Téma: Autizmus mindennapok

Edina, szerintem is jó ötlet, csak félek, hogy mivel pénzbe fog azért ez kerülni, ez lesz a gát... mondjuk jó lenne azt is kiszámolni, hogy vajon mennyit érdemes elkérni egy ilyen kártyáért (vagy egy csomagért), amit még rá is szánnak az anyukák. Talán ez lesz a legnehezebb az egészben.

A Vadasban mikor önkéntesként "gyártottuk" a kártyákat , kiszámoltuk egyszer az anyag költséget az alap PECS mappával és 2-8 kárytával tépőzárral nyomtatással 1200-1600 ft-volt . Az alap napirend ettől drágább , mert ott több kártya az alap 9-18 , és ha kell hozzá hívó kártya is , meg karton alá, hogy tartósabb legyen az már alap hangon pár ezer + kartonból a napirend csík , mobil tok , tépőzár ami elég drága most a jó mínőségű ,/ólcsót próbáltunk venni, de ledobálták a kártyák/,nyomtatás költésge .
Ebben nem volt semmi munkadíjj .

Lányok, most jöttem meg az Autizmus Alapítványtól és megint átbeszéltük, hogy nem lehet úgy vizuális segítségeket használni, hogy próba-szerencse! Ha az elején elszúrja a szülő, akkor annyi, nem fog működni. Mindenképp kell a gyógyped., aki felméri a gyereket először.

Kimni, én lebeszélném az ismerősödet. Ha ez működhetne nem ráfizetéssel, szakmailag megfelelő szinten, akkor már rég megcsináltam volna... Kis túlzással kb. 5 perc alatt fel tudnánk dobni... Sem szakmailag nem lehet jól csinálni (mármint az autizmusra nézve), sem üzletileg.
(Ezenkívül már valóban létezik ilyen, bár szerintem aki csinálja, az másból él.)
A másik meg, hogy ha ingyenesen le tudja tölteni a szülő a BM-ről, akkor miért adna érte pénzt? Egyébként a legtöbb helyen, ahol a gyermeket fejlesztik, ott az óradíj tartalmazza a vizuális eszközök elkészítését is.

Nem szeretném, hogy az ismerősöd rosszul járjon. A kereskedelemhez érteni kell. Ez pontosan olyan, mint mikor valaki kitalálja, hogy ugyan nem vagyok kereskedő, de nyitok itt a sarkon egy boltot, mert az olyan egyszerű és lenne kereslet (megkérdeztem a szomszédot és ő azt mondta).

Szanya, beszélni fogok szerdán velük, akkor kiderül, mi a céljuk. A barátnőm párja szeretne egy webshopot írni, kell neki a szakmai gyakorlat, tehát ez neki nagyon jól jönne (és ingyen csinálja), a barátnőm pedig szívesen lelaminálja és nyomtatja a cuccokat, meg feladja postán. Tulajdonképpen az egész lényege, hogy a laminálás, nyomtatás lenne az ő feladatuk. Ami itt az anyukák számára lényeges legalábbis. De megtudakolom, mennyire akarnak valójában hasznot remélni ettől vagy nem.

Én senkit nem akarok megakadályozni az önkéntes munkában, de ezzel iszonytató sok meló van és semmi nem fog belőle visszajönni.

Mindenesetre szóltam.

Köszönöm mindenkinek én is a tegnapi találkozót, újra erőt merítettem belőletek, és megint vannak új elképzeléseim, ötleteim. Köszi Kisstim a helyet és a sok finomságot, ezt a többieknek is.

Kimni: Ez a webshop dolog szerintem sem fog működni. Alapanyag + postaköltség miatt eleve drágább, mint ha otthon csinálnád meg. Se a lamináló, se a nyomtató nem akkora költség, ami ne térülne meg, ha ehelyett mindig megrendelem. Túl sok emberen megy keresztül az infó: gyógyped-szülő-webshop. Ennek a rendszernek pont a rugalmasság és bővíthetőség a lényege. Mi van akkor ha csak két kártya kell? Akkor már a posta ktg (költség) több, mint, ha itthon kinyomtatom. És akkor még nincs rajta bér és egyéb ktg-ek. Nyereség meg pláne!
Ami működik bolt, az sem jó. Nem szabályosak a kártyák, és horribilis összegekért árulják.
Én szintén lebeszélném az ismerőseidet erről a dologról. Egyszerűen nincs szerintem kereslet erre a dologra. Valami más piaci rést kellene találni. Talán ha komplexebb dolgokban gondolkoznának, mint évszaktábla, komplett folyamatábrák, amik mindenhol ugyanazok. Valami összetettebb dolog, aminek már gond az otthoni elkészítése, mert túl sok időbe kerül. Bár itt is a csomagolási és szállítási díjak lesznek magasabbak, mert nagyobb a termék mérete.
de én is csak ötletelek itt. De az biztos, hogy nem véletlenül nincsenek ilyen boltok.

Labolen, pontosan, nekem is az jutott még eszembe, hogy nem véletlen, hogy akik ebben dolgoznak, azok ezt nem csinálják.
(Biztos van egy pár dolog, ami egységes, de én még nem jöttem rá, hogy mik. A folyamatábra sem azonos különböző gyerekeknél. Példa: ha a gyerek teljesen jól intézi a mosdózást, de egy fázist mindig kihagy, akkor elég, ha az előtte-utáni részek vázlatosak csak, de a kihagyott rész hangsúlyos. De lehet, hogy az évszakos például jó egységesítve.)

Az előbb megkérdezte a fiam az épp induló férjemtől, hogy "Hová mész?"

Szanya: hát igen, nem egyszerű dolog ez.

