3Mackó! Köszönöm a zenét, tetszett nekem is.

Nálunk sajnos nem szólhat zene, a gyerek nem bírja. Túl sok az inger akkor, szól, hogy kapcsoljuk ki. Én meg már úgy megszoktam, hogy nem is hiányzik.

Nálunk sem fogadta el a férjem. Úgy gondolja a gyerek olyan, mint ő volt, és ennek megfelelően olyan is lesz. Csak hogy a férjem még nálam is szociálisabb, simán beszélget bárkivel, minden kollégával viccelődik. Én meg nem. Nem tudom miért gondolja, hogy a gyerek olyan lesz, mint ő. De tény, egy párterápiás pszichológusnő mondta, hogy örüljek, hogy ő nem veszi olyan komolyan a dolgot, mert akkor mi lenne, ha mind a ketten belesüppednénk az aggodalomba.
Csak sajnos még egy filmet sem tudtam neki megmutatni, egyáltalán nem olvas szakirodalmat... Nem tagadja, hogy Latka autista, csak nem foglalkozik a szakmai részével. Azt mondja, a gyerek ilyen, elfogadja, de a filmeken más emberek vannak, és a mi fiunk nem olyan lesz. Ő csak azokat az infókat engedi be az agyába, mikor arról beszélnek, hogy 15 évesen minden rendben van a gyerekkel. Jó lehet, hogy így lesz, de én aggódok, hogy mi van ha nem? De én is többet aggódok, mint kellene. Valahogy össze kéne gyúrni az ő feltétlen optimizmusát, és az én "szakmai" érdeklődésemet.