Hu, labolen, kitartást! Nekünk is sokáig tartott megtanítani (a kicsi pedig 2 évesen magától elkezdte fújni...), bőven ovis volt, mire sikerült. De nagy menet volt... Az vált be, hogy adtam neki szívószálat, azzal ugye tudott szívni és amikor szívta, mondtam, hogy na látod, most szívod, próbáld meg fújni, csináld az ellenkezőjét, levegőt fújjál az italba. És akkor valahogy ezt megértette és ezek után az orrfújásnál volt az, hogy nem szívta, hanem csak nem csinált semmit, ha mondtuk, hogy fújjon és akkor mondtam, hogy tudod, a szívószálnál is fújni kellett, most az orrodból fújj. És akkor még fél évig a szájával 'fújt orrot' persze, de legalább nem szívott... aztán végül mondtuk, hogy tartsa csukva a száját és a levegőt az orrán eressze ki, na és az ment. De olyan gyengén fújja az orrát, hogy fél éve még porszívózni kellett. Az én gyerekeim olyan irdatlan sokat voltak betegek, a fiam annyira utálta az orrszívást, hogy akármilyen nehezére is esett, a végén megtanulta kifújni. De tényleg, 2 évig a nyár kivételével nonstop betegek voltunk mind. Mondjuk még idén is sokat volt taknyos, de többnyire nem legalább lázas ezektől. Ha nem tanul meg orrot fújni, valszeg picit többször kellett volna kórházba mennünk. Amúgy a kicsi erősebben fújja most az orrát, mint a nagy.