Champ: Így leírva muris a sztori, gondolom a néni annyira nem találta viccesnek.
Tomger: bővebbet majd csak akkor tudok, ha lesz valami egyéni szülői. Most annyit, hogy használnak vizuális napirendet, a fiamnak elég motiváció szerintem, hogy pecsételni kell, ha valamiben ott van, és azt is , ha valamit teljesít.
Az első 4 alkalommal láttam, hogy itt kifejezetten a szociális és kommunikációs dolgokra mennek rá. Csoportosban is gondolom, ez a fő szempont. Itthonra is adtak jó ötleteket, feladatokat. például most már el kell várni a gyerektől, hogyha kér valamit, akkor a szemembe nézzen. Gyakoroljuk.

Volt még egy nagyon jó ötletük: Kicsit átalakítottam, mert a gyerek rajztudása még nálunk nem megfelelő. : Paparrí lerajzolom, hogy mi volt az ő napja. Ő meséli, én meg rajzolom. Aztán a másik papírra az én napomat fogom lerajzolni. Őt kérdezem, hogy na mit rajzoljak először? Persze tippelget.

És akkor mondom neki, fiam, kérdezd meg, hogy anya mit csináltál? Vagy hová mentél? Vagy kivel sétáltátl... Szóval a kérdést gyakoroltatja, meg azt, hogyha nem kérdezi meg, akkor nem tudja a választ. Mert ő ugye azt képzeli, hogy amit ő tud, azt én is tudom. Így meg látja, hogy ez nem így megy. Haladunk, csinálgatjuk ezt is. Már ha épp van időnk, sajnos a kicsi nem mindig alszik délután, és olyankor nem tudunk fejleszteni igazán. De megoldjuk majd ezt is, mert muszáj.
Szóval én is nagyon elégedett vagyok ezzel a hellyel, és remélem hogy Latka is meglódul majd.
És jó, hogy írtad Kimni, hogy év elején lehet nehezebb, mert most ma este már nagyon elkeseredtem. Semmi szabályt nem tart be szinte. Wc használat megint félig megy, lehúzás kézmosás egyáltalán nem. Tegnap leköpött a csúszdáról, majdnem valakit eltalált.

Ma végig ugrált a könyvtár kanapéján... Nagyon elkeserítő.



(A köpködős szociális történetet feltettem a db-ba, csak hogy egyfajta mintának ott legyen. Sephora, jók az anyagok, tetszettek a szoc történeteitek is.

)
Gizus: Szülőtali: hétvége délután Kisstimék iroda-lakásában. Gyerekek nélkül, csak mi, viszünk enni-innivalót, és mindenféle eszközöket, meg anyagokat, meg én-könyveket... Jókat beszélgetünk, ötletelünk, én mindig nagyon feltöltődöm egy-egy ilyen találkozó után, és friss lendülettel kezdek neki az újabb ötletek megvalósításának. Csak ajánlani tudom mindenkinek, aki meg tudja oldani, és érdeklődik egy ilyen esemény iránt, hogy jöjjön el. Itt tanultam ki az én-könyv készítést és a szociális történeteket is.
Munka: Én azt sem tudom elképzelni, hogy három teljesen átlagos kisgyerek mellől hogyan lehet normálisan bejárni dolgozni, ha nincs mindig kéznél egy háttér segítség. Nekem volt három hetes betegséghullám a három gyereknél, és két hét után meg jött az újabb köhögés-láz-stb. És én még nem is voltam nagyon beteg! A férjem már inkább. Szóval ha nincs nagyszülő, akkor mit szólna egy munkahely ehhez?
És akkor tényleg nekünk még ott a plusz nehézség is. A fiam biztos nem maradna bent négyig, nem feküdne nyugton, a többiek pihenését zavarná. És így is hullafáradt, mikor hazajövünk délben, és nem fizikailag gondolom. És én nagyon féltem őt egy napközitől is. A szünetek is elég borzasztóan jelennek meg lelki szemeim előtt.
Én főleg ezek miatt döntöttem úgy, hogy amíg meg tudjuk oldani, addig itthon maradok. Persze egészen máshogy is alakulhat az életünk, de bizakodok, hogy maradunk így, a férjem munkahelye is kitart, és akkor valahogy megoldjuk. Majd, mint Ágivikiék, összébb húzzuk magunkat, ha már csak a gyes jön nekem is.