Téma: Autizmus mindennapok

sziasztok

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Szanya:Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Labolen: javaslom az elvégzett feladatok után, hogy tanítsd ellenőrizze magát. Ilyen oszlopos feladatoknál mikor végzett nézze végig, hova nem írt véletlenül, ha mindenhová írt akkor pipa. Egy szöveges feladatnál, mi a kérdésekhez tettük egy számot és a végén a pipát, hogy minden kérdésre legyen válasz. Nagyon jó, hogy már önállóan akar dolgozni!

Marco: Jó, hogy elkezdtétek az auti fogalom bevezetését és elkezdtétek megismertetni önmagával. Azért vigyázz, hogy nehogy mentség is legyen! Dávid próbált a diszére hivatkozni néha, persze bizonyos keretekig hagytuk is, de akkor is meg kellett csinálnia ezt-azt max. nem volt akkora az elvárás. pl: tollbamondás 3-as. Ennek hatására most vérig van sértve, ha egy-egy osztálytársának felmentése van.

Süni: már volt folyamatábránk arra, hogy ellenőrizni kell, de igazad van, elő kell venni újra és lépésenként itthon is tanulni.

Ez a leblokkolás olyan lehet, mint mikor nekem mondják hirtelen vezetésnél, hogy fordulj jobbra. Eleinte azt is át kellett gondolnom, hogy ez mit jelent, hogy nekem akkor most egy irányt mondtak... Ezt áthidaltuk azzal, hogy kopognak az ablakon, ha jobbra kell menni, vagy nagy ívben lengetnek előttem, hogy balra kanyarodjak.
Szóval tényleg van olyan, hogy fogalmad sincs, mi a fenét is kérdeznek tőled.
Ja és L. is érzi, hogy ez neki nehezen megy, már mondta is, hogy ami nem megy, azt fel kell adni.

Marco: ez egész jól hangzik, örülök, hogy végül is jól fogadta. Szerintem ez szükséges, jobban rá fog látni a saját viselkedésére. Nekünk is talán többet kéne mondani, több jelentést mögé tenni.

Petárda: ha nem is petárda, de kis ördöggolyócska van. Ha ledobod a földre, picit pukkan és villan. Nálunk ezt szerették a gyerekek, L. is dobott belőle. Talán így, hogy ő irányítja, lehet könnyebben veszi majd a dolgot.

Boldog Új Évet mindenkinek!

A petárda alatt ugye tűzijátékot értetek? Z.-nak nagyon bejött, én majd hülyét kaptam, de Apa segítségével Z. saját maga lőtte ki a tűzijátékokat.

Mi már túl vagyunk az autizmus nevesítésén, de a felvilágosítás folyamatos, ezt az egész témakört mi szülők is évek alatt tanuljuk meg, a gyerekeknek is apránként kell adagolni.

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

x

Persze, én sem gondoltam, hogy egy beszélgetéssel megértjük a gyerekkel autizmust, mikor a tágabb családunkban még a mai napig nem értik teljesen

De gondoltam , nem árt, ha esetleg mostantól már így is reflektál magára, h x meg y dolog azért megy nehezen,mert autista, és ezt meg azt kell tenni, hogy ebben fejlődjön.

Marco: ez hasonlóan megy nálunk is. Még mindig figyelünk arra, hogy elsősorban Z. pozitív tulajdonságait emlegessük neki az AS-sel kapcsolatban: jól megy az angol, egyre szabálykövetőbb, jó memória stb. Sokszor kerül szóba az a néhány állítólag autista híresség, akiket kedvel, Einstein a kedvenc. Tudja egy-két nem nem igazán pozitív tulajdonságát is kapcsolatba hozni az autizmussal és ilyenkor gyakran hallom, hogy szeretne átlagos lenne. Ezekben a pillanatokban még a mai napig is kell erő, hogy ne sírjam el magam a gyerek előtt.

Nálunk egyébként a 7 éves hugi a nagy diagnoszta: pár hónap ismeretség után 100%-os találattal megmondta Z. osztálytársairól, hogy ki auti.

Ti láttátok már azt az Én könyves fejezetünket, amit az AS-ről készítettem?

Champ azt hiszem láttam, rémlik...de megnézem a leveleimet ujra.

labolen beküldte:
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.
én könyv:köszi,megcsinálom akkor,és lesz a végén hely,egyéb dolgoknak,élményeknek,de az alapot megírom...


