Téma: Autizmus mindennapok

Az enyém is pont ilyen! Ha véletlenül nagy ritkán tönkretesz valamit (ez talán eddig 3x fordult eddig elő), akkor utána teljes kétségbeesés van.

És szokott sorba rakosgatni, vagy ilyesmit csinálni, amit a kis videókban mutatnak?
Én soha nem tapasztaltam ilyet. Egyébként a fiam elég rendetlen, olyan, mint egy átlag gyerek. Talán annyiban ügyesebb, hogy ha rákérdezek, valamit hol hagyott, akkor tudja. A Húga nem mindig. Mondjuk kb. 4x annyi dolgot dobál szét, úgyhogy nem csodálom.
Igazán akkor esett le az állam, mikor 2 éves korában anyuméknál játszott, aztán jó fél évig nem mentünk (ők jöttek mindig). Amikor újra mentünk, tudta, mi hol van. Szépen bement a szobába, és levette a játékokat a polcról, kihúzta a mérleget az ágy alól, stb., amit fél éve mutatott meg neki anyukám.

Azt nem, de kiskorában nagyon sokat pörgetett. És a potyogtatás még mindig nagy kedvenc! Mindkettő elég tipikus.
Jó lehet a fiad beszédértése, ha meg tudja mondani, mit hol hagyott! Én ezzel mindig kínlódom. Ha végre megérti mit kérdezek, akkor megmutatja, de mire megérti...! Egyébként ő is kis rendetlen, de én sem vagyok rendmániás. Szépen elpakol, ha valami zavarja, hogy útban van, meg ha kérem, akkor is.
Ez nálunk is így van, tudja az utat bárhova megyünk (ha jártunk arra korábban), még ha másfelől érkezünk, és nem is teljesen egyértelmű, akkor is tudja, hova megyünk, és merre kell menni. Mintha térkép lenne a fejében. Nagyon érdekes, mert én egyáltalán nem tudok tájékozódni! És lakáson belül is mindent megtalál, ugyanúgy, mint a fiad, akármilyen régen voltunk ott.
Szerintem nagyon jó képességei lehetnek a fiadnak az alapján, amit elmondasz. Ha megkapja a célfejlesztést, akkor utána mindenképp integráló iskola kellene majd neki, az az érzésem. Van a környéketeken?

Az enyémet nem érdekelte a pörgetés. Tetszett Neki a búgócsiga, de csak azért, mert mindig megállította. Amikor rájött, hogy kell megpörgetni, már nem volt kihívás, és meg is unta.
A potyogtatás is csak annyiban érdekli, hogy főként vízbe dobált valamit. Először még a formabedobó tetejét is levette, és úgy illesztette bele a formát (mintha "kirakó" lenne) mert nem tetszett neki, hogy beleesik a kocka.
Vízzel voltak vicces helyzetek. Pl. amikor ittam az almalevet kint, Ő meg arra járt, és beledobott egy kavicsot. Vagy amikor a szomszéd fiú le akarta önteni a testvérét egy vödör vízzel nyáron, így futott utána, a fiam meg utánuk, hogy beledobjon egy kavicsot. De nagyon élvezte. Mi is.
Ha sietünk az oviba, simán elmegy a pocsolya mellett, vagy bármi víz mellett, nem kell megállni, hogy mindenáron beledobjon valamit.

Szerencsénk van, mert a faluban az óvoda meg az iskola is integráló. A suli benne is van a listában.
Nem messze van innen a munkahelyem is, abban a városban van a gyerekorvosunk, és ott van egy autispec. általános iskola is. Azt mondta, hogy majd Őket azért kérdezzük meg, mert tudnak segíteni, ha másban nem, ötletekkel, hogy az integráló iskolában elboldoguljon.

Elég sok dolgot megért. Az általa kedvelt tárgyaknak kíváncsi a nevére, és meg is jegyzi, így ha kimondjuk a megfelelő kulcsszavakat, amiket már ismer, akkor kapcsol, és elkezdi keresni.
(pl. Hol a cumid, hol a cumisüveged) Baj csak azért van, mert persze a tesója elteszi.
Nagyon örül, amikor csak képen látott tárgyat meglát élőben, és felismeri. A legújabb a zászló. Az oviban mutatta mindig a jelek között, és megmutattam neki, hogy az ovira ki van tűzve egy igazi. Azóta azt mindig megcsodáljuk hazafelé.

