Integrációhoz.
Szanya, nem tudtam, hogy levetethetem az SNI-s bélyeget, bizonyos tekintetben nem lenne rossz. Gyakorlatilag nekünk csak hátrányunk,nehézségünk,bosszúságunk származott eddig ebből, pedig ugye optimális esetben ez elvileg a gyerek érdekében kellene ,hogy létezzen. Idén először profitálunk ebből anyagilag, tekintve, hogy a benzin egy részét megtérítik, de erről simán lemondanék; úgyis BP-re akarunk költözni nyáron, tekintve, hogy mindketten ott dolgozunk, Marci is oda jár , és egyébként is utálunk vidéken lakni

Viszont Marci egyértelműen nem az a kategória, akiről csak így le lehetne szedni a stemplit, mert soha az életben nem tűnne fel senkinek...
Inkább csak arra gondoltam, hogy esetleg szóba állnak velünk olyan iskolák, akik egyébként első körben elhajtanának, ha kimondanánk az asperger/autimus szót. Aztán hátha ,amellett ,hogy hamar rájönnének, hogy némileg fura ez a gyerek, úgy éreznék, hogy azért lehet vállalni.
Ezt Labolennek is mondom: lerágott csont, de nem lenne szabad azzal áltatnunk magunkat, hogy a gyermekeinket integrálják, mert Magyarországon ez a szó csak egy homályos absztrakt kifejezés, amivel esetleg lehet alkalmasint dobálózni, netán pályázati pénzeket húzni,de semmi több. A legtöbb ,amennyiben reménykedhetünk, hogy hatalmas szülői inputtal és egy szerencsésen kifogott toleráns pedagógussal /pedagógusokkal a gyermekeink valahogy kihúzzák sérülés nélkül, esetleg még véletetlenszerűen még szocializálódás terén is fejlődnek a környezet miatt. Az integráció nekem az lenne, ahogy ezt a Benelux-államokban, vagy a skandináv országokban értik; az nálunk soha nem lesz. Nálunk ez inkább azt jelenti: "beengedjük a beteg gyereket a normálisokhoz, aztán ha nem csinál nagy bajt, maradhat.."
Érdekes amúgy..A múltkor kihallgattam Marcit, amint a vele egyidős rokon kisfiúnak mesélte, hogy (ez bizonyára nem fog túl szimpatikusnak hangzani), hogy érdekes, hogy milyen fura osztálytársai vannak, néhány osztálytársa "fogyatékos"(így!), mert nagyon fura dolgokat csinálnak..A memóriáját nem tudom hová tette, mert olyan dolgokról van szó, amiket nemrég még ő is csinált (vagy még most is csinálja...kettős mérce

)
Ettől függetlenül pl. nagyon jóban van egy igazán nem mindennapi aspi lánnyal, tehát legalább a szimpátiáját ez nem feltétlenül határozza meg.
Annyi pozitívum van ebben az egészben, hogy legalább ő is érzi, hogy most nem lóg ki lefelé; magatártását tekintve pl. az egyik legkonszolidáltabb, és ez hátha önbizalmat ad neki végre, amiből eddig nem sok volt. Picit azért most kíváncsi lennék, hogy vajon lenne -e esély, hogy különösebb szeparálódás nélkül ellavírozna -e egy NT osztályban, de nyilván félnék is tőle.
SÜni: nyári felkiáltás

Szerintem nem nagyon vágja ő ezt, valami mintha haloványan derengene, de ez a nyári felkiáltás inkább szólt részéről egy furcsa szónak,vagy a kisilabizálás örömének, mint valami felismerésnek:)