Sephora, van egy teóriám, miért nem segítőkészek ott nálatok (ahogy máshol is ritkán). Ezeket Nekik észre kellett volna venniük elvileg, az orvosnak, védőnőnek egyaránt és nem ismerték föl sem a fiadnál ezeket, sem valószínűleg másnál. A mi orvosunk sem ismerte fel, kettő is volt belőlük, egyik sem. A védőnő sem, pedig azt nagyon jól látta, mennyire "fura" a gyerek és totál tipikus tüneteink voltak 3-4 évesen. A mostani orvosunk, mikor megtudta, hogy ASes a fiam, csak legyintett, hogy nem érdekli, csak papír. Fogalma sincs, hogy ez mit jelent, mit szenvedünk vele, milyen problémák fogják őt érni majd és most is. Szerinte nyilván én kényeztetem el, hiszen mindig csokit kap, amikor nálunk van a doki és hát nem lehet állandóan jutalmazni egy gyereket, ismeri az ilyen szülőket, meg szörpöt kap a gyerek víz helyett (írtam már ide, hogy 2x volt kiszáradással kórházban, a gyerek konkrétan nem ivott, ha víz volt csak itthon, köszi, ebből többet nem kérek, akkor iszik szörpöt, de a doki ezt úgy értelmezi, hogy nem voltam elég szigorú a gyerekkel ugye...), az tipikus, el van csak kényeztetve és kész, persze, hogy "rossz". Hát én ide akkor sem tehetnék ki egy ilyen plakátot, ha fizetnék érte. Mert nem értenek hozzá, ők maguk nem ismerik ezt a betegséget, állapotot, következésképpen igazán el sem fogadják, de persze ez nem tudatos, hanem csak a saját hiányosságaikat rejtik el így. Közben a védőnő is és mindkét orvosunk jó emberek és főleg a mostani dokink egyébként baromi jó orvos. Erről nem tudnak semmit. És nagyon nehéz rávenni egy orvost, hogy kezdjen valamivel egy szülő hatására foglalkozni, amiről eddig ő semmit nem tudott. Neki ez ciki, inkább nem is foglalkozik a dologgal, nehogy kiderüljön, mennyire nem ért ehhez. Szerintem, lehet, hogy nálatok nem erről van szó, viszont ez elég általános jelenség nálunk, az országban.