Téma: Autizmus mindennapok

Tomger: Igen, tudom, hogy ti is csináltatok ilyet. Várom az oldalakat, kíváncsi vagyok nagyon!
Látod a hajtábla nálunk is megvolt, csak nem jutottam tovább... hiába no, néha nekem is kell a noszogatás és lendület, amit szerencsére innen meg is kapok!
Szóval most már kész van, amit leírtam, plusz egy oldal, hogy mit nézzen, ha találkozik valakivel. Most akkor egy pár napig adogatom neki ezeket az oldalakat. nehéz lesz egyesével adni, mikor kész van vagy 5 oldal!

Félelmek: Nálunk mindig változik ez a dolog. Régen szerette a csillagszórót, most elbújik tőle, ugyanígy a tortástól is. Régen vaksötétet kellett csinálni, hogy aludjon, most meg ég a lámpa a szobájában. Nálunk takarékos izzóval egész éjjel megy egy lámpa a folyosón, hogyha bármelyik gyerek kijönne a szobából, legalább lásson valamit.
Én a helyedben lefényképezném a lámpákat, és csinálnék egy oldalt: este lefekszünk, ezeket a lámpákat lekapcsoljuk, ezeket felkapcsoljuk. talán ha képen látja, elfogadja, hogy ez a szabály, ezek égnek ezek meg nem. Aztán ha nagyon nem megy, akkor minden szobába lehetne betenni egy kis sólámpát, vagy éjjeli fényt, hogy csak ennyi éghet este. képpel megsegítve.
A nappali napelbújásra nincs ötletem.

Edina, gratulálok, fantasztikus teljesítmény! És mi lettél végül, mi lett a titulusod? Nekem ez maradt csak le Nagyon ügyes vagy!

Tomger, rémisztő lehet ez a sötéttől való félelem... gyógyped mit mond erre? Mert nem mindegy, hogy csak a töksötéttől fél, vagy már az is gond,hogy nincs teljes világosság, ez valami más, mint a töksötéttől való félelem szerintem.

Labolen, csak lesek, micsoda ötleteid vannak! Erről már beszéltünk, szerintem sem az lehet a baj, hogy nem tudja, milyen a hosszú haj, a kék szem, hanem, ha ránéz az arcra, nem nézi meg igazán, nem érdekli, vagy csak nem tanulja meg figyelni. Mert, ha képen megy neki, akkor itt nem erről van szó. A változásokat kell neki megtanulni, hogy atótl még, mert sapka van a hugán, attól még az az ő húga. Erre konkrétan mit mondott a gyógyped?

Muszáj leírnom két mondását a fiamnak
Reggelinél szóba került, hogy a kicsi a poharát az oviban a tányérhoz húzza, mutatta is, hogyan. Kérdezem a nagyfiam, te is így csinálod az oviban?
- Nem.
- Nem húzod a poharad a tányérodhoz?
- Nem. Mert nekem bögrém van, azt húzom oda.

Mindezt olyan teljesen természetesen mondta, mintha az időjárásról beszéltünk volna. Nem értették a gyerekek, min nevetek....
A másik:

Apa szokott nálunk néhány dolgot csinálni, elemet cserélni, ő húzza fel nekik a pörgettyűs játékot, a nagyfiam is akarja ezeket csinálni, így ezt mondta:
- Ha én majd Apa leszek, és lesz gyerekem, akkor... várjunk csak! Ehhez kell egy anyuka is!
- Feleségre gondolsz, ugye?
- Igen, kell egy feleség. Nade, mire én nagy leszek, addigra a feleségek már nagyon öregek lesznek, az nem jó.
- Korodbeli feleség kell, aki veled egyidős, aki most 5-6 éves.
- Olyan magas, mint én?
- Lehet olyan magas is, igen.
- Akkor tudom! A Dorina lesz a feleségem, mert Dorina egy olyan aranyos kisgyerek!