én nem tudom mennyire kellene kiszámíthatónak lennie a napjainknak.ha ovi van,akkor fix pont az ovi,délelőtt,délután viszont ami adódik,legtöbbször semmi konkrét program,és ilyenkor sincs,mikor szünet van.reggel összekészülődés után kimegyünk,és ott akkor döntjük el hogy mit csinálunk-játszótér,bicajozás,szánkózás,vagy ha látjuk,hogy apa tevékenységébe be tudunk kapcsolódni,akkor oda(itthon dolgozik,de előre sose mondja meg mit fog csinálni,látjuk,ha szerel,traktorozik,tud vele menni ált.Miska).
de ez csak mindig akkor ott derül ki,amikor kimegyünk ebéd után...ez mennyire baj,hogy nincs jelezve reggel az hogy délután postára megyünk,boltba vagy éppen apának segítünk...mert én sem tudom még reggel ezt...
jobban elő kellene terveznem mi legyen nap mint nap?nem igazán érzem,hogy megy...ha a kicsi beteg,nyűgös,fogzik,egyéb,az is befolyásolja mit tudok tenni,mennyire tudunk messzire menni.falun belül nincs sok lehetőség,játszón sosincs senki,városba bemenni nekem sok szervezést igényel...legtöbbször itthon vagyunk,udvaron,kertben állatok körül ami adódik,az van...
fix pontok persze vannak-reggel-délben este,de a köztes az ad hoc jellegű...


milyen az az auti spec beszéd?ahogy szólni kéne hozzájuk?én rengetegszer türelmetlen vagyok,a kicsi miatt nehéz,mert már csinálni kéne valamit miatta,de miska még sehol,álmodozik,meg se hallja,50szer szólok mire csinál valamit.hiába a napirend tábla,a folyamatábra,motivációs rendszer(vagy még korán vagyunk,még csak most vezettük be ezeket egykét hónapja,azért?).mindig minden tevékenységváltáskor kiakad,hiába beszéljük meg hogy mikor lesz vége a mesének,hiába jelzem az órán,stb.ha meg a kicsi miatt előbb abba kell hagyni valamit,mint gondoltuk,akkor még rosszabb...
de olyanokért is morog,amire semmi oka,csak egyszerűen elkezd morogni,csapkodni a semmiből.ezeket totál nem értem miért lehet...

két mágnestáblát készítettem:az egyik a napirend,lehet cserélni a mágneses lapocskákat,attól függően hogy mi lesz aznap.a másik táblán azok vannak,amikért mosolygósat vagy szomorú pontot lehet kapni.öltözés,tesó piszkálása,stb.
először látni se akarta az egészet,aztán nem említettem a témát,csak kint volt a tábla,végül ő maga kezdeményezte mikor már feladtam,hogy nem lesz ebből semmi,hogy akkor ő öltözik,és kéri a mosolygóst.(este ahány mosolygósa van annyi matricát kap,hét végén beváltásként kisebb tárgyat választhat-kindertojás,buborékfújó,ilyesmi)
ez két napig igy tök jó volt.illetve már az elején elkezdte azt,hogy akkor ő azért is kér mosolygóst,mert jó volt az oviban,mert ügyesen hallgatta a mesét,meg kb mindenért ami a napirendi táblán ott volt.mondtam neki,hogy megengedem hogy javasoljon,hogy miért lehessen még mosolygóst kapni,de azért pl.nem szeretnék adni,mert meséltem neki,ő meg hallgatta,meg ilyesmik.ennek ellenére azért időről időre előhozza,hogy akkor ezért vagy azért most kaphat-e jóságpontot...?nem tudom ebben mennyire legyek rugalmas,vagy ragaszkodjak az elején lefektetettekhez,hogy miért mit lehet kapni...olyan érzetem van,hogy ha belemegyek abba hogy ilyen megerőltetést nem igénylő dolgokért is lehessen kapni mosolygós pontot,akkor lesz pontja másból-ebből,és igy nem lesz motivációja pont arra ami a cél lenne,hogy öltözzön egyedül,meg ilyesmi...

