Téma: Iskolakezdés

Marco,
köszi kedves vagy

Szanya, köszönöm a segítséget

marcoverde beküldte:
Igen Marco én dolgoztam az Árpád hídnál. Több, mint egy éve a csoportunkat az cseri úti metro megálóhoz tették.
Ha jól sejtem a fiadnak van egy B. Lili osztálytársa. A kislány anyukájával szoktam beszélgetni. Nekem azt mondta, hogy úgy havi 30 eFt-ban benne van az iskola.
A foglalkozások mellé nekem ez már nem fér bele.
Másrészt a ti iskolátokat nem javasolták Pistinek

Rossz történet következik:
Imerősöm fiának (3.osztályos) kiderült, hogy egyik fiu osztálytársa autista. A gyerek jó tanuló ezt előre kell bocsájtanom. Az igazgatónő kérésére a szülők elvitték a nevelési tanácsadóba, majd Dunaújvárosba (ha jól emlékszem) bentlakásos iskolába!!! küldték a gyereket. Az iskola igazgatója leírta, hogy a fiúcska nem való a bentlakásos iskolába.
A szülők kálváriája a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola Gyógypedagógiai, Pszichológiai Vizsgáló Intézete-ben végződött és itt is a szülőket igazolták, hogy a gyerek járhat rendes általános iskolába. Persze mindezt tanév közben.
Az osztálytársak meg szerencsére szeretik ezt a fiúcskát.


Tanulság számomra, hogy nem lehet hátradőlni, hogy hurrá a gyerek elkezdte végre valahol az iskolát...................................

Curasso: Amit leírtál az ismerős családról, attól sírni volna kedvem! Jó tanuló, harmadikos, szeretik, de frászt kap mindenki a diagnózistól! Iszonyat ami itt van!
Ismerős az érzés, mert amikor mi kerestünk sulit a gyereknek, és éltünk a jegyző nyújtotta segítséggel, akkor két alternatívát tettek elénk: speciális iskola vagy bentlakásos... Egy ép értelmű, 7 éves gyereknek!

Curasso:

Szörnyű ez a story...

Van Lili nevű osztálytársa M-nak , azt hiszem, ő azok közé a gyerekek közé tartozik, akivel kb semmi probléma nincs. Pl. ezért talán pont neki sem való.
Nem tudom milyen érintett a gyermeked. Ha annyira enyhe, hogy nem okoz neki gondot nagy problémát az autizmusa, akkor valószínűleg én sem javasolnám. Már írtam korábban, de szerintem M-nak sem ideális a suli,mert kevés a jó minta, viszont nagyon szereti a tanító nénit, és jól érzi magát.
Most jobban belegondolva: a szerintem két legjobb tanítónő foglalt, ők viszik az 1. és a 2. osztályt.

Sziasztok! Nem olvastam végig minden bejegyzést, de abból a kevésből is úgy látom, érdekes lehet. Anyuka társakat keresek iskolai csoport létrehozásához ép intellektusú, enyhén érintett auti gyerekek szakemberrel támogatott integrálásához. Csepel - Szigetszentmiklós vonalon. A helyzet pillanatnyilag nagyon biztató, érdemes csatlakozni: auti.hu/index.php/vizualis-segedeszkoezo...es-napirend-hetirend

