Autizmus mindennapok

Ma sikerült látnom a fiam egyik óvodai "pordukcióját", jó kis hiszti volt. Remélem miután elmentem tudott azért valamit kezdeni vele a logopédus.

Az én fiam is ilyen hangulatilag, tök sokáig nem örült nekem az oviban, észre sem vett szinte... máskor meg itthon örömtáncot járt, ha valaki hazajött. De mostanra ez megszűnt! mindig örül nekem, az oviban is, abszolút nincs ilyen szintű, látványos hangulatingadozása...
A lökdösődésről a tapasztalt, hozzáértő anyukák biztos tudnak sokmindent, sajnos (vavgy nem sajnos) én ebben nem tudok segíteni, nálunk ilyen nincs.

3mackó, remélem, sikerült lenyugtatni a fiad az oviban... ezeket olyan nehéz átélni, én úgy ki tudok ezektől borulni...

Ez az első éve, (még csak egy hónapja volt 3 éves) de én valamiért nagyon félek az oltástól, az influenzától viszont nem igazán. Nem emlékszem rá, hogy valaha életemben is elkaptam, és a férjem sem. A legnagyobb járványok idején is jártunk emberek között, sőt gyerekorvosnál is az ekcéma miatt, de a gyerekek se szedték össze.
Ezen kívül minden létező oltást megkapott. Rotát, bárányhimlőt, kullancsosat, meningot, prevenart.
Több barátnőm egyébként most oltat, így ha nekik nem lesznek rossz tapasztalataik (láz, nyirokcsomógyulladás, stb.), akkor én is beadatom.

Szanya: Örülök, hogy látszik rajta a fejlődés ilyen téren. Én is leginkább ezen vettem észre változást. Szerintem jót tesz Nekik, hogy a többiektől látják.

Nálunk csak akkor kapta meg a nagyfiam és a férjem egyszer, mikor terhes voltam a kicsivel és nekem nem akartuk beadatni, de sajnos több kismama is meghalt, ja ez a H1N1 elleni oltás volt.
Tudtommal az ilyen szezonális oltások jelentős részében még mindig van thimerosalt.

A magán gyógypedhez akihez járunk már szeptember óta, szokta tudni kezelni a helyzetet, már ott is volt, hogy nem akart bemenni, de mire kiért a férjem a kapun már nem halotta, hogy kiabál a gyerek, utána meg mondta a gyógyped, hogy rendben volt. Nem volt gond.
De az ovis logopédusnál még nem volt ilyen, nem tudom, hogy neki sikerült-e. Nagyon fel tudja húzni magát időnként.
Az auti spec gyógypednél meg azzal kezdte az első foglalkozáson, hogy nem akart ott maradni, ott is volt kajabálás kb 5 percig, aztán ott is rendben volt.

Én is erősen oltásellenes vagyok.
Ezeket állandóan újrakészítik minden évben, és elég hullámzó a minőségük.
Én volt, hogy iszonyatosan rosszul voltam az oltást követő napon, dolgozni sem tudtam menni, azt hiszem nem sok választott el egy epilepszia szerű rohamtól, pedig ilyen nincs a családban amúgy.
Én azóta megpróbálom kerülni az influenza oltásokat az egész családnál.

Anno a két gyerek átesett a H1N1-en is. Három napig voltak enyhén betegek. Ennyi. Ha a szervezeted nincs elgyengülve, nem ért sok stressz, és tudsz vele pihenni, akkor roppant kicsi a valószínűsége, hogy valami bajod lesz egy influenzától.

Az olyan oltások elől nem zárkózunk el, ami tartós védelmet nyújt (pl bárányhimlő elleni oltás), vagy nagyon súlyos és veszélyes betegséget lehet vele megelőzni.
Hát stressz mentes élet az nincs, de azért igyekszünk rendben tartani az immunrendszerünket.