a nagyobb gondom inkább,hogy ha kiteszem a szomorú fejecskét a tevékenység mellé(ez is mágneses),akkor azonnal leveszi,vagy ha nem látja rögtön hogy kitettem,csak mondom,akkor amint észreveszi ,hogy kint van,leveszi.ezzel mennyire foglalkozzak,hisz szóban megbeszéljük,hogy ez most nem volt jó,kiteszem a szomorú fejet,ő leveszi,és ennyi,ez már elég visszajelzés volt,úgyis tudja,mi történt,vagy kell ezzel még törődnöm szerintetek...?inkább az a rossz,hogy ilyenkor mindig elkezd hozzá puffogni is,hogy hagyjuk abba ezt az egészet,hogy ő leszereli a jóságtáblát,minek ez,nem csináljuk tovább,morog,és mondja mondja...ezt öltözésnél is,ha kérem,hogy öltözzön,ő nem öltözik,nem érdekli a jóságpont,stb.ilyenkor csak akkor hagyja abba amikor megfenyegetem,hogy akkor vasárnap sem lesz ajándék beváltás...ez általában hat...

ami most nagyon előtérben van megint,az Janka piszkálása...megállás nélkül bántja, fellöki,ok nélkül,akkor is ha meg se közelíti a játékait,akkor is ha janka a saját játékaival játszik,azt is kirántja a kezéből,úgy hogy felborul janka is,stb,stb,ha dühöng,durván bűnik vele,még ha nem is direkt rá irányul a dühe,fellök valami tárgyat,erre az nekiborul jankának,aki épp ott volt...
janka meg persze sír,és már toporzékol is,mérges a napi második ilyen után,mikor direkt kiveszi a kezéből,mikor direkt becsapja az orra előtt a szobaajtót,stb....most már kábé abból áll a napom hogy a kicsit vígasztalom, miskát meg rendszabályozom:ne bántsd,hagyd békén,nem csinált semmit,engedd el,stb.és ugye súlyban miska sokkal nagyobb,tehát amilyen erővel csinálja,szegény kicsi persze hogy sír,és újabban megharapja misit válaszként,amire miska persze megint durvasággal válaszol...((
szóval most már vissza is vág neki,és igy tényleg egy merő küzdelem a napunk...
nagyon érzem,hogy kellene neki olyan idő,amikor nincs velem janka,mikor teljesen az övé vagyok,anélkül csinálunk valamit,hogy nem kell azt lesnünk,hogy a kicsi mikor ébred fel a napi kétszer fél óra alvásából,mikor kell abbahagynunk,amit csinálunk,mert társasozni,legózni nem lehet még mellette...sajna még nem tudom,hogy hogyan lehetne megoldani,hogy misinek legyen velem saját ideje,apa kellene hozzá,de ő meg nehezen rávehető ilyesmire...pláne,hogy továbbra sem fogadja el a diagnózist,és szerinte én lihegem túl,csak keményen kellene bánni vele,ha ő megfenyegeti miskát,akkor abbahagyja,stb.

kérdeztétek a fejlesztés,mivel novemberi a diagnózisunk,mire megtaláltuk a helyi fejlesztőt ,lehetőségeket,december lett,abban maradtunk a gyógypedagógussal,hogy januártól járunk hozzá rendszeresen,ha vége a szünetnek,ünnepeknek,stb.szóval ez még csak most fog kezdődni...

mikor érdemes elkezdeni erről beszélgetni,hogy ő autista?Miska 6lesz a hónap végén.már kérdezgeti,hogy miért nem mehet ő a helyi suliba,miért kell a nénihez menni(fejlesztés),stb,szóval már felmerülnek dolgok...

Zsizsi, az enyém nem hasonlít a Tiedre, szóval majd a többiek reagálnak érdemben, én csak annyit szeretnék írni, hogy a motivációs tábla nem "jóság" tábla, nem a jóságról szól. Nem is lehet azzal stresszelni a gyereket, hogy ő rossz. (Mivel ebből ez jön le.) Számos cikk van a neten a témában (nem autikról szólnak csak sima pszichológiai cikkek) úgyhogy ezt nem ragozom tovább.A negatív visszajelzés meg ahogy látod nem vezet sehova. Jutalmazni kell, amikor bizonyos visszatérő viselkedészavarokat nem csinál. A szomorú jelnek ebben az esetben szerintem semmi értelme, motivációs hatása nincs.

