SZiasztok,
nemrég írtam a hoxára is, hogy elvittem végre a kisfiamat vizsgálatra, tegnap megkaptuk a diagnózist: asperger

Nem mondhatom, hogy nagyon váratlanul ért, de mégis, mert arra számítottam, hogy kifejtik majd, hogy mennyire nagyon határeset a fiam, és hogy nem is kell diagnózis, csak folytassuk az alapozó terápiát, és kész. Ehhez képest több területen állítólag nem is határeset, csak az a szerencse, hogy annyira értelmes, hogy nagyon ügyesen kompenzál. De mindenképp kell neki spéci fejlesztés, és én most legfőképp a suli miatt aggódom. Mert van a kiszemelt katolikus suli, de az nem integráló, és ezt a bemutatkozó alkalmakon többször is hangsúlyozták, hogy sajnos nem áll módjukban problémás gyerekeket fogadni. De az ig. néni nagyon jó családi barát, úgyhogy ő már ténynek veszi, hogy fel vagyunk véve (volt egy 3 alkalmas ismerkedős foglalkozás a gyerekeknek, és Matyi kiemelkedően okosnak tűnt, csak egy kicsit szétszórtnak), szóval nem tudom, hogy mit fog szólni ehhez, hogy kaptunk egy ilyen diagnózist (nem szeretném eltitkolni). Én abban bízom nagyon, hogy tekintettel a családjaink közti nagyon régi és nagyon jó viszonyra, így is megkapjuk a lehetőséget...és szívből remélem, hogy sikerül venni az akadályokat! Hatalmas szerencsének tűnik, hogy a suli saját gyógypedagógusa autizmus területén specialista, úgyhogy abban bízom, hogy majd ő rengeteget fog tudni segíteni nekünk is, és a tanítónéninek is.
Én azért eléggé meg vagyok zuhanva