Sokat, sokan írtatok, megpróbálok mindenre reagálni, míg I. alszik. és köszönöm az üdvözléseket, én is köszöntök mindenkit ismételten.
Labolen, nos, igen, nekem épp tegnap tette fel édesapám felesége a kérdést: férjhez fog-e menni? (ő valahogy speckó eset ilyen téren, mert tegnap is arról filozofált, hogy a lányának a leendő anyósa most vele egyidős

én meg lehűtöttem őt, hogy ne bízza el magát, mert az én anyósom meg a nagyanyámmal egyidős, a "zuram" meg az apámmal-szóval csigavér

na meg ugye a másik: miért kellene férjhez mennie, még akkor is ha "normál" fejlődésű? (normál idézőjelben, mert szerintem ez a szó relatív...) szóval én is valami ilyesmi választ nyögtem ki: most a következő lépésre koncentrálunk. Egyébként kezdek is így érezni: annyi a teendő, a megoldandó feladat, hogy ki tudja, mi lesz 15 év múlva... kezdetnek ott van a probléma: kis országunk legelmaradottabb régiójában élünk, ahol autizmus specifikus közösségről még hírben sem hallottak... van egy szegregált osztálynak csúfolt valami az egyik ált. iskolában, de a nevelési tanácsadóban óvva intettek tőle... azt mondták, költözzünk fel Pestre, ha jót akarunk. (ez egyébként nem kirívó eset, sikítva menekülnek innen az emberek munkahiány miatt. A páromnak is márciusban lejár a munkaszerződése, ő Pestben gondolkozik... a gond csak az, hogy szűk 3 éve vettünk egy szuper kis lakást, amiért fáj a szívem... meg egyébként is: szeretek itt élni. Persze a gyerek az első.)
Egyébként igen, I. 4 éves kora óta óvodás. Előtte bölcsiztünk 2 évet. A bölcsit utálta, ment minden reggel a hiszti, majd 3 évesen megkapta a szemüvegét, és megszűntek a hisztik. 4 éves korára, tavaly nyáron már kifejezetten kereste a gyerekek társaságát, az óvodába történő beszoktatással nem volt kirívó gond (talán csak annyi, hogy "túlféltettem" a diab. miatt). Viszont ugye nem szobatiszta, de bevették őt (mivel ugye tartósan beteg, gondolom, plusz pénz jár utána, ez elég nyomós érv lehetett...). Eleinte úgy kellett vinnem, hogy ne étkezzen ott, mert az óvónők nyafogtak: ők még etetést se vállalnak. Az ott töltött idő kb. másfél órára nyúlt... Aztán évvégén valahogy kiharcoltam, hogy 7 dkg almát adjanak oda neki. így 2 (!!!!) óra lett a másfélből, mert az óvónők arra hivatkoznak, hogy 10ig irányított foglalkozás van, amibe I.-t nem lehet bevonni.... (persze, be lehet, csak segíteni kell neki, ezt jeleztem év elején, azt mondták, semmi gond, abszolút megoldható... az almával is úgy voltunk, hogy mikor először bevittem, a dobozt érintetlenül adta vissza az óvónő, azt mondta, tőle nem fogadja el a gyerek... na akkor egyszer a sarkamra álltam, és elmagyaráztam neki, hogy 1. ez nem erőszak kérdése, adjon hálát az égnek, hogy nem esett le még a gyerek vércukra a kimaradt étkezés miatt úgy, hogy elveszítse az eszméletét... 2. ha jól emlékszem, év elején azzal indítottunk, hogy volt már cukros gyerekük, így gondoltam én, nem szorul különösebb magyarázatra, hogy az almát MEG KELL ENNI.... és "gyógypedagógus" az óvónő, azt hozzáteszem.... ráadásul ez egy "integráló" csoport........).Tehát kicsit inkorrektnek találom az ovi hozzáállását. Én tiszta lappal indítottam, semmit nem hallgattam el a gyerekemről, ők látszólag nyitottak voltak-egészen addig, míg meg nem történt a beiratkozás... Szóval ovival ez a helyzet, váltani kell, nincs mese.
Alter. módszerek. Gluténmentesítést sokan dicsérik. Diabetológusnak nincs kifogása ellene, illetve csak annyi, hogy I. szöveti transglutamináze értéke kissé megemelkedett az elmúlt vérvétel alkalmával. Ez gluténérzékenységre utal. Viszont mivel kismértékű volt az eltérés, így tovább terhelem őt gluténnal-most febr. 25én fog kiderülni, valóban szükséges-e a diéta. Ettől függetlenül is szeretnék egy próbakanyart tenni vele...
Napirendi kártyák. köszönöm az anyagot. Melós életünk lesz... Mérem fel a gyereket, mennyire érti, tudja, mi következik. Kézmosós folyamatábrát kell csinálnom, az biztos. "levizsgáztattam" őt, indultunk oviba reggel, és "elfelejtettem" neki copfot csinálni, mielőtt elkezdtünk öltözni-aranyos volt, szólt, hogy "előbb gumizááás".
Ma elég frusztrált napunk van. Anya is ideges, érzi a gyerek, mert olyan hisztit lenyomott, amire már rég volt példa. Az a mániája, hazaérünk valahonnan, ő nem veszi le a kabátját, ő elmegy. eljut a folyosó közepéig, és ott ordít, mert egyedül azért mégsem buli... ma ezt eljátszotta ovi után. hozzáteszem, rég ennie kellett volna, alacsony volt a cukra is... általában anya meg tudja előzni a hisztit, most nem sikerült. én a konyhában a földön sírtam, ő az előszobában. (persze nem az zavarta őt, hogy anya sír, hanem az hogy folyik valami anya szeméből, ami lecsöpög, azt töröljük fel, jóóóó? hahaha

))) ) Én megmondom őszintén levágtam egy hisztit apáromnak, hogy feladom... szörnyű tud lenni néha... csak a baj az, hogy ilyenkor én érzem magam egy szarcsimbóknak... szóval el van cseszve ez a nap