kimni: Nálunk azért elunja a mesét egy idő után. Az egyszervoltos játékokat meg úgy tűnik sose.

Amúgy ha megyünk orvoshoz, már én is gondoltam, hogy viszem magammal a lejátszót. (igazából a férjem kapta, mikor 3 hétig volt kórházban).
Az utazások nálunk nem jelentenek gondot. Kiskorától imád kinézni az ablakon, a hangját nem lehet hallani. Néha adok neki könyvet, akkor azt nézegeti, de anélkül is elvan. A lányom két éves koráig ordított az ülésben, annyira utált autózni. A kisebb fiam is ordít, és mi ennek lelkünk mélyén annyira örülünk!!!

Jó, kimutatni nem tudjuk, mert azért nehéz úgy vezetni, hogy valaki ordít a hátsó ülésen, így bevallom, (Remélem nincs rendőr köztetek

), de ki szoktuk venni az ülésből, és útközben ő az ölemben szopizik, vagy nézelődik felváltva. Szerintem még így is biztonságosabb menni a családdal, mint hogy apa tiszta idegesen vezet az ordítás miatt.
Ja és a nyári parkos találkozó ötletét én is támogatom.

De ne legyen túl nagy park, és lehetőleg legyen körbekerítve!