Sziasztok,
Uj vagyok a forumon, bar egy ideje olvasgatom mar, es sokat segitett.
Kislanyom pont most negy eves. Ket honapja vizsgaltak ki (Bp-en), egyelore a jol ismert "pervaziv fejlodesi zavar" dg-t kapta, egy even belul kell majd meg egy vizsgalatra mennunk.
A dr-no azt mondta, Asperger szindromanak mondana, ha nem lenne mar elavult ez a fogalom.
Van egy keteves fiam is, aki miatt szinten megkezdtem az aggodast sajnos, van nehany aprobb furcsasaga, bar sokkal baratsagosabb, nyitottabb, mint a kislanyom volt ennyi idosen.
Masfel eve kulfoldon elunk, es a lanyom itt kezdte el az ovit, szereti, es elfogadjak, szeretik ot.
Elegge elkeserit, amiket itt a forumon olvasok az ovikkal, iskolakkal kapcsolatban. A problemam az, hogy nagyon szeretnek majd hazakoltozni, az eredeti terv az volt, hogy mire a lanyom iskolas lesz, mar otthon leszunk.
De most nagyon elbizonytalanodtam, es elszomorodtam. Ha jol erzem es jol ertem, otthon gyakorlatilag az egyes emberek joindulatan mulik minden, ami az ovit, iskolat illeti, s a szuloknek halasnak kell lenniuk azert is, ami valojaban jar, es termeszetes lenne?
Tudom, hogy ezek tul altalanos kerdesek.
Van olyan itt esetleg, akinek mar nagyobb, esetleg 15 ev feletti enyhen autista gyereke van, es "normal" altalanos iskolaba jart vegig? Esetleg gimnaziumba/kozepiskolaba is?
Itt eleg eros a szocialis halo, es ez a tarsadalom tenyleg arrol hires, hogy mindenkit probal befogadni, elfogadni es integralni. Jobban teszem ha felfogom, hogy nem szabad hazamennunk?
Na persze nem tudni, milyen szinten lesz majd a kislanyom 6-7 evesen..
Meg nagyon sok mondanivalom, es kerdesem lenne, most ugy erzem, elvesztem a rengeteg info kozott, foleg igy, hogy ket hajoban probalok evezni, valami ilyesmit erzek.
Olyan jo lenne, ha valaki irna arrol, hogy jol is mehetnek a dolgok otthon egy enyhen autista gyerek iskolaival kapcsolatban...

Szia Zorka!

Sajnos nem fogsz a vágyaidnak megfelelő válaszokat kapni. Itt a fórumon jelenleg idősebb gyerek nincs, viszont információim vannak olyan magasabban funkcionáló gyerekekről, akik normál általánosba jártak. Őket szétszekírozták az iskolában, egy folyamatos menekülés volt az életük. Talán a lányoknak könnyebb ilyen szempontból, ha olvasod az Autizmussal élni blogot, láthatod, hogy boldogul a kislány, és itt a fórumon is van egy anyuka, akinek a kislánya sikeresen veszi az általános iskola elejét (egyházi iskolában). Viszont ellenpélda is van sajnos, ismerek olyan nagyon enyhe, dg. nélkül élő kislányt, akinek horror az iskola. Általában felsőtagozatban jelentkeznek a komoly gondok.
Nem tudom, hol éltek, de ha mondjuk Anglia, Dánia, Svédország, Belgium, akkor nehogy hazagyertek.

Zorka, nagyon jól látod az itteni helyzetet. Én hazugságnak érezném, ha azt mondanám,hogy persze, itthon is jó lesz nektek, ha odafigyelsz. Pontosan azért, amit írtál, mert itt minden az adott tanítónő-óvónő jóindulatán múlik és ezt akármilyen ügyesen is szervezed előre, nem tudod biztosítani. Amit még hozzátennék, hogy a gyerekek jóindulatán is múlik, mert ez nem egy toleráns társadalom és a gyerekek otthonról az intoleranciát hozzák általában, de a kicsiknél még működik a tolerancia, csak a nagyobbaknál nem, pont a suliban kezd ez is gonddá válni, de ezt sem tudod befolyásolni előre.
A férjem terapeutája foglalkozik nagyobb sulisokkal és ritka, hogy valaki ASesen jól veszi az akadályokat és befogadják. Bár, ha jól tudom, serdülőkorban minden ország gyerekei megküzdenek ezzel a problémával, ez nem magyar-specifikus, de itt kb nincs szociális háló, tehát igazán nincsenek védve azok az ASesek, akiket bántanak a többiek.
Én nem jönnék haza. És nem csak az iskola, oktatás miatt, hanem mert általában is ellenségesek az emberek az autikkal, intoleránsak és ráadásul tévhitekben élnek és megbélyegeznek. A barátok, rokonok, még sokszor ők is.

Zorka:


Üdv!
Bocsánat,ha elkeserítő , amit írok.
Nem tudom mit takar a külföld, de ha Nyugat-Európában, USÁ-ban, Kanadában éltek, akkor én a helyedben nem jönnék vissza.
Nekem az egyik legnagyobb ok, hogy elmeneküljek innen, az az, hogy itt szerintem katasztrofális jövő vár a fiamra. Az autizmussal élők helyzete szerintem itthon kirívóan rossz: jó példa arra, hogy egy olyan fejlődési zavar esetében, ami minimum 1-1,5%-át érinti a társadalomnak, BP-n össz-vissz kb 4-5 kis alapítvány lát el egyáltalán fejlesztést..Az intézményekben fogalmuk nincs erről, az állam által biztosított gyógypedagógiai szolgáltatás nagyrészt 0, iskolai támogatás szinte 0 , gyakorlatilag nincsen integráció,
a társadalmi tolerancia borzalmasan alacsony..
Az autisták számára a munkahelyi perspektívák szintén a nullával egyenlők. Én alapvetően szeretem ezt az országot, leginkább Budapestet,de két kezemet összetenném, ha el tudnék innen menekülni a családommal, szerintem autistaként csak szenvedne itthon a gyermeked.

