Anita:
Ezek szuper hírek!

Örülök, hogy ilyen jól alakulnak a dolgaitok.
Én is próbáltam/próbálom a barátkozásokat segíteni. Sajnos mostanában kevesebb sikerrel. Á.-t annyira más dolgok érdeklik, mint az osztálytársait (leginkább a foci, a BKV, a térképek és nem a Batman, Star wars, Harry Potter), így nehezebben tud velük beszélgetni, és sajnos így a barátságok is nehezebben tudnak alakulni.

Nemrég a cirkuszba az egyik osztálytársával (új kisfiú), meg az anyukájával mentünk, beszélgetett is a két gyerek a látottakról, de ez még kevés a barátsághoz, talán majd próbálok a szünetben is közös programokat szervezni és persze másokkal is. Sajnos a kislány, akivel Á. jobban barátkozna, és a kislány sem utasítja el, vidéken lakik, és így nehezebben kivitelezhető bármi.
Tegnap osztálykiránduláson voltak, külön busszal utaztak egy ranch-ra. Kérdeztem tőle, hogy mi mindent csináltak, és hogy beszélgetett-e valakivel, erre azt mondta, hogy neki arra nem volt ideje, mert az utazás alatt az ablakon kellett kinéznie, utána meg annyi program volt.

Apjának mesélte is, hogy úgy lovagoltak a gyerekek, hogy ketten egyszerre. Kérdezte apja, hogy milyen ló volt az, amin ketten is lovagolhattak, erre Á.: Dehogy apa, az nem úgy volt, hanem úgy, hogy két ló is üzemelt.
Készítettek valamilyen sajtot is, azon izgult, hogy finom lesz-e az övé. Nem győztem dicsérni, hogy mennyire finom, pedig sajnos olyan volt, mintha kapros gumit rágnék, de próbálkozásnak azért nem rossz.
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.