A térérzékelésem nekem is pocsék, úgyhogy én is csodálom, hogy a fiam ennyire jól elboldogul. Mondjuk az apja is ilyen.

Ez aranyos.

Mázlitok van, így nem kell külön küzdened.
Azt hiszem, viszonylag könnyű dolga lesz, főleg, hogy tesója is van, az sokat számít.

Nekünk, azért nincs még v. már 3.gyerekünk, mert a diagnózis környékére terveztük a következő gyermek legyártását. Ha egy fél évvel később derül ki akkor most én is három gyerekes anyuka lennék. Szerintem, ha Andris beszélne lehet, hogy más lenne a helyzet.
Én ha kikapcsolódásra vágyom v. nagyon elegem van a családból akkor elrángatom a kutyát sétálni. Volt, hogy a nagy esőben nézett rám, hogy komolyan gondolom, persze nem jött velem!

Andris jó kis gyerek nagyon nem rombolt! A kertben egyedül a torma nagy levelei sínylették meg az érdeklődését ill. egyszer magára kent egy flakon testápolót az ágy közepén.

A kavics eldobását neki úgy kellett tanítani, nem akarta az istenért elengedni nem hogy eldobni. Most is mint a markoló felmarkol egy adagot és a víz felett elengedi.
A hordókban lévő vízzel való pancsolást sikerült oly jól megtanítani, hogy hidegben már árgus szemekkel figyelhetjük. Lsd. Hoxán a tavalyi képen.

sünöcske, jó tudni, hogy nem én vagyok az egyetlen, akinek már 3 kölke lenne, ha minden rendben lenne a többivel Én ezt nehezen dolgozom fel... nekem már biztosan nem lesz, jövőre 35 leszek és cukros vagyok, tehát nekem túl kockázatos lenne utána szülni. Ja, meg kitől, mert a házasságom romokban...

A saját betegségem nem tartott vissza (elgondolkodtatott ugyan), de ha tudtam volna, hogy auti a második gyerkőc, lehet, hogy megváltoztatta volna a döntésemet, de az is lehet, hogy pont ezért vállaltam volna egy haramdikat (bár ez utóbbi nem valószínű). Én 36 évesen szültem a 3. babót,a barátnőm meg 37 elmúlt és az elsőt hordja a szíve alatt. Szóval az időből nem vagy kifutva.

Aranyos vagy 3mackó, de én 22 éve cukros vagyok, sajnos ki vagyok futva emiatt az időből...

Hát a cukorbetegséget nem ismerem, de nem egyszerű betegség.

Sziasztok!

Érdekes ez a 3. gyerkőc téma. Nálunk 1,5-2 hónapja merült fel a gyanú, nekem az első reakcióm ez ügyben az volt, hogy kizárt dolog, én ezt nem tudnám még egyszer végigcsinálni. Férjem viszont felvetette, hogy pont emiatt lehetne, hogy a nagytesó ne legyen egyedül NT. Én egyelőre leginkább félek a dologtól, mert egyik szülésem sem volt komplikációmentes. Most vagyok 35, azt sem tudom, hogy a kicsi mennyire auti vagy enyhe, ha igen, és ez láthatóvá válik 1-2 éven belül, akkor esetleg, de most egyelőre inkább a nem felé hajlok.

Ráadásul úgy látom, hogy főleg az enyhébb esetekben a családi halmozódás megfigyelhető.

Hát igen, az én férjem is azt mondja, hogy lesz két NT gyerek és max egy fiúnk meg velünk marad. Persze én parázok, hogy a kicsi ne legyen auti, de egyenlőre sokkal nyitottabb és érdeklődőbb mint a középső fiam volt.

Képzeljétek, séta ügyben annyit fejlődtünk, hogy az el sem hiszem.

Kb. 3 hete kezdtem el a kicsivel sétálni, előtte egyáltalán nem lehetett. Most elhatároztam, hogy akármi lesz, megtanulunk együtt gyalog közlekedni. Elején fárasztó volt, mert veszélyérzete semmi, meg imád átfutni az úton stb. és kezét sem lehetett megfogni. Én elkezdtem a kezét megfogni, meg mondani neki stb és most pár hét után ott tartunk, hogy már lehet vele a séta 99%ban kézen fogva menni, sőt ő kéri, hogy fogjam a kezét (fokozatosan egyre többször és egyre hosszabb ideig kérte).