A napirendet pontosan hogyan használjátok? Mit raksz ki reggel? (Konkrétan az a kérdésem, hogy az esetleges progikat hogy rakod ki és módosítod.)
A letapadások sajnos akkor is okozhatnak problémát, ha mindent a lehető legjobban csinálsz. Meg lehet próbálni ilyenkor is jutizni, ha nagyon idegesítő.
Nekem is folyton az van, hogy mindenért könyörögni kell meg adott esetben elrángatni, és mi ugyan itthon már nem használunk napirendet (mert elég a hetirend, amiben a napi feladatok fel vannak sorolva), de ugyanezt csinálja a Symboban is. Balhézni akkor szokott (ellenáll, kirántja a kezét meg esetleg nyávog), ha be nem fejezett rituálét szakítok meg (pl. neki kell kikapcsolnia a ventit és meg kell várnia, míg megáll). Viszont szerintem az élet az nem egészen autikompatibilis, nem szokott az nagyon működni a valóságban, hogy a világ működése leáll amíg Z. végigfuttatja az adott rituálét, úgyhogy ilyeneken szoktunk huzakodni. Nehéz ügy lesz, de le akarom szoktatni erről.

a gyógyped akihez járni fogunk januártól,ő javasolta ezt a fajta motiv.rendszert,hogy kirakom a tevékenységeket,amiket értékelni szeretnék,tehát azt mondta,hogy ki van rakva az öltözés ábra,és ha egyedül öltözik,akkor a mosolygóst rakjuk mellé,ha én öltöztetem,akkor a szomorút rakjuk mellé.emiatt csináltam ilyet,előtte mikor még nem beszéltem senkivel sem,akkor mikor hazajöttünk a vadasból,akkor bevezettük azt ami ott volt,hogy amilyen tevékenységet csinált,ahhoz tartozó kis jóságpont képecske lett kirakva a táblára-tehát ott pl.barkácsoltak,akkor kis ollót ábrázoló képet kaptak.ezt csináltuk pár hétig,ebben is volt küzdelem vele,de aztán mikor jött hozzánk a gyógyped,akkor javasolta a mosolygós-szomorú jelet,hogy legyen azonnali ilyenfajta visszajelzés,a tevékenység után,és igy bevezettük ezt amit írtam...

akkor az sem működik,ill.jó-e,és ha igen,az mennyire működhet,hogy jutalmazzuk azzal amit szeret-ilyenre gondolok,hogy ha balhés volt a délelőtt,akkor nincs déli mesélés-amit nagyon szeret.szívem szerint nem csinálnék ilyet,sajnálnám azt elvenni tőle amit imád,de nem tudom,semmilyen eszközöm nincs,és ez nem oké,hogy folyamatosan veszekszünk,és ugyanakkor nem vezetek be semmi szankciót...igy is minden nevelési elvem feladom azzal,hogy jutalmazok,mert normál gyerekkel nem gondolom,hogy csinálnám a tárgyi ajándékért csináljon meg valamit-koncepciót,de igy elfogadom,hogyha ez működhet autiknál...

napirend:kártyákat reggel kirakjuk,amit már tudok,mi hogyan lesz,kiteszem,minden nap a táblára reggel.változik,újra kirakjuk akkor is,ha nincs különösebb változás az előző naphoz képest.de ha du-ra pl kirakom reggel a bicajozást,viszont ha apa délután dolgozik itthon,mikor kimegyünk,és be tudunk kapcsolódni,akkor nem bicaj van hanem tratktorozás-az ilyesmin ugyanakkor nem akad ki,mert szeret trakizini,tehát nem dühöng azon,hogy traki van bicajozás helyett mondjuk...
de ha eltervezzük,hogy elmegyünk könyvtárba a városba mondjuk,és valami közbejön,pl.kiderül,hogy nincs autónk,nem tudunk bemenni,akkor az ilyet már nem szereti...

mi az a letapadás,mi az a symbo?köszi!!

mesélés megvonást azért sem érzem jónak,mert kiakad rajta.tehát balhézik valamin,erre azzal büntetem,hogy megvonom a mesét,erre balhézik,hisztizik,dühöng,mert nem mesélek...illetve minden ilyen negatív visszajelzésen elkezd dühöngeni,csapkodni,ezért nem tudom mi lenne a jó....