Megjegyzem, hogy még októberben ezen csúszott el az ADOS-on, mert nem tudta,mi az a feleség, nem is érdekelte. Most pedig itt tartunk! Persze, a rugalmatlansága, a kényszeres cselekedetei, a frontális kommunikáció nem értése, a beszűkült érdeklődése még most is baj, de csomó mindenben már ilyen ügyes.

Kimni: A mi gyógypedünk erre nem igen tudott mit mondani. Volt egy jó ötlete, de azt még nem csináltam meg. Inkább egy teszt. Azt tudjuk, hogy fényképről megy neki, de legyen feladat videóról a felismerés, nézzük meg úgy megy-e. Majd ezt is kipróbáljuk. Meg hogy legyen sok különböző fotó ugyanarról a személyről, hogy látod sapkában is és copfosan és hajpánttal is ő a húgod. Majd ezt is megcsinálom. Ez olyasmi, amit te is mondtál, hogy változások után is felismerje. Ezek lesznek majd a táblázat után.
Aranyosak ezek a szövegek.
Azért nem semmi, hogy mennyire érti a világot maga körül! Tök jó!
Remélem mi is eljutunk egyszer erre a szintre. Nálatok tényleg nem lesz sok nehézség az iskolában, legalábbis szerintem bátran mehettek normál suliba is, megállja majd a helyét. Pláne, hogy ilyen jól fejlődik, és látod azt is tudja már, ami a teszten nem ment.

Hello!

Most láttam egy klassz dolgot, idehozom a linkeket:
Ez egy cikk róla: bezzeganya.postr.hu/vasarolj-csupaszin-almokat
És itt az oldal: igazgyongy-alapitvany.hu/shop/
Akinek esedékes valami ajándékozás, lehet innen is választani. Szerintem gyönyörűek.

Kimni: dinómániához akartam ajánlani egy mesét, de lehet már ismeritek is.
www.youtube.com/results?search_query=t+r....0...0.0.IxFB1t57g1E
T-rex express, minimaxon megy, de a youtube-on is van. Mesés, de van benne egy csomó tudományos dolog is. Az én gyerekeim nagyon szeretik.

Tomger!
Köszönöm szépen.
Gyógypedagógiai asszisztens lettem. Szeptembertől már lesz állásom is .
és megyek tovább tanulni pedagógus asszisztensnek. Ha a gyerekek jól bírják azt , hogy tanulok, akkor lehet megyek fősulira.
A gond az , hogy most nagyon nem bírták a vizsga szezont .

Nálunk is vóltak és vannak félelmek .
Akár mennyire is tíltják a könyvet , Én bizony olyankor a gyerek szobába alszom /földön/,általában elég egy max. két éjszaka és megnyugszik . Utána megy minden a régi kerékvágásban .
A lányom 12 éves és neki szintén vannak zűrös éjszakái , félelmei , Ő van , hogy melletem alszik ha nagyon kiborul. De egy-két éjszaka kell neki is csak és megy vissza a szobájába.
Mindig ég éjszaka a lányomnál a kislámpa .Sötétben pánikol.

Fiamnak a párnája alatt elem lámpa, fénykard , Harry Potter varázs pálca.
Kedvenc figurái .
Lányomnál szintén a párna alatt elem lámpa , kabala, Hermióne varázspálca.

Kimni!
Köszönöm.
Ügyesen haladtok .

Edina:

Gratulálok!

