Labolen, Edina:
Elég nagy változás volt az iskola az óvodához képest. Szerencsére, a kisfiam, Zsebi már nagyon várta, és valamennyire büszke is volt rá, hogy ő már iskolás. Kezdetben próbált megfelelni, betartotta a tanítónéni szabályait. Van egy sünis táblájuk, ahol mindenkinek van egy sünije, és az a cél, hogy minél magasabbra jusson a süni, és Zsebi mindig nagyon örült, ha feljutott a magasba.
Eleinte rettentően elfáradt, és többször előfordult, hogy délután 6 körül elaludt a kimerültségtől (ő, aki 4 éves kora óta nem aludt délutánonként az oviban sem). Korábbi pedagógiai véleményekben is többször szerepelt, hogy fáradékony, amit régebben nem is értettem, persze ez nem a fizikai állapotra vonatkozott. Szóval nála nehézséget jelentett, hogy a figyelmét sokáig, egy délelőtt folyamán sokszor 20 percig tartsa fenn.
Egy évvel ezelőtt azon aggódtam, hogy hogy fog menni neki az írás, mert nem szeretett rajzolni, maximum létrákat, síneket, ütközőket, csupa szögletes, egyenes formákat. Az íráselőkészítés meg pont nem erről szólt, elég sokat "szenvedtünk" a házi feladattal, de aztán idővel egyre szebb görbéket rajzolt.
Az olvasás és a matek kevesebb gondot okozott. Idővel a házi feladathoz vizuális segítséget készítettem neki, hogy lássa mennyi van feladva, és mennyi van még hátra, ez nagyon tetszett neki, és a jutalmazást is egyértelműbbé tettem, a "laminálás varázsa" megtette a magáét.
Az osztálytársakkal elég sok konfliktus adódott, pont amiatt, hogy nagyrészt SNI-s gyerekek. Kis létszámú osztályba jár, heten vannak, közöttük auti/Aspergeres, magatartásproblémás, hiper, megkésett beszédfejlődésű, diszes, és van akinek nincs diagnózisa, de nyilván nem véletlenül van itt.
Korábban integráló oviba járt, ahol 22 gyerekből ketten voltak SNI-sek, és ez most egy új helyzet volt, hogy itt vannak olyan gyerekek, akik érthetetlen módon viselkednek, agresszívak, verekednek és még a pedagógusok sem tudnak mit kezdeni a helyzettel. Az egyik hiper kisfiút januárban elküldték, mert egyszerűen nem boldogultak vele. Akkor valamivel nyugisabb lett a légkör.
Abban az időben (januárig) Zsebikém itthon minden iskolai nap legóiskolásat akart játszani, ahol igazából kijátszotta magából a feszültséget, és mindig megbüntette a rosszul viselkedőket, külön füzetbe fekete pontokat, meg szomorú fejeket rajzolt, (persze a jóknak pirosat és mosolygósat), meg a legófigurák büntetésbe kerültek, nem mehettek pl. a játszótérre, állatkertbe, és nem kaptak repetát az ebédnél.
Ezeket a játékokat mindig velem játszotta esténként, és ha valamiért nem jutott rá idő, akkor is muszáj volt játszani akár este 10-kor is, mert teljesen kiborult volna.
Egyébként nekem is nagyon hasznos volt, mert sok minden előjött, hogy mi zajlik az iskolában. Meg sokszor vicces is, kb. ilyeneket mondott: Hű de finom ez a husi, mondja Csabi. Kaphatok repetát? És a tanítónéni mit mond, anya? ...??? Nem, nem kaphatsz, aki rossz volt nem kaphat. Ezt kell mondanod! Vagy: Aki nem nem tud kulturáltan közlekedni, az máskor nem jöhet színházba!

Szóval ilyesmik mentek.
Van egy másik fiú is, akivel Zsebi nehezen jön ki, "csúfolódik", a fiú meg ugrik mindenért. És sajnos most már nem fogad szót a tanítónőnek sem. Novemberben egyébként 3 hétig tanítónő nélkül voltak, mert tanítónőváltás volt náluk, és akkor a kisfiam máshogy kezdett viselkedni, addig például sosem ütött vissza, mert nem volt szabad és féltette a sünikéjét, hogy lejjebb teszik, de abban az időszakban nem volt megfelelő a fegyelmezés, és minden kaotikus volt, széthullott az egész szabályrendszer.
Végül is egy kedves tanítónő jött, aki nyitott autizmus ügyben. Több auti témájú könyvet elolvasott, aztán februárban konzultált a kisfiam korábbi fejlesztőjével, megfogadta a javaslatait is.
A "csúfolódás" miatt vannak most problémák, nehezen hagyja abba, mert nagyon "vicces" úgy hívni egy fiút, hogy Kittike, meg Mekike meg hasonlók... De az is lehet, hogy már nagyon év vége van és minden nehezebben megy...
A tanítónő mellett egy asszisztens is van velük. Az iskola szimpatikus, vannak fejlesztések: heti 4 Delacato, 1 finommotorikai és 1 kiscsoportos fejlesztés a pszichológusnál.
Kimni: Köszönöm! Mi nem járunk oda, de gondolkozom rajta. Te is jókat írtál róla, és másoktól is csak jókat hallottam róla, és még azt is olvastam a honlapjukon, hogy egészségpénztáras szolgáltatásként is igénybe lehet venni, ami nekünk jól jönne.
Most látom, milyen hosszú lett, bocsánat!