Senkit nem akarok oltásra beszélni, csak halkan megjegyezném, hogy azért reagálunk egyszer így, egyszer úgy az oltásra, mert adott helyzetben más immunválasz érkezik az oltóanyagra, ez pedig az immunrendszerünk adott állapotától függ és nem az oltástól. A H1N1 pedig azért nem betegít le valakiket és azért öl meg másokat, mert egy speciális fehérje a szervezetünkben tudja "aktiválni" azt, hogy mennyire dönt le a lábunkról. Nem kell legyengültnek lenni a súlyos betegséghez és nem kell erősnek lenni a gyenge betegséghez sem, ezek mind az immunrendszerünk sajátosságainak köszönhetőek, kevésbé az adott állapotunknak (a H1N1 esetében persze, most nem a sima náthákról beszélek meg az egyéb influenzákról).
Ezt tényleg mindenki maga tudja, csak jó tisztában lenni a miértekkel.

Nikuc, én is azt mondom, hogy ha nem kapja el soha senki a családban,akkor minek oltatni? Vagy, ha nincs krónikus beteg a családban (nálunk és cukros vagyok és a kisebbikemnek szívritmuszavara van, neki kötelező volt 1 éves kora az oltás). Ezért ne a barátnőid tapasztalata döntsön ha nálatok így sem lesz igazán beteg az évben a fiad, akkor felesleges szerintem is.

Én 2 éve csak a H1N1 ellen oltattam be magam (a gyerek és a férjem mindkettőt megkapta, csak én spórolni akartam egy szúrást). Elkaptam a szezonálist pár hónapra rá, és olyan rosszul voltam, 39,5 és 40 közt mozgott a lázam 3 napig, amúgy semmi más tünet. Fölkelni se bírtam! Persze marékszám szedtem a lázcsillapítót. Tavaly ellinkeltük az oltásokat, de idén tervezem beadatni az ovi miatt.

Hátha van valakinek hasonló tapasztalata: pár hete azt csinálja a fiam, hogy baromi nagyokat sóhajt, olyan "nehezen lélegzik", még néha nyög is mellé, de csak úgy, ha éppen ül és tv-t néz, vagy csak úgy elvan, koncentrál. Futás, járás, mozgás közben soha, meg ha le van kötve rendesen, akkor sem. Tuti ez is kényszer"cselekvés", ami neki rengeteg van. De iszonyúan zavar ez, állandóan összerezzenek, hogy na most megyünk tüdőgondozóba, pont olyan, Úristen, nem kap levegőt a gyerek és csöndben megfullad (most is, amíg írok, hatalmasak sóhajt,nyög, mint aki tényleg nem kap levegőt), de tudom, hogy semmi baja, pénteken meg is vizsgálták őt az oltás miatt, tiszta a tüdeje is, egészséges, sosem volt asztmás, nem hiszem, hogy szervi oka lenne (szokott kényszerből köhögni és krákogni is, 1 hónapja az volt terítéken éppen, meg tavaly is volt 3 hónap, amíg csinálta, akkor sem volt semmi baja, voltunk dokinál vele).
Ti mit tennétek? Nem volt ilyen másnál? Ezek a kényszeres cselekvések iszonyú zavaróak, meg tudok őrülni ezektől (húzogatja a ruháját balra, de csak balra, aztán dörzsöli a száját, hátrasöpri kényszeresen a 4 centis haját a homlokánál - most épp ezek vannak, de volt zokni húzogatás is, majd' elszakította őket, meg szájba nyúlkálás, szájtörlés az már régóta visszatér...). Az a baj, hogy állandóan megijedek, mert ha tényleg baj van, akkor figyelnem kell és ezt nem akarom így hagyni. A zokni húzogatás, ruha ráncigálás, ok, persze, elmagyarázom neki, érti is, de ez a nehézlégzés vagy mi nem OK...

