Téma: Autizmus mindennapok

3Mackó: Így jó nyaralni!

Medvepark: Minden rendben ment, ballagott a csoporttal, mindent csinált, amit kellett. nem volt gond vele. Igaz a végére nagyon elfáradt, ezért, ahol megálltak, ő leült, vagy lefeküdt. Például a végén a nagy játszóterezésben ő már nem vett rész egyáltalán. De összességében az óvónők szerint élvezte. Nekem nem mesél semmit, úgyhogy elhiszem nekik. De nagyon izgatott volt reggel a busz miatt, szóval ha más nem, az biztos tetszett neki.
Nagyon megnyugodtam, hogy ilyen együttműködő volt. Kicsit azért aggódtam, nehogy kitaláljon valamit, amivel nem tudnak mit kezdeni. Mondjuk, hogy leragad a vonatnál, vagy ilyesmi. de minden jól ment.

Labolen, ennek örülök.

A férjem szerint a Vadasban felesleges volt 5 napot ott lenni, max pár órát foglalkoztak vele, és az egész dolog minden nap úgy délután kettő körül véget is ért. Nem figyelték, hogyan esznek, hogyan tisztálkodnak, hogy lehet őket elaltatni stb, mert ezt a saját szobájukban a szülők csinálták velük.


Szóval szerintem simán elég az ahogy a Delejben csinálják, max még ki lehetne egészíteni mondjuk egy csoportos vizsgálattal, ahol hasonló korú gyerekeket összeeresztenek mondjuk 2 órára és megnézik hogy viselkednek.


Egy évvel előtt mondjuk Zolika nem igazán volt hajlandó feladatokat csinálni, ez most már nem így van fél év fejlesztés ilyen téren mindenképpen megtette a hatását. Szépen végigcsinálta eddig mind a két alkalommal a 60 perces (az első lehet, hogy csak 45 perc volt) feladat sort. Az első alkalommal felmérték, hogy mégis kb hová tegyék, s ez alapján választották ki a következő alkalom tesztsorát. Gondolom nem mindegy, hogy egy beszélő gyereket, vagy egy nem beszélőt vizsgálnak stb.


A férjem szerint a Delejben többet vizsgálták Zolikát ez alatt a két alkalom alatt is, mint a Vadasban a 4,5 nap alatt.

Persze lehet, hogy ha most néznék újra meg Zolikát a Vadasban ott is feladatsorok tucatját kellene megcsinálnia, mivel most már lehet vele.

HáromMackó,
nekünk csak egyszer kellett menni a delejbe, a második már csak a megbeszélés volt. Az elsőn azt mondták hogy egyértelműen látszanak rajta a jegyek, hogy autista, de még feladathelyzetbe nem nagyon volt vehető, mert többnyire csak akkor csinálta a feladatot, ha kedve volt hozzá, így majd csak az 1 éves kontrollon mérik fel konkrétan a képességeit. Szerintem jó, ha ennyiszer megnézik!

Szanya, a Delejben nyáron is van fejlesztés?

glevike:
Hány évesen voltatok?

HáromMackó, ezek IQ felmérő feladatok?

Glevike, szabadságolások vannak, de azért telefonálj oda.

HáromMackó,
mi 3 év 10 hónaposak voltunk, 2 hónappal előtte pedig a Vadasban. Zolika most milyen idős? Nekünk ez a feladattartás akar nehezen menni.

Köszi Szanya! Gondoltam ha már nyáron úgyis ekkora a szabadság, lehet hogy heti 1 alkalommal felvinném fejlesztésre.

3 Maci, jó hogy megint itt vagy!

Mi 2x másfél óra után kaptuk a diagnózist a Koraiban és közte volt 3/4 év.
Nagyon örülök, hogy ennyivel megúsztuk, az a sok vizsgálódás sok idő és energia - no meg pénz...