Félelmek:
Ezek nálunk is folyamatosan jelen vannak. Marci nem fél a sötéttől, sőt csak teljes sötétben alszik el este, de zárt helyiségben fényes nappal is az az első dolga, hogy felkapcsolja a villanyt.
Kicsinek nem félt az állatok, aztán volt egy időszaka, amikor mindegyik emlőstől rettegett. Ma már csak a kutyáktól fél, meg ami nagyobb nála.Macskát, nyusztit már magától megsimogat. Bezzeg a bogaraktól, csigáktól, békáktól, hernyóktól és mindenféle csúszó-mászótól soha nem félt, pedig néha örültem volna neki!
Kedvence állata, a hal. Őket viszont én utálom.
Apja nagy horgász, sajnos eddig nem tudta magával vinni, mert nem maradt meg egy helyben. Múlt héten egész végig azt hallgattuk, hogy menjünk horgászni, ezért a telken kivittük a Duna partra. Annyira ügyes volt, hogy 2 órán keresztül bírta, bár a botot nem fogta meg, de remekül el volt a csontikkal, és a kifogott halakkal.
Telekszomszédunk egy nagyon kedves idős házaspár,akiket Marci nagyon szeret. Pénteken kicsi fiam köszönt a Pistának, utána megkérdezte, tőle, hogy hol van a szomszédasszony.
Eddig csak a nevén szólította, és mi nem tanítottuk még ezt neki. Nem tudom, hogy honnan szedte, de teljesen jól, és jó személyre használta a szomszédasszony szót. Annyira cuki volt, és én nagyon büszke voltam rá.

Kriszti
Köszönöm

De édes .
Az Én fiam madár Ímádó ,és tömegközlekedés.

Állatkertben , egyfolytában a játszótérre kellet menni vele. Nem értettem miért kell neki a legmagasabb pontra felülni a mászókán . Rájöttünk , onnan látta legjobban a vonatokat .
Megnéztük az összes madarat , a többi csak , szószerint fútólag , érdekelte .

Ha esetleg valakinek vannak megunt papagájai kalitkával , szívesen örökbe fogadjuk.

Kriszti: Nálunk is nagy horgász az apjuk (mióta van gyerek kevésbé, nincs idő rá), és nagyon várta már, hogy mikor viheti el a gyerekeket horgászni. Én is féltem, hogy majd nem fogják bírni, de akkor jött a férjem nagy ötlete! Vett mindkettőnek egy-egy kis merítőhálót a decathlonban, és a gyerkőcök azzal fognak hínárt, meg moszatot, meg botokat, a végén meg azzal engedhetik vissza a halakat a vízbe. Nagyon tetszett nekik. Igaz, mi a Balaton partján horgásztunk pici snecikre, ami úgy nézett ki, hogy átlag három percenként fogtunk nekik valamit.
Szóval a merítőhálóval ők is részt vehettek a mókában, nemcsak mi felnőttek.

Sötéttől való félelem:

Ez egy nagy sztori, lehet már ide is leírtam, de leírom akkor megint.
A fiam januárban kezdte az ovit, mert akkorra lett szobatiszta, bár októberi. Már előző április óta erre készült. Amikor volt az óvodai beiratkozás, este elmeséltük, hogy ott jártunk, és beírattuk a nevét egy nagy könyvbe, és mostantól várják őt az oviban, és láttuk rajta, hogy büszke magára.
Aztán eljött a "nagy nap"? indultunk volna az oviba az első napra. És kitört a hiszti. Amíg ráadtam a kabátot, lerángatta a cipőt, amíg azt adtam fel, addig a kabátot, és ordított. Cirka egy óra múlva feladtam. Nem mentünk aznap.
Még nem beszélt jól, meg ugye üvöltött is, de mintha a sötét szerepelt volna az üvöltésben. Este az apjának elmeséltem mi van. Erre azt mondta, hogy a múltkor este 5 után voltak az ovi melletti boltban, és akkor beszéltek róla, hogy nemsokára oda fog járni. És pár csoportszobában égett a villany (gondolom még takarítottak), abban, ahová ő fog menni, ott meg nem.
Na, és akkor elbeszélgettem vele másnap reggel, hogy az oviban is ég a villany, amíg ott vannak a gyerekek, nincsen sötét, de ha mindenki hazament, akkor leoltják. Mi is leoltjuk a villanyt, ha elmegyünk otthonról, mert akkor nincsen rá szükség, hogy világítson. Aztán felajánlottam neki, hogy elsétálunk az ovi FELÉ, és megnézheti, hogy ég a villany a csoportban, ahol várják. Szépen öltözött, és mehettünk, és amikor meglátta az ovi kivilágított ablakát, már meg se lehetett állítani, mehettünk is be.