KISTIM, a kb 200.000 csak heti 10órával jön ki (pontosítva így is már 240!) ami pedig még nem is túl nagy óraszám. Bruttó 6000 Ft az óradij a központban és a házhoz menős óráknál is ,,A terápia havi költségét nagy mértékben befolyásolja az otthoni terápiás órák száma, intenzitása, ezért ezt csak ennek pontosítása után lehet kalkulálni. A Központba min. heti 1 alkalommal (120 perc) kell terápiára jönni, amely 4 héttel számolva 48.000,-Ft. A tájékoztató levélben szerepel, hogy egy óra 4.800,-Ft + áfa, azaz 6.000,-Ft...,,
Az anyaggal kapcsolatban kifejezetten kérte, akitől kaptam, hogy ne terjesszem, de a hoxan küldd át a mailcímedet és azon megbeszéljük:)

Kimni, nálunk ez is játszik. Nem vészes, csak néha csinálja, de mindig szívgörcsöt kapok. Most már viszonylag gyorsan kapcsolok, úgyhogy csak rászólok és abbahagyja.
Elég gáz, remélhetőleg az oviban nem fogja csinálni a fiad (az enyém biztos nem, nincs ott ideje a saját dolgaira).

Az én fiam a fejét ingatta egy időben, ha sétáltunk az utcán, meg néha forgatta szemeit, de olyan ritkán, hogy nem volt zavaró, talán csak az utcai fejingatás volt kicsit furcsa, de az is csak azután tünt fel, hogy közölték mi a baja.
De gondolom ezek a kényszeres dolgok jönnek mennek, úgyhogy jöhet még újabb dolog.
Nem tudom, hogy jó-e ha rájuk szólunk. Amikor a nagyfiam elkezdett dadogni 7,5 évesen (kb 3 hónapig tartott), azt mondták, ne szóljunk rá, mert annál jobban fogja csinálni, és végül elmúlt.

Szerintem vannak dolgok, amit stressz miatt csinálnak, amiatt nem szabad rászólni, ez biztos. Viszont a saját maga szórakoztatása, és nálunk sok ilyen van, az egy csomó helyzetben nagyon zavaró, és amiatt rá kell szólni. Illetve ha nagyon szakmaian nézzük, akkor képpel letiltani, és másikat javasolni.
Persze ez általában kivitelezhetetlen.

Igen, amit én kényszeres cselekvésnek hívok, az az, amit saját maga szórakoztatására csinál, nálunk ez tök egyértelmű, hogy akkor csinál ilyesmit, ha nincs dolga, nincs lekötve vagy csak úgy nyugisan játszunk (tehát nem pörög éppen, mert azért így lehet értelmesen játszani, pl rajzolás közben csinálja, de ha birkózunk vagy valamire nagyon rápörög, akkor nem, pl oviban sem - ott csak a ruhahúzogatás megy és néha szájtörlés). Nálunk eddig bevált, hogy rászólok, könnyebben abbahagyta, gyorsabban leállt. De erre a sóhajtozásra azt mondja, hogy nem tudja másként venni a levegőt és ha mégis megkérem, akkor elkezd sírni, hogy akkor nem kap levegőt (nyilván nem igaz, mert pont mozgás közben, amikor több levegő kell, akkor nem csinálja). És ezért vagyok most tanácstalan... Nem merem már megmutatni a dokinak, mert már hülyének néz, mert rengeteg ilyet mutattam neki és mindig megkaptam, hogy a gyerek szimulál... nem érti ezt az AS dolgot sajnos a háziorvos, hiába doki.

Azt mondod Tv nézés közben. Nem izgul? Nincs akkor valami erősebb érzelmi hatás? Attól is lehet nehézlégzés, főleg autiknál, akik nem tudják kezelni az érzelmeiket.

Azért a biztonság kedvéért megmutathatnád egy pulmonológusnak. Meg esetleg nézd ilyenkor a pulzusát. A szívproblémák okoznak még nehézlégzést. De nem hiszem, hogy gond lenne.
Viszont úgy általában a háziorvosok nincsenek a helyzet magaslatán...

Dreamer, pont az izgalmasabb részeknél nem sóhajtozik... (ha tvt néz) Akkor csinálja, ha egyértelműen nyugi van, kevés inger van, pótcselekvés ez. A kisebbik szívritmuszavaros, úgyhogy pulzusnézésben olyan profi vagyok, hogy ihaj Szerencsére a nagyobb, sóhajtós gyerekem teljesen rendben van pulzusügyileg.

Szanya, igen, ha nem hagyja abba 1 héten belül, akkor valóban megyünk pulmonológiára, muszáj, biztos ami biztos alapon...