Más: Találkozón felmerült az ötlet, hogy vagy levlistánk legyen, vagy egyéb fajlmegosztó lehetőségünk, hogy aki igényli, az minden anyagot megkapjon a többiektől, vagy fényképeket a gyerkőcről. Én nagyon jó ötletnek tartom ezt.
Sok anyagot nem tudok feltölteni a bmsharre, mert wordben készülnek.
Pl most egy új oldal a könyvünkbe: anya nem tudja, hogy én mire gondolok, ezért nem tud rá válaszolni.
Nem mindenkinek kell ilyen oldal, meg nagyon specifikus, mert példán keresztül van bemutatva, de talán ötletadónak jó lehet. Meg én nagyon szívesen nézegetném mások cuccait is, mert most is vettem ötleteket mások én-könyveiből, vagy egyéb fejlesztős dolgaiból ötleteket.

Szóval mit gondoltok? Levlista, vagy a megosztó oldal, megosztó programmal?
Kisstim már küldött is erre lehetőséget, de én nem telepítem, ha a többeik nem ezt támogatják. Ha meg többen is becsatlakozunk, akkor jó lenne ez.

Labolen, az egy dolog, hogy apa hova megy (azt, hogy dolgozni, azt nem igazán értené), de hogy meg tudta kérdezni!!! És véletlen jó ragozással! Nem értem.

Nekem jó Kisstim verziója! Viszont még nem beszéltem meg a férjemmel, megkérdezném, mi a véleménye, mert hasonlót már ő is javasolt, csak úgy éreztem, nincs rá igény.

Szanya: Ez nagyszerű!!! Még hogy nem érdeklik a válaszok!
Úgy látszik apa jelenléte elég motiváló, és érdekli, hogy hova megy. Nagyon ügyes!
Mikor nekünk volt az első ilyen nagyon adekvát kérdése, akkor éreztem úgy, hogy megérkezett a gyerek a családba, most már érdekli, hogy mi van velünk. Nagyon jó érzés volt.

Labolen, mivel nálunk ezek a kérdések nemigen szoktak ismétlődni, ezért én ilyenkor csak ledöbbenek...

Csak fognak ezek sűrűsödni. Eddig nem is kérdezte. Ahhoz képest ez már nagyon jó.

Az igaz! Egyre gyakoribbak ezek a furcsaságok.

Szanya:
Mennyi idős is a fiad, úgy rémlik 5 körül van. Nálunk is ilyentájt kezdődtek az értelmes kérdések, úgy reagáltam mint te. Azt hittem véletlen. Aztán két hét múlva újra, megint egy hét múlva, és most már folyamatos! Igaz, leginkább egy témában: televíziózás, nem tv nézés, hanem műsorkészítés, csatornák logója, nyelve, közszolgálati vagy kereskedelmi, minden adóról, ami a port.hu-n rajta van.
Egyszer csak természetes lesz, remélem minél hamarább!

Mi most egyébként "szalma szülők" lettünk: tegnap elutaztak a srácok a miskolci nagyszülőkhöz két hétre. Az első pár nap mindig jól jön nekem, de utána szenvedek! Hál' istennék, csak én, a gyerekek nem!

Champ, igen, 5 múlt! Tényleg? De jó. Akkor bizakodom egy kicsit.

De jó lenne nekünk is egy használható vidéki rokon! Bár 1-2 nap után én is rosszul viselném.

Edina, a hoxán olvastam (szökőévente vagyok ott), hogy elmondtátok a lányod diagnózisát a suliban? Azaz most már tudja mindenki, a gyerekek is? Mit mondott a suli pszichológus??

Beszéltem a barátnőmmel, említettem neki az aggályaitokat a webshoppal kapcsolatban. Köszöni nagyon, valószínűleg akkor nem vág bele, megértette, amiket mondtatok.

Szanya, látod, ezt mondom, a fiad egyszercsak villant egyet! Ott van, aminek lennie kell, nála a motiváció a baj, nem az, hogy nem tud beszélni! Ez pedig a jobbik eset, mégha átélni ugyanolyan rossz is...

Nekünk most kezd az a legnagyobb problémává válni, hogy spontán helyzetekben nem ismeri fel a fiam, hogy mondjuk baj van. Nem érti, hogy miért baj, hogy véletlenül (és tényleg véletlenül) ráejtette az éles játéktárgyat az öccse fejére, akinek felhasadt ettől a szeme alatt, hiszen ez véletlen volt, nem direkt. Amikor beborult a matracról a vízbe az öcsi (az érintett fiam aztán nem ül matracra, juj), elmerült a víz alatt, ott kapálózott, az érintett fiam fel sem fogta, hogy talán szólni kéne valakinek, csak nézte. Szerencsére észrevettem, hiszen én a medencén kívülről figyeltem, de láttam, hogy meg sem rebben a fiam arca, hogy az öccse fuldoklik. És ilyenből volt még néhány, hogy valami kevésbé "hangos" baleset történt, a fiam nem tudja felmérni, hogy baj van, nem kér segítséget, nem is figyel. Tök rémisztő. Most próbálom ezeket tanítani neki, szerencsére érzem, hogy kezdünk kinőni ebből a mindent lerajzolok dologból, már néha érti a verbális magyarázatot is, de mindig csak azt érti, ami már megtörtént, az adott szitut (vagy azt sem), de ebből általánosítani nem tud. Ha legközelebb nem a matracról, hanem a gumikarikából csúszik a víz alá az öccse, akkor nem fogja, hogy az miért rossz. Tudom, hogy nem sok mindent tudok tenni ez ellen, de mégis olyan félelmetes, egy majdnem 6 éves gyerek, akire semmit nem bízni, mert egy vészhelyzetet nem ismer fel. Ha félrenyel mellette az öcsi, ő eszik tovább vígan.