Marko
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Szia Zorka!
Az előbb már próbáltam választ küldeni, de úgy látom nem ment el. Na mégegyszer.
Nekem 13 éves aspie a fiam. Lehet, hogy szerencsénk van, hogy ugyanabba a „normál állami iskolába jár már évek óta, bár elég rögös út vezetett ide. Az iskolában kiscsoportos osztályokban integráltan fogadnak SNI gyerekeket többféle problémával (autista, diszgráfia stb.) szociális probléma. Sajnos sok gyerek már alsóban akár az ötödik iskolánál tart.A serdülőkori nehézség hatványozottabban jelenik meg, mint NT-nél. Nekünk a felső osztály nagyon jól indult, a tavalyi év szörnyű volt, most sokkal jobb, sokat fejlődött. Szakember azt mondta, jellemző ez a hullámzás az állapotukban.Most nekem azon főhet a fejem, hogy középiskolába hogyan s hova tovább. Ezen a szinten még nehezebb találni megfelelő iskolát. Alapítványi gimnázium 80 ezres havi díjjal elég kemény az itteni fizetések mellett.
Az előttem szólókhoz csatlakozva én sem tudlak sok jóval biztatni. Az autista gyerekek oktatási helyzete katasztrófális, pedig egyre több a különböző SNI gyerek. Az új rendszerben még ennél rosszabb lesz. Az új szabályozás szerint 500 gyermekenként 1 pedagógiai asszisztensre van szükség, (szemben a korábbi 100 gyerek), ennyit finanszíroz az állam. A befogadó iskolák helyzete eddig sem volt könnyű, de most! A gyógypedagógusok jönnek-mennek, újakat is nehezen találnak. A szakemberképzés sem a legjobb. Ha jól tudom kb. 3 éve kezdték a szakot a Gyógyped. Főiskolán, tehát most végeznek az elsők. De lehet, hogy más jobb infót tud erről itt a fórumon.
Szóval nem tudom pontosan Ti hol éltek, de én is azt mondanám, hogy inkább maradj. Innen az is menekül, akinek ilyen problémával nem kell megküzdenie.

Sziasztok!
Koszonom, hogy irtatok, nekem nagyon sokat segit! Bar csak meg szomorubb lettem azoktol, amiket irtok.
Persze, azt vartam volna, pontosabban azt szerettem volna hallani, hogy igen, lehet jo is, es erdemes, szabad hazamennunk, de sajnos egyre inkabb arra mutat az egesz, hogy nem..
Gyakorlatilag vegtelen a kuzdelem az alapveto jogokert otthon. Hogyan nem vettem ezt eszre, mig ott eltem?
En is nagyon szeretem Magyarorszagot, es Budapestet, meg masfel ev utan is honvagyam van, es szivem szerint, azonnal visszamennek. Ugy is jottem ki, hogy jo, de csak akkor jovok, ha max 4 evet maradunk, E. iskolakezdeseig. Na persze akkor meg nem tudtuk, hogy ilyen problemaink lesznek. Amugy Svedo-ban lakunk.
Most, mikor otthon voltunk a diagnozis miatt, azt fogalmaztam meg magamnak, hogy igen, Bp tokeletes hely egy fiatal, egeszseges, porgos, fuggetlen embernek. A tobbiek meg oldjak meg maguk a problemaikat.
Nekem amugy a diagnosztizalo hely is mellbevago elmeny volt Bp-en. Mi hatartalan bizalommal mentunk, mert csak jokat hallottunk rola, es csalodas volt. Nem is maradtunk, csak egy napot az osztalyon, pedig egy hetet kellett volna, vegul harom ambulans vizsgalat tortent, ugy kaptuk meg a papirt. Az orvosok, es a gyogyped, meg a pszichologus nagyon kedvesek, korrektek voltak, es nagyon profik, a szakertelmukhoz nem fer ketseg, de az osztalyon...hat mit mondjak? Ugy tudnam megfogalmazni, hogy arrogans es szeretet nelkuli legkor volt, kb olyan "pedagogiai elvek" ervenyesultek, mint amikkel ovis koromban talalkoztam a 80-as evek elejen, remes volt. Egyszeruen nem akartam elhinni, menekultem onnan a lanyommal, mert pont ez az a legkor, es ezek azok az elmenyek, amiktol szeretnem megovni ot, amig lehet. De vegul meg lehetett oldani ambulansan is, nem kellett visszamenni az osztalyra.
Akkor kezdtem el gondolkodni, hogyha itt elofordulhat ilyen banasmod, akkor mi van az ovodakban, iskolakban? Es elkezdtem kerdezoskodni, olvasni, osszeszedni az infokat, mire is szamithatunk, ha hazamegyunk.

