk eléggé az elején. 9 hónapig PECS-eztünk úgy, hogy a könyvet is vittük mindenhova, utána elkezdett beszélni, és amik a PECS könyvében voltak, azokat már tudta mondani, az elkérésektől a fáj a pocakig mindent. Mondott akkor már szinte rögtön komplett mondatokat is, de elég keveset és nyelvtan nélkül. Mivel mi se PECS-el, se más ravasz technikákkal az igen/nem-et nem tudtuk neki megtanítani (úgy tűnt, hogy megy, de kiderült, hogy csak betanult viselkedés volt), se a kérdés-választ, ezért már ott abbahagytuk. Az élménymegosztás olyan távol van az elkérek szinttől, mind gondolkodásban, mind kifejezőkészségben, hogy mi meg se kíséreltük, hogy ilyen komplikált mondatokat kirakjon. Ezt az aláPECSezett naplóval támogatjuk a mai napig is. Az egyszerű megfigyeléseit rögtön közölte, amint elkezdett beszélni, hogy pl. "Mind eldőlt", vagy "A piros állva maradt" (tekéztünk). Hogy vele mi történt azt nem tudja elmondani, ahhoz idő- és helyhatározók kellenének, meg sok ige, az már nehéz.
Most már nagyjából jól fejezi ki magát, ha valamit nagyon akar. "Kérem a tányérhintát, olvass mesét, gombát" (Mármint hintáztassam a tányérhintán és mondjam közben a gombás mesét. Csak egy kicsit zsarnok.

)
Szerintem az állatoktól való félelem el fog múlni. Lehet, hogy már jövőre! Nálunk is voltak ilyen átmeneti félelmek. Pl. a játszótéren nem lehetett letenni, mert ott gyerekek voltak.
A mozgó bogarak tavaly lekötötték, nézegette őket, idén már kevésbé. Kíváncsi vagyok, hogy ha kimegyünk tavasszal az állatkertbe, vajon megnéz-e a köteleken és rácsokon kívül mást is.
Nikuc, nem lettél rosszul tőle, hogy bogarakat fogdos? Én nagyon nem bírom a bogarakat!!!!
Érdekes a link valóban, volt is szó mostanában arról, hogy nehéz a diszfáziát megkülönböztetni az autizmustól. 1-2 év, és kiderül, hogy mi a probléma (van-e egyáltalán). Most mesélte egy ismerősöm, hogy a testvére 5 évesen kezdett beszélni és most jogász. Akármi is lehet még, olyan pici.