Boltban meg egyéb várakozós helyeken az esetek többségében nem rohangál el, hanem vár.

Figyel a nevére és ha szólok, hogy erre megyünk, vagy jöjjön vissza, akkor jön.
Végre nem csak a földet meg a lábunkat nézi, hanem nézelődik, mutat buszt, egyebeket, megáll nézelődni, karácsonyfadíszt fogdosni stb.

Zebrán is egész jól át tudnunk menni simán kézen fogva nem tiltakozik, az út szélén vár velem.

Mintha megszokta volna sok ingert, ami a sétálással együtt jár.

Tök boldog vagyok....

Ma megyünk apukám vállalati mikulás partira, na arra azért kíváncsi vagyok, ott hogy fogja bírni.

Viszont itthon sokszor kiakadok tőle, mert egyfolytában húz mindig vhova, hol enni, hol inni, hol játékot kér stb. Wc-zni sem lehet tőle, mert jön és húz.

Amitől még kivagyok, hogy folyton rám mászik, ha fekszem, megrúg, rám áll, stb, mintha nem értené, hogy ez másnak fáj (hiába mondom neki). Férjemet éjjel rendszeresen vmi lerúgnivaló akadálynak tekinti az ágyon.

Ha vmi nem tetszik neki, akkor eldobja. kajától megőrülök, mert rendszeresen ha nem tetszik neki a kaja, vagy eldobja a tányért (kajával együtt), vagy kiüti a kezemből. Pohárral uez. Szerencsére a cumisüveget már nem dobálja, mert 3 hete eltettem a cumisüveget, azóta csak pohárból iszik. Régen mindig azt csinálta, hogy cumisüveget vagy fejjel lefelé rázogatta, ha már nem volt szomjas, vagy eldobta. Ezért tettem el most, mert már nagyon fárasztó volt folyton tócsákat takarítani. És érdekes, nem volt belőle semmi probléma, nem keresi azóta sem a cumisüveget, simán pohárból kér inni.

Ja és a "nem". Egyszerűen képtelen vagyok vele megértetni, hogy egyes dolgokat nem szabad. Vigyorog rajta, és szemmel láthatóan nem érti. Ezt nem tudom, hogyan fogom neki megtanítani. (pl. hogy nem öntjük ki a kaját a földre, ezt nem érti, de azt, hogy erre menjen és ne arra, azt meg igen).

HáromMackó, mekkora nálatok a kicsi?

16 hónapos

Karácsonyi őrülettel hogy álltok? Én már most kész vagyok teljesen.
Jött a Mikulás?

A Milulás már tegnap este nálunk járt. Zolika kibontotta az összes csokimikulást és mindegyiket lefejezte (megette a fejét).
Karácsonyra, a gyerkőcöknek már megvan az ajándék. Csak a férjemnek nem tudom mit vegyek, ahogy általában.
Karácsonyi sütés-főzés nálunk csak olyan, mint egy vasárnapi ebéd, úgyhogy az sem lesz gond. A plusz dolog, hogy 1 kg lisztből sütök majd mézeskalácsot.

Én tegnap este jöttem rá, hogy a gyereknek nem vettünk ünneplős ruhát, tehát hétköznapi ruha lesz rajta az ovis Mikulás ünnepségen. Mondjuk ahogy bepillantottam, a többség nem volt ünneplősben.
Szóval most délután rohanunk megfelelő ruháért, legalább karácsonyra legyen.
Az ajándékbeszerzés is csak félig van meg.
Ja és természetesen, mint minden évben, most se tudjuk, hol a karácsonyfatalp.

Szegény kicsi fiam most először várta a télapót, az oviban is üldögélt a szőnyegen és próbálta énekelgetni a mikulás dalokat amíg gyakorolták, hát nem ma lett beteg és nem tudtam elvinni. Orrmandulagyulladás.
Nem szoktam a gyerkőceimet kiöltöztetni oviban, fő a kényelem. Mondjuk azért nem melegítő nadrágba viszem őket ilyenkor, kapnak valami kis ingecskét meg mondjuk egy kordbársony nacit, sport pulcsi helyett meg mondjuk egy kötött kardigánt és kész.
Műfenyőnk van így az sem gond, a díszítésnél meg versengenek a gyerekeim ki segítsen díszíteni.