na,nem jó példát írtam hogy milyen változás akasztja ki,a könyvtáras példa nem jó,mert ha tudom,hogy nem lesz autónk,nem tervezem be,a városba menetelt.ha meg elviszi a férjem a kocsit,arról azért tudni szoktunk...
jobb példa jutott eszembe,pl.,megbeszéljük,hogy elmegyünk barátokhoz,van egy jó barátja,akivel szeretünk találkozni családilag.és felhív reggel az anyukája,hogy éjjel beteg lett a kisfiú,igy nem megyünk hozzájuk.na ezen kiakad.
de volt már olyan is,hogy megbeszéltük,hogy elmegyünk velük együtt valahova programra,ők lemondták,mi meg nem mentünk el nélkülük,mert Miska igy már nem hajlandó menni...

Zsizsi:mivel tényleg nagyon másak a gyerekeink emiatt, csak azt írom le nekünk mi vált be, ill. mi hogyan csináltuk.
A napirendnél Gizmonál is volt a kezdetekben olyan, hogy le akarta venni a hajmosást, hajvágást...stb. Nem engedtem mindig visszaraktam. Persze utána mindig vmi kedvenc foglalatosság jött pl.: számítógépezés. Sokszor ismételtem, hogy igen hajmosás, de utána számítógépezhetsz. Anno (mivel mi már nem használunk napirendet, mert rugalmas csak hetirendet) reggel csak ebédig raktam ki a kártyákat és ha menet közben jött egy változás a szeme láttára variáltam át pl: bevásárlás-játszótér (ez a kettő nálunk együtt járt ).

A kedvencet én se venném el tőle, de zsarolásra használnám pl.: nem a kedvenc mesekönyvből, hanem amiből én szeretnék v. nem 2db-ot mesélnénk. Nálunk, ha ugrált igenis kikapcsoltam a tv. v. ha ütögette, de a számítógépét is amikor levette a szemüvegét. Persze, ha szemüveg visszakerült akkor mehetett tovább v. időkorlát volt meddig kell a szemüvegnek fent lenni.

Gizmo személyekhez nem ragaszkodik, hogy kinek kell jönnie, de útvonalhoz nagyon ragaszkodott. Nálunk Visegrád felé csak úgy lehet menni, ha bobozás is van! Illetve bibi volt, ha Kalász felé mentünk.

Amúgy a módszerek, amit most bevezettél nem egyből van látszatja és sokszor módosítani ill. Miksára kell, majd átszabnod.

labolen: Mi az írásnál pl. jelzem, hogy 3x kell átírni és mellette van 3 I I I , amit áthúz, minden sor után.
Írd, majd meg mikor mentek próbanapra, hogy szoríthassak!

köszi!
igen,érzem,hogy magunkra kell mindent szabni.

napirendi pontot nem vesz le,csak ezt a szomorú jelet,amit akkor rakok ki,ha valamit nem úgy csinált ahogy szerettük volna.ezt veszi le...

a mesét nekem kell választanom,ő nem szeret mesét választani,ill.nagyon ritkán.viszont a végtelenségig hallgatná,ebben kell határt szabnom,de ha sokat mesélek,akkor is kiakad amikor vége lesz...mese közben már rendben van,akármeddig elhallgatná amint mesélek.de előtte nem oké a viselkedése,és nem tudom,megvonhatom-e tőle azt amit szeret.TV,számítógép nincs,ezek nem érdeklik,meg előtte mi sem használjuk-nézzük.
amit szeret,tehát jutalomként lehetne használni,az a mesélés,apjával munkálkodás,közös program,meg a tárgyi dolgok-különböző traktorok minden mennyiségben...:o

Süni: hát a pipálás nem jött be, megpróbáluk az áthúzást. Most 5 feladat volt kirakva délelőttre, kiküldött. Kimegyek, mert hát tényleg menjen ez egyedül, ha akarja, de valami baromi lassan csinálja. Felénél félbehagyja, ki tudja mivel foglalkozik. Ha meg bemegyek, hogy hajtsam, akkor puffog. Szóval kb 30-45 perc alatt sikerült megírni 2 feladatot, ami alapból, ha csinálná max 10 perc lenne. de hát önállósodjon, de valahogy időkorlátot kéne berakni. De a timert utálja, azt leállítja, ha bent hagyom, ha meg kint van, fölösleges, mert nem látja, hogy telik az idő.