Hogy mennyire súlyos, azt sokszor én is szeretném tudni. Bár ezt leginkább mi szülők tudjuk valószínüleg néhány év tapasztalat után, mert eleinte csak infót gyűjt az ember és hasonlítgat, egyfolytában hasonlítgat.
Rossz perceimben azt gondolom semmi sem lesz a gyerekből, reményteli helyzetek után pedig azt az álmot dédelgetem, hogyan szedem majd le a gyerekről ezt a diagnózist....valószínüleg valahol a kettő között van az igazság.
Sajnos azt gondolom a beszéd/kommunikáció érintettsége kulcsfontosságú a súlyosság kérdésében. Bármannyire is okos a gyerek a kommunikációs elmaradottság az infó bejutását nehezíti a kis fejecskéjébe és a továbbiakban is alapvető lesz az ő boldogulásában.

glevike:
A Vadasban 3 évesen és 10 hónaposan volt, most pedig 4 és fél éves, illetve mire eredmény lesz, akkor már több mitn 4,5 éves lesz...

tomger:


Mivel se mi, se az óvoda nem tud objektív lenni, ezért is lenne fontos, hogy akkor most hogy is állunk, valamint az se mindegy, hogy milyen fejlesztéseket kap.

Szanya1:
Az első kettő nem IQ teszt volt. Sok olyan feladat volt, amikor kicsit "provoklták" a szociális képességeit stb. játékos formában persze.

Tomger, ez pontosan így van, a kommunikáció érintettsége kulcsfontosságú a későbbi boldogulásuk szempontjából sajnos.

A holnap nem fog összejönni sajnos. Jogsi átcsúszott holnapra. Jövőhét?

HáromMackó, így már értem, valami ilyesmi volt nekünk is a Koraiban, csak én idegzsábát kaptam tőle, hogy a kommunikációjában gátolt gyerekemet kommunikációra próbálják provokálni. Miért nem elég elhinni, amit mondok?! Most már eljutott arra a szintre, hogy lehet ilyet csinálni vele. Max. mérges lesz.

Úgy örülök, hogy lassan mindenki visszatér a fórumra. A jó hírek pedig külön boldoggá tesznek.

Jó, hogy új tagokat is köszönthetünk.

Remélem, lassan nálunk is kicsit nyugodtabb napok jönnek, és többször tudok majd jelentkezni. A tanév végének közeledtével egyre zsúfoltabb napjaink vannak. Egyik szereplés és vizsga éri a másikat. A Picikém is egyre nyitottabb a világra, egyre több törődést, oda figyelést igényel.

Ádám pedig mintha néha "babulna", egyre több dologban minta számára a Pici. Ez sok dologban nem is rossz, például sokkal változatosabban halandzsázik.

Viszont amikor tegnap bekapott egy hatalmas földrögöt és egy pillanat alatt szétrágta, majdnem felrobbantam. Amikor még Ő volt kicsi sosem vett semmit a szájába, most meg minden apró vackot...és kaján vigyorral köpi a tenyerembe.

Huncutkodik is, direkt csinál olyan dolgokat, amiről tudja, hogy nem jó, csak hogy veszekedjek vele egy picit. Bármire felmászik, ha csak egy pillanatra is nem vagyok résen. Közben meg mindig eszembe jut P.Csilla hasonlata a villogó szemekkel és a himbálózó fülbevalóval.

Szia Mimmo!
Ez bennem is megmaradt, hogy villogó szemek és fülbevaló.
Két dolog, amit én ezzel kapcsolatban tapasztaltam: kérdeztem a gyereket, hogy neked tetszik, mikor ilyen ideges vagyok? És simán mondta, hogy igen. Szóval biztos van benne valami.
A másik viszont, mikor amiatt voltam nagyon ideges, hogy nem akarta csinálni a feladatot, amit kértem tőle, (színezés volt), akkor kérdeztem, hogy tudod miért vagyok ideges? No akkor nagy szemekkel rámnézett: Idegse vagy? (Előtte már 5 perce puffogtam, hogy csináld, de nem, de miért nem...). Aztán kérdeztem, hogy tudod miért vagyok ideges? És mondta, hogy nem.
Szóval nem is ismerte fel, és nem is értette. Azóta felismeri, ha ideges vagyok, jól megnézett magának akkor.
Lehet a te kisfiad se érti, hogy ezt a picinek elnézed, akkor neki miért nem. (Lehet nem nézed el neki se, de azt nem érti).
Szerintem ez a huncutkodás jó dolog! Nagyon interaktív!

