Tomger: nehogy azt higgyétek most, hogy L. udvarias!

Egy fenéket. Tegnap a játszóról jöttünk haza, meghívtuk az unokatesókat sütizni, az unokahúga leült a gép elé, ő meg élből megharapta, hogy most ő akar ott ülni, menjen onnan.

Ennyit arról, hogy tudja, mi a helyes, vagy nem. De elmondtam neki a sablont, hogy mit kéne mondania, meg majd ma le is rajzoljuk. Nem azt mondtam, hogy ez neki megy, hanem hogy én így tanítom. Aztán hogy ő mit tanul meg ebből, az már más kérdés. De én hiszem, és bízok benne, hogy ha elég sablont megtanul, akkor tud majd normálisan válaszolni. Mi a hangsúlyt még nem is követeljük meg, ha épp nyugodt, akkor az én hangsúlyomat utánozza, de ha ideges, akkor visítva közli, hogy erről most nem akarok beszélni. Ezért írtam, hogy mi sokkal hátrébbról indulunk, de tanulja, és azért csak rögzül pár dolog.
És egyetértünk, ez annyira nehéz nekik, hogy ihaj. És azt kell mondjam, hogy nekünk is ez majd csak a jövő problémája lesz, hogy mit milyen hangsúllyal mond, most még csak azt tanuljuk, hogy mit mondjon az üvöltés és harapás helyett.