Zsizsi: örülök, hogy legalább nektek van a közelben fejlesztési lehetőség, meg központ, sok vidéki városban, megyeszékhelyen nincs semmi. Jó, hogy oda tudtok majd járni.

Napirend: kis testvérrel elég nehéz tervezni egész napot előre. Én is azt csináltam, hogy csak annyit tettem fel, amit beláttam előre. Ha az csak pár óra, akkor annyi. Ha csak annyi biztos, hogy ovi hazamegyünk és mese, akkor ennyi.

Jóságtábla: ez egy szempontrendszer lenne, amit bevezettetek. Azokat a tevékenységeket kell feltenni, amiken szeretnél javítani: pl öltözzön egyedül, ne lökje fel a húgát, stb. Szerintem nem szabadna egyszerre sok szempontot kirakni, csak a fontosabbakat. És figyelni kell, hogy olyan legyen kint, amire képes. Ha ennyire komoly konfliktusok vannak a húgával, akkor az életben nem fog javulni ez attól, mert kint van az, hogy ne lökd fel a húgod. Én ezt nem is tenném fel. Lehet az öltözés, rakj rendet ilyesmi.
Én sem látom értelmét a szomorú fejnek. Ezzel azt akarod közölni felé, hogy nem csinált valamit meg, de a pozitív motivációs rendszerben ilyenkor annyi a negatív dolog hogy ha nem teljesített, akkor nem kap jelet. Ha valami rosszat csinált, szerintem elég szóban mondani, nem kell vizuálisan ráerősíteni. Én sem szeretném látni állandóan, hogy valamit rosszul csináltam, eléggé frusztráló az is, hogy nem kapok jutalmat.
A másik ami eszembe jutott, hogy lehet, hogy a heti gyűjtögetős még túl sok. Nekünk is az azonnali zsetonozás is van a gyűjtögetős mellé, mert pl házifeladatra kap zsetont, azt azonnal beválthatja egy db gumicukorra, vagy csokismogyoróra. Egy szem az egész, de ezzel most működik. A suliban e mellé van gyűjtögetőse, ami a hét végére gyűlik össze.

Tesóval viselkedés probléma: azt kell kitalálni, hogy mi okozza a bajt és megelőzni. Persze ez nem könnyű, sőt. Viszont lehet tanítani, hogy ha gondja van a húgával, akkor mi a teendő: szólni anyának, szóban veszekedni a húgival, vagy ilyesmi. Szóval alternatív megoldási eszközt adni a gyereknek. Mert most azzal, hogy ellöki, megkapja azt, amit akar: egyedül marad a játékával, mert a húgát vigasztalod, addig pedig az van, amit ő akar. Az mindegy, hogy utána veszekszel vele, akkor is sikerült elérnie, amit akart, elment a húga.
Esetleg érdemes olyan játékokat kitalálni, amit együtt tudnak játszani, nem tudom, mennyi idős a kistesó. Építeni együtt egy várat, amit a húga lerombolhat, és versenyezni, hogy melyik színű kocka gurul messzebb.

Mesélés: úgy csinálnám, ahogy Süni mondta. Csak akkor van mese, ha, csak akkor van két mese, ha. Csak annyi oldalt olvasok el, ahány mosolygós összegyűlt reggel, ilyesmi. Persze figyelni, hogy legyen lehetőség oldalakat gyűjteni. Szóval felhasználnám motivációnak, de nem büntetésnek.

És igen, ahogy Szanya írta, a világ nem autibarát, bizonytalan helyzetek mindig lesznek, váratlan változások is, amiken kiborulnak, mint ez a barátos program. De minél több ilyet megél, annál könnyebben fogja utána kezelni. És mindig minden ilyen szitunál egyedileg kell megoldani. Ha ezt megérti, hogy nem borulunk ki, mert nem megyünk a baárttal, akkor legközelebb ki fog borulni egy másik ilyen szituban. Nem tudnak általánosítani, ezért ilyen mindig lesz. Csak az fog változni, hogy hogy reagál egyes helyzetekben. de ezeket a reagálásokat is tanítani kell majd neki.

