Dreamer: ez nagyon jó lehet, olyan kihívás, aminek meg tud felelni, és közben nagyon komoly dolog is.

Szanya: az én 18 hónaposom is simán próbál öltözködni, vetkőzni, és másokat is öltöztet. Ő is viszi a cipőket a tesóinak.

Sőt, reklamál, ha valaki nem veszi le a cipőjét!

Már most előrébb tart ilyen téren mint a nagyobb fiam.

Nekünk pont a fülészeten kérdezték, hogy miért nincs közgyógy igazolványunk, mert arra írták volna fel a fájdalomcsillapítót. De mi sem jártunk utána.
Kriszti: sajnálom, hogy várnotok kell, képzelem mennyire rossz ez most nektek.
Öröm az életünkben: Latka életében először megszólított, mert nem figyeltem rá. Ugrált az ágyon és valamit nagyon magyarázott, de éppen a kisebbikkel voltam elfoglalva, és egyszercsak hallom, hogy azt kiáltja Anya, és magyarázza tovább a magáét. És ez most olyan, hogy csak ez a fórum érti, hogy ez miért akkora szám! Eddig mindig csak mondta, egyre erőszakosabban, hozzámhajolva, de sosem szólt így nekem. És igazából szerintem ez annak köszönhető, hogy a múltkor megmutattam neki, hogy hogyan kell kérdezni, hogy előbb szemkontaktus, és ha valaki nem figyel, akkor mondja a nevét. És ezt akkor gyakoroltuk is (mármint én mondtam helyette, hogy mit mondana, ha nem figyelnék). Ez vagy két hete volt, azóta nem is nézegettük nagyon. És most alkalmazta!
És itt mesélném el, amit a gyógypedünkkel beszéltem tegnap. Meséltem neki, hogy mennyi mindent szeretnék most tanítani a fiamnak, meg hogy még a board makert is letöltöttem emiatt. És azt mondta, hogy milyen jó, hogy én így küzdök a gyerekért, mert sajnos sokan vannak, akik feladják, mert nincs közvetlen eredménye a fejlesztéseknek. Csak sokára érik be a sok munka.
És ez olyan jól esett, és szerettem volna megosztani veletek is, hogy milyen szerencsések a gyerkőceitek, mert az anyukájuk küzd értük. És nekem is sokszor vissza kell gondolnom, emlékeztetnem magamat, mikor valami miatt mérgelődöm, hogy még mindig nem megy, hogy hiszen másfél éve a fiam nem is válaszolt semmire! És most meg állandóan beszél, meg kérdezget, csak győzzek kiigazodni a mondatain.

Szóval még a házi, saját kútfőből eredő, kissé szabálytalan segítségnek is lehet eredménye, hát még a szabályosnak (még egyszer kösz a tanácsokért). Mert minden segítség több, mint a semmi, és minden fejleszti a gyereket, ami segítheti az életben a könnyebb eligazodást. Akár csak annyi, hogy megmutatom neki, hogy hogyan szólítson meg valakit.

Bocs, ha kicsit patetikus lettem itt a végén, de annyira örültem ennek az "anya" kiáltásnak.