Süni ötlete már csak azért is kivitelezhető, mert nekem általában fél órámba telik összeszedni a két gyereket és hazaindulni velük!

Egyik sem igyekszik, szeretnek ott lenni.

Szanya: telefonon nem mondanak semmi konkrétumot. Ha elmondod, hogy érdekelne a suli, akkor a személyes találkozót fogják javasolni. Ez mindenkivel így történik. Én anno áprilisban hívtam fel őket, majdnem úgy, ahogy Süni írta, bár én az AS-sel indítottam: elmondtam, hogy van egy integrálható AS-es fiam, de a megye egyetlen iskolája sem fogadja, róluk viszont eddig csupa jót hallottam. Ezt rögtön nagyon kedvesen megköszönték, és azonnal megkérdezték, hogy mikor tudok bemenni, egyenlőre a gyerek nélkül. Másnap már az igazgatónál ültem tök idegesen, a gyerek papírjaitól roskadozó dossziét szorongatva. Misi rögtön közölte, hogy azt tegyem csak le, mert őt a bizottsági papírok nem érdeklik, látott már rengeteg marhaságot leírva azokban. Annyit kért tőlem, hogy meséljem el milyen a gyerekem, általában mivel telik a napja, mit szeret csinálni. Emlékszem, tök zavarban voltam, mert nem erre számítottam. Mondtam, hogy sok mindenben olyan, mint a többi 7 éves fiú, de nem akarom elkenegetni a problémákat, néha nehéz vele és igen, más bánásmódra van szüksége. Azt mondta hagyjam már, ez minden gyerekre igaz. Elhagyta egy olyan mondat a számat, hogy nekem nincs B tervem, csak ők vannak. Erre először a beszélgetés alatt végre elmosolyodott és azt mondta, nyugodjak már meg, szeptembertől ide fog járni a fiam, mert felveszik. Csak a beszélgetés végén kérte el a legutóbbi szakértőis papírt, gyorsan belenézett, hogy miket kell biztosítaniuk, láttam a szemén, ahogy a sorok végére odabiggyeszti a pipákat. Azzal engedett el, hogy a két ismerkedős szombat kötelező, és hogy keressem az iskolatitkárt a befogadó nyilatkozat miatt, hogy gyorsan meglegyen az intézmény kijelölés.