Sziasztok, kissé még elveszett vagyok az oldalon (így csak reménykedni merek, hogy jó helyre kattintottam új hozzászóláshoz

). Szeretnék bemutatkozni. Frissen diagnosztizáltak vagyunk, 4,5 éves kislányom van. A SOTE 1. sz. Gyermekklinikáján kaptuk a diagnózist (gyermekkori autizmus). Ahogy lenni szokott: édesanyaként bennem már a gyerek 2-2,5 éves kora óta hol erősebben, hol kicsit elbizonytalanodva, de motoszkált valami. Valahol mérhetetlenül megkönnyebbültem, hogy megvan az utunk... Természetesen rengeteg helyen jártam a leányzóval, többek között a Vadasban, bő egy éve még csak kommunikációs zavart tudtak ott is megállapítani, nem tudták rámondani egyértelműen, hogy autista (a kislányom elég jól funkcionál, érdeklődő, kíváncsi, rugalmas, tanulékony, szükségleteit szavakkal megfogalmazta, ma már ha csak tőmondatokban is, helytelen ragozással, de élményeit is elmeséli. ahogy ez lenni szokott, a szobatisztasággal nem vergődünk zöld ágra, kortársakkal való játékkal, kapcsolatteremtéssel egyértelműen baj van, illetve a szabadidő eltöltésével is-egyedül nem találja fel magát). Elég rapszodikus volt ez az időszak-ma már azt mondom, sajnos: intenzív fejlődési fázisok és stagnálások váltogatták egymást. nem voltam benne biztos, hogy egyértelműen szükségünk van pl. egy PECS-terápiára. Közben 1-es diabéteszes lett a kislányom. Ezzel sok gond (pl. indokolatlan hiszti, alvási, evési problémák) szinte teljesen meg is szűnt. A napirendünk is elég kötött lett ezáltal (mindent étkezéshez, inzulinhoz, cukorméréshez viszonyítunk). Viszont neki nem elég stabil még ez sem. A pszichiátrián, ahol diagnosztizáláson voltunk, döbbenettel tapasztaltam a (számomra) irreálisan percre pontosan betartott napirendet, a merev szabályokat. Pár napig el se akartam fogadni, hogy autista a lányom. Hála Istennek, kemény 2 napot vett el az életemből a dacos tiltakozás (a diab. megtanított nem keseregni a problémán, hanem a lehető legtöbbet, legjobbat kihozni az adott helyzetből, és lehetséges megoldásokat keresni). Aztán gondoltam: egyszer élünk, fektessünk le mi is szabályokat itthon

) Nálunk a koncentrált evés klasszikus probléma (volt????). Mindig felugrált az asztaltól, valami mindig kellett, hogy a kezében legyen, diab. anyu meg mit csinált, hogy a gyereknek le ne essen a cukra?? Természetesen dugdosta a gyerek szájába a falatokat.... Aztán egy szép csütörtöki estén elmagyaráztam az én kis autimnak, hogy ez nem egészen így megy. Amíg a tányéron van valami, addig nincs játék (elég jó a beszédértése, sőt, tapasztalataim szerint, ha magyarázattal szolgálok neki bizonyos dolgokra, változásokra, sokkal gyorsabban alkalmazkodik). 2 nap alatt olyan szépen megszokta, hogy max. 5 perc alatt belapátolja az ételt (egyedül!!!), majd megköszönje, és elvigye a szennyest a mosogatóba, hogy kezd "tetszeni" ez az egész szabály-dolog

)) amiről kicsit kérdezősködni szeretnék itt, azok a napirendi kártyák lennének. Sajnos a Vadasban nem vettem részt napirendi tréningen (amit pótolni fogok, ha lesz rá lehetőség)

tájékozódtam már a neten, hogyan kell ilyen kártyákat csinálni. Az alkalmazását viszont nem értem. A kártyákat egy helyre, idővonal szerűen rakjátok ki? Megmutatjátok a gyereknek, éppen mi következik? Fogalmam sincs, hirtelenjében hogyan kezdjek hozzá. Előre is köszönöm a segítséget.