Téma: Autizmus mindennapok

tomger, mi eddig az összes szálláson, ahol az érintett fiammal voltunk, végigcsináltuk ezt a zuhanykabin tologatást... a gyerek igazából ki sem tette volna a lábát a szobából, csak tologatni akarta a kabint (busz volt). Aztán a szekrény ajtók nyitogatása... már terhes voltam a kicsivel, szülés előtt voltam, akkor másfél éves volt a nagy és volt a Hotel Mendan-ban (az is jó különben), videon megvan, hogy az összes szekrényt ki-be nyitogatta és ezzel szórakozott a 2 napig, amíg ott voltunk. De ez nálunk most is így van, ha tologatós ajtót, szekrényt látok, és a fiam is meglátja, akkor ugrom, próbálom idejében elfojtani az ilyen vágyait, mert ha rákezd, azt abba nem hagyja. Barátainknál is ezt csinálta múltkor, mikor sikerült lebeszélni a fürdőszoba tolóajtójának tologatásáról, akkor eltűnt, úgy örültünk, végre ment játszani - áh nem, a gardrób szekrény tolóajtójával folytatta. Másfél órán keresztül játszott az ajtókkal és csak utána fordult a gyerekek felé.

Kisstim, a karos-spa-t is nézzétek meg, kb olyan, mint a Kolping, de szerintem olcsóbb, vannak akciók. Ha nem mondod meg, hogy auti, akkor biztos vállalják Autit tutira nem vállalnak, legalábbis, ha így indítasz. Ha csak mondod, hogy furcsa, meg még nem beszél, meg úgy adsz használati utasítást, akkor szerintem vállalják, kérdés, hogy a fiad bírná-e így az idegent.

Hogy egy apartman pihenés-e vagy sem... Mi csak úgy tudunk lefeküdni aludni, már ha nem akarunk idegrohamot kapni az első este, hogy minden gyerek külön szobában van. No ezt egy szálloda nem tudja biztosítani, csak egy lakosztály, az meg nekünk luxus.
A korábbi hortobágyi nyaraláson két szobánk volt, két gyerek. Külön zuhanyzó, zuhanykabinnal, kis konyha. Én nem főztem, ettünk ahol voltunk, amit találtunk. De mi ilyen menős nyaralást terveztünk, nem fürdőset.
Tavalyelőtt meg voltunk anyukámmal, meg a két gyerekkel egy estét egy olyan apartmanban, ahol volt két szoba a mienk, de másik kettő meg másoké... Soha többet ilyet! Lastka mindenhova bemászkált, vagy akart, rikoltozott, és mivel a szoba plafonján volt egy ventillátor, ezért ő a teraszon aludt!
Utólag vicces, de megjegyeztem egy életre, hogy a szálláskeresés nálunk így kezdődik majd ezután, hogy első kérdésünk az lesz, van-e plafon-ventillátor, mert akkor oda nem mehetünk.
Szóval nálunk szálloda szóba sem jöhet, állandóan azon rettegnék mit csinál a gyerek, és mit szólnak ehhez a többi vendégek. Mert ők is pihenni jöttek, nem rikoltozást hallgatni...

Kimni: akkor mostantól jobban megbecsülöm, ha a gyerek jelzi a hányingerét!

Hát igen, mi már megszoktuk, hogy mit csinál, de mások előtt próbáljuk valamennyire moderálni, s ez egy közös szálláson nem pihenés, hanem agybaj. Sajnos ez rokonéknál is így van, mert ha látják, hogy a gyerek "rossz", akkor előbb-utóbb megpróbálják nevelni, hogy nézzem meg nekik szót fogad, meg jótanácsokat adnak, hogy is kellene csinálnunk, persze olyan emberektől is, akinek mégcsak gyereke sincs stb. Ha ezeket el akarom, akarjuk kerülni, akkor az ember megpróbálja a gyereket kordában tartani, ami maximum ideig-óráig megy, utána előbújik úgyis a szög a zsákból. Meg az unokatesók kb fél óra alatt ugyanúgy rájönnek (akárcsak az oviban), hogy milyen mulatságosan viselkedik Zolika, ha ideges, és idegesen rohangál utánuk, magyarán húzzák.
Érdekes, hogy felnőtt emberek is szeretik húzni. Pl elmondják, 10x hogy Zolika, Zolika stb. mert nem figyel rájuk (nem akar rájuk figyelni), holott a gyerek már a második után közli velük, hogy hagyják békén. Nekünk kell rájuk szólni, hogy ez így nem működik, csak egyre idegesebb lesz, s ha az a cél, hogy artikulálatlanul ordítson, akkor ez hamar meglesz.