Autibarát beszéd: egyszerű mondatok, figyelve arra, hogy az iróniát, szarkazmust nem értik és sok minden szó szerint vesznek.
Pl ha azt mondod neki egy csúnya viselkedésre, hogy gratulálok, ezt aztán megcsináltad, akkor ő nem fogja ebből levenni, hogy most rosszat csinált. Nem biztos, hogy érti a hangsúlyt pl.
Vagy hogy nem tudják kitalálni, hogy éppen kihez szól a másik. Nekem sokszor van, hogy olyanra reagál, amit nem is neki mondunk, de pl arra nem, amit tőle kérek. Mindig külön jelezni kell, hogy neki szólok, ezért mondani kell a nevét is. Vagy hogy ha nagyon nem figyel, akkor be kell mennem a látóterébe, mert tényleg úgy elmerül valamiben, hogy nem reagál, mert egyszerűen tényleg nem hall.
Ide számít még az is, mikor kisebb volt, a mondatokból a felét sem értette, mert nem tudta követni. Ilyenkor egyszerűbb kevesebbet mondani.
Azt is nézni kell, hogy nem tudnak komplex cselekvéssorokat előre megtervezni. Ha te azt mondod, hogy gyere menjünk a könyvtárba és mész öltözni, az neked természetes. Neki lehet, hogy nem esik le, hogy ahhoz, hogy induljatok, fel kell öltözni, ezért ezeket külön mondani kell neki. Gyere, vedd a cipőt, kabátot, mert indulunk.
Ilyen autispec kommunikáció, mikor előremondod neki, hogy mit kell mondania. A legegyszerűbb, mikor mondod: köszönj szépen, mondd, hogy sziasztok. Mert abból, hogy köszönj, nem tudja még, hogy mit vársz tőle. Vagy mikor tanítod az egyes kommunikációs formákra: nem lököd fel a húgodat, mondd, hogy menj innen, egyedül akarok lenni. És akkor máris adtál neki kommunikációs eszközt, amit mondjuk magától nem is ismer.
Most hirtelen ennyi jut eszembe.

zsizsi: ezt a traktor iránti szenvedélyt ki kéne használnotok. Amit szeretnél, hogy megcsinálja én nem v. adnék, hanem traktorokat. Andris Thomasokkal(ért) dolgozott. Lehetnek ezek nyomtatott képek, kártyák, matricák amikből, ha összegyűlik lehet akár kis traktor, kombány...stb. ill. hétvégi apás traktorozás. A kártyák, azért jók, mert azonnali jutalom, amit megtarthat, amíg a nagy juti meg nincs. Persze, ha motiválja.

Labolen: Szerintem csináld azt, hogy megbeszélitek, hogy az első feladat 5 perc alatt meg lehet csinálni. Ő elmegy csinálni és te szólsz, hogy még van 2 perce, hogy befejezze. (persze lehessen megcsinálni akár 2 perc alatt is ) Aztán szólsz, hogy jöhet megnézed és így tovább. Később már 2-3 feladat után.
Gizmo nem akart elég ideig fogat mosni, untam a várakozást, ezért azt mondtam neki elmegyek pisilni a szomszéd wc-be. Persze kommentáltam, hogy éppen mit csinálok és mondtam, mosd a fogad alul, most a másik oldalt, mindjárt kész vagyok...stb. Tök jól bevált és már csak nekem kellett kicsit átsikálnom.
Amúgy hol írja a házi feladatát?

Az előbb megpróbáltam megtanítani a gyereket torpedózni. Azt hiszem, ezt kissé elszúrtam. Fokozatosan kellett volna talán, én meg fogtam és elmondtam úgy, mintha a szomszédnak magyaráztam volna. Némileg frusztráló volt Z.-nak. Na mindegy most már, csak azt nem tudom, legközelebb hogyan fogom újra rávenni...
Úgy gondoltam, hogy ez a legegyszerűbb az iskolai játékokból a kő-papír-olló után (azt megtanítottam a minap, amikor szóba került a fórumon), de úgy tűnik, hogy annyira mégse egyszerű. Az volt az illúzióm, hogy ma gyorsban lenyomjuk a torpedó-amőba-kockázás témákat... Öhömm...

Ráadásul rájött megint az ismétlős őrület. Hogy ez nem bír megszűnni.