Zorka:
Üdv a fórumon!
A többiek már szinte mindent leírtak. Itthon elég nehezen megy az integráció, ovis és iskolás korban is. Az én fiam harmadikos egy alapítványi suliban, ahova SNI-s gyerekek járnak (autik, diszesek, hiperek, magatartászavarosak stb.), tehát átlagos iskoláról nem tudok beszámolni.
Viszont akartam írni egy pozitív példáról is. A fiam sulijába járt egy nagyon okos, enyhén érintett Aspergeres fiú, akit most ettől a tanévtől átvettek egy normál iskolába, most negyedikes és nagylétszámú osztályba jár. Előtte, még júniusban ott töltött néhány próbanapot, és a az írásbeli értékelés és a próbanap tapasztalatai alapján átvették oda. Épp tegnap mesélte az anyuka, hogy a fia jól érzi magát, nagyon jó osztályzatai vannak, van egy barátja is már, akivel leginkább tudományos dolgokról beszélgetnek, de azért még nem tudott teljesen beilleszkedni, igaz még csak két hónap telt el. Remélem, lesz ez jobb is.
Sajnos idősebbeket, középiskolásokat én sem ismerek, és itt a fórumon sem szoktak írni szülők, nem tudom, hogy vajon olvassák-e.

Zorka: Svédország a legjobb hely ahol lehettek, ezt már mindenki leírta! Ott az emberek toleránsabbak és gyerekközpontúak. A szociális háló jobban kiépített, ott van jövője a gyerekeidnek. Itthon sajnos nem csak a súlyos autistáknak nehéz, de az enyhéknek is. A normál sulikban szekálják a gyereket, a tanárok nincsenek felkészülve rájuk, az integráció (igazából nem létezik csak papíron) alapítványiak nem olcsók itthoni fizetéshez és az is igazából vegyes szegregáció, az igazi szegregációban BP.-en néhány helyen van csak alsó oszt. ép értelmű osztály, de felsőben nem biztosított. A felső oktatás meg......
Ha honvágyad van, akkor inkább fapadossal repülj haza!
Sajnálom, hogy mindenki ezt írja, de sajnos rossz a tapasztalatunk nem csak az oktatásban, fejlesztés területén, eü. ellátásban.
Keres odakint magyar kapcsolatokat és akkor jobban itthon érzed magad!

Zorka:

Nyilvánvalóan Svédország a világon az egyik legjobb hely, ahol élhettek autizmus-szempontból. Persze hiába, ha te nem érzed kint jól magad; én egyáltalán nem akarom lebecsülni a honvágy jelentőségét. Nem mindenki olyan lelki beállítottságú, hogy képes az otthonától, rokonaitól távol élni egy magyartól jelentősen különböző kultúrában, bizonyos szinten egy kicsit örökké kívülállóként. Az ember azért nem áldozhatja fel teljesen magát a gyerekeiért.
Az itthoni dolgokról sok mindent leírtunk : az egyik legnagyobb probléma az, hogy még az sem lenne elég, ha rengeteg pénzed lenne, mert az emberek toleranciáját nem lehet megvásárolni.
Viszont az sem kizárt, hogy a gyermekedet olyan jól fejlesztik, hogy nem veszik rajta észre a dolgokat, és akkor ellavírozik..Pláne, hogy az érintett gyermeked lány; szerintem neki azért sokkal egyszerűbb lesz az élet, mint fiúként.
Ha nagyon nem bírod a kintlétet, én lehet, hogy a helyedben legalább az óvodáskori fejlesztést kint megcsinálám , esetleg pár év a suliban, és utána megkockáztatnám a hazajövetelt, ha úgy látom, hogy a gyerek megállná a helyét különösebb segítség nélkül egy normál iskolában,.
Egyébként hogyhogy Budapesten végeztettétek a vizsgálatot?

