Amikor a fiamat első alkalommal vittem a bizottsághoz az ovi kijelölése miatt, akkor minket vizsgáló gyógyped két perc után kikikabált a folyosóra:
"Ica, gyere, itt autista kisfiú, gyere nézd meg te is!" Nem tudom ponntosan milyen fejet is vágtam, de amikor ránéztem a nőre közölte, hogy nem láttak még autit és mind megnéznék! Tök kiakadtam! Egyrészt olyan volt, mint amikor az állatkertbe új állat jön és mindenki őt nézi, másrészt meg tudtam, hogy nem mi vagyunk ott az elsők. Rögtön megijedtem, hogy akkor hogyan döntenek az ide irányított családok sorsáról.
A következő évben már egy szimpi, fiatal hölgy volt, aki elmondta, hogy több évet dolgozott az autizmus alapítványnál. Az egész vizsgálatnak más volt a hangulata. A fiam ekkor 6 éves volt, én kérdeztem rá az IQ tesztre. Ő lebeszélt róla, azt mondta, hogy nem beszél és ért még elég jól a gyerek, negatív fals lenne az eredmény, neki pedig egyébként sincs rá akkreditációja, hogy hiteles teszt eredményt adjon ki. Rögtön a Vadast ajánlotta a teszt elvégzéséhez. S. Anna sem tartotta fontosnak, mert akkor a sulihoz még nem kellett. Azért ha ősszel megyünk Annához, akkor csak nekifutnánk egy tesztnek, már csak a kíváncsiság miatt is, a sulit már nem befolyásolja. Mondjuk az vicces volt az idei szakértői véleményben, hogy az író, olvasó gyerekről leírták, hogy magas a várható diszlexia indexe. Remélem nem csak szemfényvesztés, amit a fiam csinál!