Labolen, én igazából tolóajtós bútorral ellátott szobába nem mennék

Sokszor megkapom, hogy a fiamon semmi nem látszik, amikor emberek között van, csak egy különleges egyéniség, de nem tűnik senkinek gáznak. Ahogy így olvasom itt mindenki írásait, úgy vált bennem egyre biztosabbá, hogy mi itthon szenvedjük meg leginkább az ASt, amit más ugyebár nem lát. Az a küzdés, ami sokszor itthon megy szegénykémmel, az nincs az oviban érthető okokból. Ez a betegségesdi is már csecsemő kora óta extra stressz volt nekünk, én meg állandóan megkaptam mindenkitől, hogy ne legyek már hipochonder, mi van akkor, ha összeszedünk egy kis náthát. És senki nem akarta megérteni, hogy nekünk az nem csak egy kis nátha, hanem 1 hét masszív szenvedés itthon. És akkor a többi, durvább betegségről ne is beszéljünk... mostanra mindenhová viszem a kézfertőtlenítőt és valóban mániákus módon figyelek ezekre, mert én éveket öregszem egy-egy ilyen betegsége alkalmával, arról nem beszélve, hogy a stressz miatt végül mindent elkapok tőle. Gyerekek előtt szerintem még a BKV után sem mostam kezet pedig...

Hű, szegények... megértem, ha nyűg nektek az ilyen összeröffenés... némelyik rokon igen tapintatlan bír lenni!

kimni: Jobbulást.
***
A hányingert sokszor hasfájásnak jelezte régebben, vagy egy idő után azt mondta, hogy "kakilni kell a számon". Most már úgy mondja, hogy fáj a hasa, és ha rákérdezünk, akkor megmondja, hogy csak a hasa fáj-e, vagy hánynia is kell. Szegényke 3 évesen 1 hónapon keresztül annyit hányt, hogy a végén már maga ment a WC-hez, vagy a mozsdóhoz hányni, és sokszor csak a nem túl szép hangokra ébredtünk fel és rohantunk hozzá.

kimni:
Ha beteg a fiam, akkor többnyire lóg füle-farka, alszik, bambul, cipelteti magát, bújik, egész nap szopja az ujját ... Ha nem lenne mellette a kicsi, akkor vele nem lenne gond a betegség, mondjuk nem nagyon eszik ilyenkor, de inni iszik akkor is.

Rosszindulat nincs felén senkiben szerintem, többnyire próbálkoznak is igazodni, de hát valljuk be nem olyan egyszerű ezt az egészet felfogni egy kívülállónak, amikor még mi sem értjük sokszor az egészet, gyakran csak ösztönösen érezzük hol a határ, meddig lehet feszíteni a húrt, vagy adott helyzetben hogyan kell a gyerekhez szólni stb.

Szokásos jelenet köztem és a férjem között:

Látom, hogy rosszul van, olyan szenvedő az arckifejezése, esetleg nehezen veszi a levegőt, valami. Rászólok:
- Ha ennyire rosszul vagy mért nem veszel be valami gyógyszert?
Mire ő:
- Mért rosszul vagyok?

Kimni.
Köszönet
Jól hangzik ,
kb. Mennyien férnek el, hány szobás a ház ,azt jó lenne tudni .
Megbeszélem a családdal az ídőpontot , mikor lenne jó .

Dreamer, ismerős jelenet

Edina, mindenképpen fel fogom hívni a tulajt és kikérdezem konkrétan, anyukám ezt nem tette meg. És akkor megírom a részleteket! Egyébként anyukám azt állítja, hogy a faluban (ez üdülőövezet) van napi 3000ft/per főért is apartman. Mondom, ez jó, de ha nem tudod, ki adja ki, akkor hiába ennyi...