Ismeretlen hangoktól való félelem:

Egyik este nyáron meleg volt, nyitva volt az ablakuk, és odakinn meg fújt a szél. És látom rajta, hogy valamitől fél lefekvéskor, kikerekedtek a szemei. Kérdezem mi baj.
- Anya mi ez?
Hát ez egy jó kérdés, mivel fogalmam nem volt mi az az ez. Aztán valahogy csak kiderítettük, hogy amit hall, arról van szó.
- Fúj a szél, és ettől összedörzsölődnek a fák levelei. Így ...
És végighúztam a kezem az ágyneműhuzaton, ami ettől egészen hasonló hangot hallatott. Felcsillant a szemében a megértés, és ettől kezdve nyugi volt.

Ez a merítőháló jó ötlet! Köszi. Ki fogjuk próbálni.
Nálunk a tömegközlekedésből csak a vonat jön be. Az egyik barátunk forgalomirányító a MÁV-nál, egyszer meglátogattuk munka közben.
Marcival majd kiugrott a bőréből, annyira örült.
A madarakkal való kapcsolata szerintem semleges. A galambokat szereti kergetni, és már meg tudja különböztetni a varjút a rigótól.
Télen még ez nem ment, az összes varjú rigó volt, a dolmányos varjú meg szürke rigó. A veréb kis madárként szerepelt a repertoárjában.
Megismeri a gólyát, a sast, baromfiakat, de ha megkérdezem tőle, hogy ezek madarak-e, akkor hol jól hol rosszul válaszol.

Változástól való félelem:

Ez legjellemzőbben akkor bukott ki, amikor eltelt az utolsó napja az óvodában. Ő ezt nem igazán fogta még fel, pedig beszéltünk róla, csak amikor mentünk kifelé, akkor mondtam neki, hogy na, most voltál utoljára oviban, többet nem jössz. Legközelebb már iskolába mész.
Na, akkor nem történt semmi, de este tízkor még ébren feküdt az ágyában, megint nagy kerek szemekkel ...
És akkor el kellett neki mondani, hogy az iskola igazából nagyon hasonlít az óvodához: van egy csapat gyerek, akik egy felnőttnek engedelmeskednek, reggel be kell menni, délben van ebéd, és délután ugyanúgy hazajön. Csak itt nem kell aludni délután, és majd megtanulhat, írni, olvasni. A különbségek mind olyasmik voltak, amiket ő már nagyon várt, így ezzel a válasszal megelégedett.

De a legaranyosabb az volt, amikor a saját fantáziája ejtette rabul. Vagy egy évig legalább félt attól 7-8 évesen, hogy éjjel berepül egy sárkány a város fölé, és felperzseli. De imádja a sárkányos lovagos dolgokat, és kapott egy sárkányos plüsstakarót. ÉS arra meg azt hitte, hogy az egy kis sárkány lenyúzott bőre. És feküdt az ágyában, betakarva a plüsstakaróval, mert azt azért kérte este, hogy az kell neki oda, és azon rettegett, hogy majd jön a dühös anyasárkány ...
De megnyugtattam, hogy ez csak egy takaró, egyetlen kissárkányt sem nyírtak ki miatta. De ettől még nem múlt el a teljes félelem, mert mi van, ha ettől még mégis jön egy sárkány. És akkor mondtam azt, hogy van egy olyan törvény, hogy nagy repülő dolgok, akár repülő, akár sárkány nem szállhat be város fölé, és aki megszegi, azt lelövi a hadsereg. ÉS akkor megint nyugi volt.

Ez a hadsereges megoldás mekkora ötlet!
Ilyen fantázia mellé kell kreativitás bőben.
Az meg tipikus, hogyha nem vagy ott vele 100%-ban, akkor honnan tudhatod, hogy éppen mitől fél. Én a délelőtti 4 óra kivételével mindig vele vagyok, és emiatt értem a mondandóját. Ha nem tudnám milyen meséket néz, vagy miket játszott aznap, nem érteném a fele kérdéseit, szövegét se.

