Marcovrde védi a mundér becsületét!

Marco, nem vagy tipikus apuka, de ezt leírtuk már itt neked!
Szerintem van abban valami, amit Gizus írt, de nem az elfogadás oldaláról megközelítve. Azért ez a mai világunk annyira mégsem emancipál! Értem ezt úgy, hogy ha valami általánostól eltérő dolgot kell tenni a gyerekkel, mindegy, hogy auti vagy NT, akkor azért mégis csak az anyukák állnak be a sorba: anyák hordják őket orvoshoz, játszótérre fejlesztésre stb. Nincs is ezzel semmi gond! Élnek még a klasszikus nemi szerepek, remélem maradnak is, de azért hál' istennek, a modern apukák is egyre nagyobb részt vállalnak a gyereknevelés akár kényesebb területein is. Nálunk én szerkesztgetem a vizuális segítségeket, de Apa laminál! (Valszeg azért, mert döglődik a laminálónk, és csak burkolat nélkül lehet használni.

Itt az ideje beszereznünk egy újat!)
Az, hogy ki hogyan reagálja le azt a helyzetet, hogy világossá válik, valami gond van a gyerekkel (mindegy, hogy a szülők rájönnek maguktól - minden elismerésem az övék, vagy valaki felnyitja a szemüket), az teljesen személyiség függő, nincs kapcsolatban a nemekkel. Ismerek olyan családot, ahol amíg apa dolgozott, anya egész nap a pihenőszékben, a TV előtt ültette a gyereket újszülött korától fogva, mert úgy elvolt, nem kellett csak etetni meg tisztába tenni. A kislány másfél évesen leginkább mozgásában már nagyon le volt maradva. Apa észlelte a gondot, ő hordta gyógytornára, fejlesztésre, minden hétfőn együtt ücsörögtünk a nev. tan.-ban, amíg a gyerekeket okosították, ügyesítették.