Miri:
Az alapitvanyi iskolaban vegyes csoportok vannak, ugy ertem, teljesen kulonbozo problemakkal rendelkezo SNI-s gyerekeket egy osztalyba tesznek? Bar kis letszamnal es jo pedagogussal mukodhet..Ugye?
Es ott az ep ertelmu gyerekekkel a normal tananyagot probaljak venni? A pedagogusok spec vegzettseguek?

Sunocske:
Igen, itt az integracio nagyon megy, az oviban pl tobbszor hangsulyoztak, hogy ebben az orszagban minden gyereknek joga van akarmelyik oviba/iskolaba jarni. A kornyezet, az emberek nagyon elfogadoak. Na persze itt is van mindenfele ember termeszetesen, de itt, ugy tudnam mondani, hogy az egesz rendszer garanciat vallal azert, h a gyerek jol erezze magat. Itt tilos a gyerekkel szemben agresszivan fellepni, es persze nemcsak a veresre kell gondolni..
De mas szempontbol nem tudom mire van lehetoseg (fejlesztesek), ertek mar itt erdekes meglepetesek az eu. ellatassal kapcsolatban. Ez most kb 1-2 honapon belul kiderul (ennyi az atfutasa, hogy eljusson az ugyunk a megfelelo helyre, eloirjak milyen vizsg kell meg esetleg, stb

Marcoverde:
Pontosan ezt gondolom, amit irtal:) Ha az anya nincs jol, akkor senki sem lehet igazan jol a csaladban. (Bar a kislanyom kiegyensulyozott, es boldog szerintem. A fiam viszont ad most elfoglaltsagot boven:) Nem tudom, ez megeri-e hosszutavon. Persze kuzdok, h ne ezt erezzem, es probalom a jo dolgokat nezni az egeszben, es orulni annak, hogy ide hozott minket a josors. Az elmult ev nagyon nehez volt, tobb minden miatt. Es itt valt vilagossa szamomra, hogy gond van, es nagyon nehezen eltem meg, foleg a bizonytalansagot, es h nem tudtam kihez fordulni, talan ezert vagyok most ilyen depresszios.
Most ugy erzem, a lanyom enyhen erintett (tudom, ezzel sokan igy vagyunk az elejen) es remenykedem, hogy veszi majd az akadalyokat egy atlag suliban (talan otthon is), s akkor szoba johet a hazakoltozes kb ket ev mulva.
Ha viszont kiderul, hogy a fiammal is van problema...hat nem tudom.

Amugy fokent a nyelv miatt jottunk haza, tavasszal, mikor a vizsgalatra jelentkeztunk, meg nem beszelte a kislanyom olyan szinten a masik nyelvet, hogy siman ment volna az egesz. Es persze en is inkabb magyarul szeretnem megbeszelni a dolgokat, ha mar a gyerekemrol es ilyen fontos kerdesekrol van szo. Es bevallom, sok szempontbol jobban bizom a magyar egeszsegugyben, mint az itteniben, de ez razos tema, es talan nem is illik ide.
Amugy itt siman elfogadjak a magyar kivizsgalas eredmenyet, csak le kell forditanunk.

Zorka: az alapítványiakban vegyes csoportok vannak (hiper, disz, auti, viselkedés zavaros...). Vagy nagyon sokat kell fizetni v. a létéért küzd, ha nincs valami támogató mögötte. Igen normál tanmenettel haladnak az ép értelmű gyerekeknél. Erről majd Marco, Miri és Kimni biztos ír.

Ha kérdezed én szeretnék inkább ott gyerek lenni, ahol védenek és a jogaim biztosítva vannak. Itthon a NT gyerekeket is érik sérelmek az iskolákba, most hogy az oktatást itthon átalakították a tanárok még frusztráltabbak. Csak annyit mondok, hogy az én munkamániás tanár férjem aki imádott dolgozni és ma is szeret a katedrán állni a csukott ajtó mögött azt mondja, hogy akár pizzafutár is lenne Ausztriában. Megemelték az óraszámát, összevont matekcsoportok van 35 gyerek különböző szinten, rengeteg adminisztráció és bárki bármit mond az én férjem fizúja nem, hogy ugyanaz maradt, de csökkent.
Agresszió van a tanárok és a gyerekek részéről is, ez nem egy Toleráns nép. Itt az vonaton, azért rászólnak a gyerekre, ha tapsol egyet örömében.
Fejlesztéseket általában a szülők kalkulálják ki a konyhapénzből, mert az itteni támogatások sajnos nem elégek, ami fejlesztéseket az állam biztosít, ha biztosít nem mindig a meghatározott óraszámba és nem is mindig azt amit előírtak.
Mi pl: Gödről BP.-re visszük a gyereket szegregált suliban, mert úgy volt lesz PECS, hát nem igazán használják a vizuális segítséget ami van azt nem minden gyerek érti és szerintem kicsi, de itt legalább vmi van máshol ez se. Itthon nem TEAM-et alkotunk, hanem mindenki vmit csinálgat. Svédországban úgy tudom ez vhogy gördülékenyebb.