Sziasztok! Egy ideje olvasgatom a fórumot, és most szeretnék én is bekapcsolódni.
8 éves kisfiam Aspergeres, most első osztályos egy Alapítványi iskolában, Budapesten.

Mi is végigjártuk azt az utat, amiről többen is írtatok. Majdnem 4 éves korában kaptuk meg a diagnózist a Korai Fejlesztőben, ahol szerencsénkre meg is kezdhettük a fejlesztéseket. 2 évig csoportos fejlesztése volt a délelőtti csoportokban, utána egy évig egy Alapítványnál szintén csoportos iskolaelőkészítő fejlesztésen vett részt. 4 éves korában megkezdtük a TSMT-t is, aztán a HRG-t, mindkettőt 2-2 évig. Mellette itthon használtunk/unk vizuális eszközöket: napirendet, Én-könyvet, naplót, élményfüzetet, szabályokkal kapcsolatos rajzokat.
Azt hiszem, nagy fejlődést értünk el a fejlesztéseknek köszönhetően, de sajnos mindig akadnak megoldandó problémák.
Ebben a tanévben az iskolán kívül (ott Delacato alapozó terápia van, finommotorikai fejlesztés és a pszichológusnál heti egyszeri foglalkozás) máshova nem visszük, mert az iskolai élet és a házi feladat eléggé leterheli, de azért szükség lenne valamilyen viselkedésterápiára.

Kimni, én is jókat hallottam arról az Alapítványról, ahova ti jártok, nem tudod, hogy ott nyáron is vannak fejlesztések?

Múzeumokkal kapcsolatosan nekünk is voltak nehézségeink, pl. a Csodák Palotájában. Ott végül is elfogadták az orvosi papírt a parkolókártyával együtt, de mondta a pénztáros, hogy a kollégái nem biztos, hogy elfogadják.

Most van az AOSZ-nak egy új projektje, AOSZ kártya bevezetése, itt le van írva a részletes menetrend, és szavazni is lehet rá.
apps.facebook.com/foallasuangyal/?showproject=131

Edina, gratulálok a vizsgáidhoz! Nagyon ügyes voltál!

Kimni, ez a bögrés sztori aranyos nagyon. A feleséges meg arra mutat, hogy úgy fejlődik, ahogy kell. Egyetértek Labolennel, hogy a suliban nem lesz gondja.

Labolen, megkérdeztem Emmát. Azt mondta, hogy az jó, amit Edinával beszéltetek, és annyit még megtehetsz, hogy a rokonokról csinálsz sok fotót különböző irányokból, különböző mozgások közben, és erre adsz neki valami feladatot (amiben a lényeg, hogy a rokont minden helyzetben felismerje). Azt is mondta, hogy alaposan ismerni kéne a gyereket ahhoz, hogy konkrétumot mondani tudjon, mert nem tudhatjuk, hogy pontosan mi a probléma. Lehet, hogy ez csak sztereotípia, lehet, hogy nem tudja milyen fontos részleteket kell figyelni, lehet, hogy az zavarja, hogy az embereken semmi nem állandó, stb. Lehetőleg a fixen felismerhető részletekre kell felhívni a figyelmét. De nem különleges probléma, elég gyakori.

Dreamer, nem semmi, milyen kreatív vagy!

Miri, örülök, hogy írtál!

Miri: Üdv a fórumon!
Kérdezhetek részleteket a suliról? Hogy megy a kisfiadnak? Hogy ment a beszokás?

Szanya: Köszönöm, hogy megkérdezted, és hogy le is írtad a választ!
Veszek papírt,m és kinyomtatom a táblákat, aztán meg elkészítem a szűk családtagok fotóit is.
Aztán meg ezt a sokfotósat is, jó ötlet feladatba rendezni őket. Lehet az lesz, hogy válogassa össze az anya képeket, külön apát... No majd még agyalok ezen.
Olyan oldalt már csináltam, hogy mit nézzek, ha valakivel találkozok. Arc, szem, haj. Aztán próbáljam nézni egyszerre mindezt. Aztán próbáljam megjegyezni! :)Még a gyerek nem látta, majd leírom mit szólt hozzá.
Nem gondoltam, hogy gyakori, de akkor ezek szerint az. Akkor talán fejleszthető is.