Hú, olyan sokat írtok, hogy sokszor teljesen lemaradok. Csak esténként tudok benézni.
Elkezdünk heti két fejlesztésre járni. Még csak kétszer voltunk, de a fiam viszonylag együttműködő, és máris sok hasznos dolgot tudtunk meg. Valószínűleg ovi végére elég jól fog kompenzálni.
Ma volt egy sikerélményem. Sántikált hazafelé, és megkérdeztem, hogy mi a baj? Megmutatta a cipőjének az egyik részét, megnéztem, és kiderült, hogy a cipő ott nyomja a lábát. Kinőtte... A boltban pedig mondtam, hogy egy dolgot választhat, szépen körbejárta a kis üzletet, és kiválasztott egy zacskó ht. kekszet. A betűk mostanában nagyon érdeklik, kérésre megmutatja, és sokat mond is. Hát, ezek történtek mostanában, írhatom is a kis könyvébe, amit vezetnünk kell róla.

Mi pici kora óta mindig úton vagyunk nyaranta. Imádunk kirándulni igazából akkor van csak probléma, ha egy megszokott útirányba kezdünk menni és ő mást gondol úti célnak. Visegrád felé kötelező a bobozás.
Általában van egy főhadiszállás, ahol csak alszunk ez apartman szokott lenni.
Van egy dobozom amiben jön a konyhám. Olyan ételeket szoktam kitalálni ami gyorsan megvan.(pl: rántott hús, milánói) Németországban volt kis gond, hogy a kiflijük, zsömléjük nem olyan mint a miénk, de az első harapások után túltette magát.
A férjemmel voltunk dec. a 35. szülinapom megünneplése miatt kettesben egy hosszú hétvégén Miskolc-Tapolcán. Irtó jó volt a svédasztalos étkezéstől, ha 1 hétig maradtunk volna biztos plusz kilókkal mentem volna haza, így is megéreztem.
Mondtam is a férjemnek ide el kell jönnünk a gyerekekkel. Csak éjszaka realizáltam, hogy a wc halálra idegesít a automata szellőzőjével. Andris meg hangérzékeny.

Mindenkinek jobbulást!

A nagyfiam Andris a világ legjobb utazó babája kisfiúja volt, Zolika már kevésbé, ő rövidebb utakat bír, hosszabban már nyűglődik, a kicsi meg még csak most edződik a dologhoz. A gond akkor kezdődik igazán, amikor a kicsi megunja a dolgot és elkezd bömbizni, rá pár percre a középső érintett fiam is bőg, mert hát bőg a kicsi és őt ez zavarja. Végül elkezd bőgni a nagyfiam is, mert hát sajnálja a kicsit, hogy az bőg, és a végén egy kórussal autózunk, amit Apa megpróbál az autósrádió hangerőszabályozójával felülmúlni, aminek az lesz az eredmény, hogy Anya megsüketül ...
Szóval Németországba nem indulnék el velük, Kainizsa-Mór, Bonyhád-Mór még megy, de már itt is rezeg a léc, de ennél hosszabb út egyenlőre kizárt.
De jó lenne mondjuk a házassági évfordulónkon 1 nap kettecskén.

Az én kislányom két napja nem alszik. Sírdogál, utána nevetgél, és nem alszik vissza. Félek, hogy így kezdődik az alvászavar. Ti hogy álltok ezzel a kérdéssel?

Glor:
Nálunk is kb 2 éves kora körül kezdődtek az alvási problémáink, addig inkább az volt, hogy jóval többet aludt, mint az átlag.
De mára úgy-ahogy rendeződött.
De ez nem biztos, hogy alvászavar nálatok, talán csak valami átmeneti dolog, mondjuk beteg lesz, front ...

Mármint éjjel nem alszik? Lehet, hogy sok neki már a délutáni alvás.
Az én fiam irtó korán elhagyta a délutáni alvást, hiába szívóskodtam. Volt, hogy viszont este 6-kor elaludt, nem bírtam ébrentartani, aztán éjjel 1-ig ugrált. De ez csak egy rövid átmeneti időszak volt, utána teljesen leszokott a délutáni alvásról. Mikor elkezdtünk a magánoviba járni, a többiek példáját látva aludt délután, de itthon nem. Mostanában néha alszik, de az nem túl szerencsés, mert akkor éjfélig fönt van (amúgy fél 11-11-ig). Kevés az alvásigénye. Viszont amúgy jól alszik.

Mi pár hónapja hagytuk el a délutáni alvást, mert ő is úgy volt, hogyha aludt délután, akkor este 11-is fent volt. De még mindig ott tartunk, hogy kellene is meg nem is az a délutáni alvás, szóval sokszor azért kell este 5-6-kor kicsalogatni az ágyból mesenézéssel pl., hogy este tudjon mindenki tőle aludni.