Az ottani eü. úgy tudom, nem lehet csak úgy odaugrani, hanem várólista van. Itthon annak ellenére, hogy milyen körülmények vannak még mindig sokkal magasabb színvonal van mint máshol. Pl: Kanadában a kismamát nem látja orvos egészen 12.hétig egy ultrahang se történik. Itthon ez fel se merülne, mert mi van, ha méhen kívüli a terhesség. Itthon csak a koordinálással és a pénz elfolyásával van, mert azért végzünk mi sok felesleges beavatkozást. Amikor a háziorvos kér ilyen vérleletet, majd a belgyógyász egy másikat csak még plusz 2.

Két év múlva jönnétek azt írod, hát nagyon kíváncsi lennék, hogy döntötök.
Szerintem te is találsz ott majd védett közösséget, biztos ott is vannak auti szülők, csak meg kell találnod őket, szerintem a vizsgálatok után több segítséget kapsz.
A fórumra meg gyere beszélgetni, kiönteni a lelked és elmesélni hogy haladsz, hogy fejlődnek a gyerekek.

Sunocske:

Koszonom! Egyebkent most legszivesebben egesz nap csak a forumoznek, annyira hasznos, es igenyes az egesz, nekem nagyon sokat segit, bar ezt mar nem 1x irtam
Most amugy nem tudok massal foglalkozni igazan, csak az autizmussal, eleg kibirhatatlan lehetek...ezzel mas is igy van az elejen, marmint a diagnozis utan?
De sajnos idom szinte semmi, munka, es a ket gyerkoc mellett (most eppitthon, mert beteg a kicsi, es elaludt), segitseg meg semmi, estig egyedul vagyok veluk. Es mostanaban ket percet nem birnak ki egyutt, folyton balhe van, de errol talan majd az autizmus mindennapokban kerdezek/irok..
Egeszsegugy: Igen, otthon osszesegeben jobb a helyzet, marmint ami a szakmai reszet illeti..Otthon legtobbszor az szul elegedetlenseget (es jogosan), hogy embertelenebb a rendszer, kiegett, fasult eu dolgozok, tulterheltseg...es rosszak a korulmenyek.
De ilyen a vilagon nincs, mint otthon, hogy vk felhivja ejjel az ugyeletet, azzal, h 3 napja faj a labam, es kivonul az orvos
Itt nagyon betegnek kell lenni meg a gyerekeknek is, (vagy a szulonek kell "verekedni", nyomulni) hogy fogadjak a jarobeteg rendelesen..Vagy bemehet az ember az akutra, es ott 4-5 (!) orat varhat. De errol eleg is ennyi.
Hat, kivancsi vagyok, a fejlesztesekkel mi a helyzet, miket ajanlanak majd fol, ha megtudok vm-t, irok. Ja, amugy itt nincs olyan, mint otthon, hogy a szulo megy ide-oda a gyerekkel, es intezi a dolgokat egyedul, foleg, ha meg nincs pontos dg. Nem is nagyon vannak privat rendelok, fejleszto helyek, legalabbis nekunk nem sikerult talalnunk egyet sem. A "vedono" egyaltalan nem hallott ilyenekrol, nem is ertette, mit akarok, mert itt ugy van, hogy ha megvan a dg, akkor van egy kulon szerv, ami ezzel foglalkozik, hogy a dg-sal rendelkezo gyerekeknek eloirogatja a fejleszteseket, teendoket, beszelnek az ovival/iskolaval, stb. Huh, talan kicsit bonyolultan fogalmaztam.
Szoval meglatjuk, most csak varok, mast nem tudok tenni.

Zorka:

Az alapítványi iskolákkal kapcsolatban leginkább csak a fiaméról tudok beszámolni.

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.