Az óvónéni viccel oldal amúgy tetszett neki, de szerintem nem értette még meg. Mindenesetre megkérdezte, hol a többi óvónéni a képről, és mennyi 50+5.

Szia Miri, üdv itt Szerintem gyógyped függő, hogy lesz-e nyáron fejlesztés az EMÚban. A miénk júliusban pl nem lesz, de a többiekről nem tudok semmit... ti ide jártok?

Labolen, Szanya, azt hiszem, a fiamnak van egy nagy előnye, mégpedig az extrovertáltsága. Ez is egy autista viselkedés, amit a fiam csinál, csak nagyon ritka, de ugyanonnan ered, a gátlástalan közlésvágya, a mindig, mindenkihez odamegy és beszél neki, mindenkivel szóbaáll és kifejezetten keresi az interakciókat (de mindig csak az ő témáiban, egyáltalán nem NTként). És ez a tulajdonsága az, ami miatt könnyebb őt fejleszteni valószínűleg. Mert nyílt. Bár nem tudja jól kifejezni, amit szeretne, de a kedvenc témáiról profi szinten társalog, ezen keresztül viszont meg lehet őt fogni és így megtanítani neki valamit. Meg a filmnézés, ami szintén nagyon bejött neki, szerintem összefügg valahol ez a nyíltsága és a filmnézés mániája. A filmek iránt érdeklődik ugyanis (és megjegyez mindent, innen tanulja a való élethez szükséges dolgokat), mert az kiszámítható, ha túl sok, le lehet állítani, vissza lehet tekerni, ha nem érti stb, de a való életben csak a buszok, járművek tetszenek neki. Talán ezért van az, hogy nekünk ez az egyéni fejlesztés ilyen csodálatos hatást ért el nála.

Most terápiás céllal működik a fiam egy másik ASes kisfiúnak,aki nagyon zárt, de a fiam meg ugye túl nyílt, így segít ennek a kisfiúnak megnyílni, ugyanakkor segíti a fiamat, hogy másképp fogalmazza meg, amit akar vagy akarjon olyanról is beszélni, amiről a másik akar (így tudja csak felkelteni a másik figyelmét, amit ő nagyon szeretne, egy NT simán figyel rá "udvariasságból" vagy egyértelműen lezárja a témát, de egy auti kisfiú rá sem hederít, ha nem tudja felkelteni az érdeklődését). És a gyógyped mondta, hogy a zárt autista és a túl nyílt autista közül az utóbbi a sokkal jobb, mert fejleszthetőbbek a nyíltságuk miatt. A férjem is ilyen nyílt típus egyébként. De ez megtévesztő, mert ugyanakkor nem tudja elmondani, hogy mije fáj pontosan, meg már nagyon éhes és azért fáj a hasa vagy egyszerűen nem akar most játszani mással, hanem egyedül akar lenni, szóval az alapvető dolgait nem tudja jól kifejezni.


A sulival nekünk más problémánk lesz. Nem tudja követni a 2 mondatnál hosszabb beszédet, ha nem az ő témájáról szól. És a frontális kommunikációval bajban van, neki tényleg külön kell szólni és akkor sem mindegy, hogyan, mert nem hallja meg (sokszor meg kell fogni őt és külön a szemébe nézni és megvárni, hogy felvegye a szemkontaktust). És nem tanult, spontán szituációkat nem is ért, nem tud elmondani rengeteg alapvető dolgot, ami vele történt vagy mással, olyan, mintha egy burokban élne, amikor házon kívül van és csak a burkán belül történtek maradnak meg benne. Azt eddig is tudtuk, hogy normál suliba fog menni, a kérdés, hogy normál gyerekként vagy sni-sként megy-e, ez még mindig kérdés...