Nálunk annyira egyértelmű volt a dolog, hogy a Vadasban egy óra után megkapatunk minden papírt

Aztán egy héttel később voltunk a Heim Pálban R. doktornőnél, majd rá másfél hétre újra. Ott is megkaptuk volna a papírokat és a diagnózist. Csak mondtam, hogy már a Vadasban megkaptuk, és majd kezdjük a szülőtréningeket P. Csillánál valamint a PECS-et és a napirendet is.
A doktornő erre azt mondta, hogy akkor a lehető legjobb helyen vagyunk, Ő is oda küldött volna.
De hamarosan majd kérek hozzá időpontot, mert azt mondta, azért szeretné látni időnként a kisfiam, hogy dokumentálja a változást, fejlődést. Így biztos sokkal szembetűnőbb is, mint annak, aki gyakran látja.


Ádám nyelve nem akar úgy megeredni, mint Tomger kisfiáé. Mégis sokszor foglalkoztatnak engem is azok a dolgok.

Úgy látom, hogy egy ideig az emberek nagy része tényleg csak lustának gondolja a nem beszélő gyerekeket, és számtalan ismerőst hoz fel példának, hogy lám ő is későn kezdett beszélni. De egy idő után, félelmetes számukra például egy nem beszélő kiskamasz. Nem értik és nem tudják mire gondolhat, és félnek, mintha egy gonosztevő lenne.
Ezzel többször is találkoztam a pedagógiai gyakorlatom során. Talán ezért is szeretném, ha legalább egy kicsit beszélne. Máris könnyebben elfogadnák, és ebből adódóan könnyebben boldogulna is minden téren.

Bár mostanában többször megörvendeztetett az aranyos kis hangjával. Olyan jó hallani, amikor "csak" annyit mond: anya. Abban a szóban olyankor sokkal több van. A mosolyában és a tekintetében pedig, ami mögötte van: még több.

Mégis folyton hullámzom. Annyira szeretem, és rossz, hogy néha olyan fáradtnak és tehetetlennek érzem magam.

Mimmo elsírtam magamat a soraidon.
És én még így is elégedetlen vagyok, pedig tudom nagyon örülnöm kellene.
Nagyon sokszor ismételgeti ugyanazokat a mondatokat, mint egy beragadt lemezjátszó. De talán még aggasztóbb a nehezen érthető kiejtése.
És ma is gyönyörűen totál összezavarta gyógyped...
A gyógyped játéksütit osztogatott szét a gyerekkel: magának, a babának és a macinak kellett adni. A gyógyped előtt már volt süti, erre elrikkantja magát: ó én a piros tányérba kérem a sütit! No itt besokallt szegénykém és elkezdte a sütiket egymás tetejére tenni.Nem jött rá hogy ott van mellette a piros tányér és a gyógyped azt szeretné. Végül is az volt annyira szomorú benne, hogy mennyire akarta csinálni amit a gyógyped mondott csak nem értette és csinált össze vissza. Kisértetiesen hasonlított arra amikor a nagyobb gyerekek szivatják a kis drágám pedig nem is ért abból semmit, készségesen csinálja. Most nem volt szivatás, csak nem értés....
Viszont írok pozitívumot is:
Följebb léptünk a szövegértés tanításában-tanulásában egy szintet: A tárgyakat már nem csak megnevezük, hanem én úgy kérem vissza tárgyképeket, hogy a tárgyak funkcionalitására kérdezek.
Pl kérem azt amiből eszünk (tányér)kérem azt amire leülünk (szék)
és általában jól adogatja. Fogyalmam sincs hogy megérti e az egész mondatot, valószínüleg nem, csak a kulcsszavakat, de már ez is egy lépés előre, hatalmas lépés előre...

Szanya sajnálom, írj ha alkalmas lesz, már nagyon várjuk a találkát.

Hú lányok, mindenkire rájött a depresszió, miközben fejlődnek a gyerekek? Írjátok és visszaolvassátok a fejlődési naplót?

Tomger, ha megbeszélünk valamit jövőhétre, akkor azt beírom fixre.

Én még nem vagyok depis majd csak, ha megkajuk úra a diagnózist. Egy picit azért még reménykedem. De ha összehasonlítom a kicsivel az érintett fiamat, akkor nem lesz más diagnózis itt sem.